Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 20. szám - Az új lengyel kormány

16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. október 16 trák és Michalovszky Zsigmond lengyel követ. Grácia Real vicom­te sponyol követ felesége, Maria és Paquito nevű gyermekeit ok­tóber első napjaiban kísérte Mad­ridba, az iskolába. * A magyar diplomaták körében itthon voltak szabadságon: Proco­plius Béla athéni ügyvivőnk, aki a napokban utazott vissza állomás­helyére és Hoory András, aki még egyelőre nem foglalja el új követi állását Rómában, hanem szintén visszatért állomáshelyére Belgrád­ba. Ujabban szabadságra érkez­tek Budapestre dr. Wettstein Já­nos, berlini követségi tanácsos és Tahy László konstantinápolyi ma­gyar követ. A kormányzó a minap Rowde Pétert, oszlói tiszteletbeli magyar konzullá nevezte ki. * Még szeptemberben történt, hogy a Magyar Nemzeti Szövetség és a Magyar Turista Egyesület tagjainak egy nagyobb csoportja Lengyelországba rándult ki, ahol a lengyel társaságok részéről rendkí­vül meleg fogadtatásban volt ré­szük. Ugyanez a magyar turista csoport mult vasárnap fényes va­csorát rendezett a budapesti len­gyel követ tiszteletére a tiszt­viselő-kaszinóban, melyen a len­gyel követség részéről megjelen­tek: Michalovszky Zsigmond kö­vet, Ciechanovecki első követségi titkár és Strakosh konzul. # Cesare Orsenigo érsek, pápai nuncius, Fioretti üdítőre kíséreté­ben meglátogatta a kamaraerdői szeretetotthont. A nuncius a ká­polnában pápai áldást osztott és megajándékozta az ápoltakat a pápa arcképével és magyar nyel­ven meleghangú beszédet intézett hozzájuk. A katolikus, nagygyűlés alkalmával a Vigadóban először szólalt meg a nuncius a nagy nyil­vánosság előtt nyelvünkön, amikor is a hallgatóság óriási lelkesedése mellett, majdnem teljesen kifo­gástalan magyar kiejtéssel mon­dotta el nagyszabású beszédét. * A margitszigeti nemzetközi lo­vasmérkőzés, nemcsak, mint sport-, hanem, mint társadalmi esemény is maga köré gyűjtötte a budapesti társaság majdnem minden tagját. Bár magyar lovasé lett a győzelmi pálma, a válogatott külföldi sze­replők versenyzése mindvégig ér­deklődő izgalomban tartotta a ló­sport szenvedélyes barátait. A kül­földi vendégek tiszteletére pénte­ken, október nyolcadikán Horthy Miklós kormányzó teát adott, melyre meghívta a versenyzők fe­leségeit, és Pavloff bolgár, Calice gróf osztrák követet, Levetzow né­met ügyvivőt és a magyar urilovas­gárda kitűnőségeit. Rex Az új lengyel kormány A május 15. óta hivatalban levő Bartel-kormány helyett október 2-án Pilsudski, a forradalom győ­zelmes marsallja, alakított új kor­mányt. A Bartel-kormány bukásá­nak előzményei a következők: A sejm elég bizalommal volt Bartel és minisztériumának többsége mel­lett, a jobboldali és középpárlok azonban határozottan két miniszter ellen fordultak. Mlodzianowski belügyminiszternek a jobboldal szerint az volt a bűne, hogy a köz­igazgatásból sorra eltávolította a tapasztaltabb, régibb hivatalnoko­kat és Pilsudski személyes híveit rakta helyükbe anélkül, hogy azok képességével, sőt képesítésével tö­rődött volna. Sujkowski vallás- és közoktatásügyi miniszter ellen az­ért fordultak, mert a keleti határ­vidékeken lévő kisebb népességű lengyel iskolákat takarékossági okból sorra bezáratta, úgy hogy az itteni lengyel gyermekek kénytele­nek nemzetiségi iskolákban és in­tézetekben folytatni tanulmányai­kat. A sejm többsége a budget­provizórium megszavazása alkal­mával ennek a két miniszternek bi­zalmatlanságot szavazott. Hogy ez a bizalmatlanság mennyire nem terjedt ki az egész kormányra, az mutatja legjobban, hogy a kor­mánynak a költségvetési előirány­zatot akadály nélkül megszavazta, habár az 36 millió zlotyval maga­sabb, mint a mekkora keretet előbb a sejm megállapított, vagyis 450 millió zloty helyett 486 millió. Bartel miniszterelnök a bizal­matlansági szavazat után sem ej­tette el a két minisztert, hanem az egész kormány lemondását nyúj­totta be az elnöknek s amikor az újra őt bízta meg kormányalakí­tással, az előző kabinet névsorát terjesztette be megint változatla­nul. Előzőleg ugyan a közoktatás­ügyi tárcával megkínálta Zdzíe­chowski Marian, majd Ehrenkreuz egyetemi tanárokat, de egyik sem vállalta. A költségvetés a sejmben meg lévén szavazva, ennek üléseit már elnapolták s így a kormány arra számított, hogy zavartalanul foly­tathatja működését. A szenátus azonban keresztül húzta a számí­tást. Ugyanis még nem ment ke­resztül a költségvetés megszavazá­sa s a szenátus jobboldali és kö­zéppártjai Mlodzianowski cs Su­kowski elleni bizalmatlanságból nem fogadták el a kormánynak a sejmben már átment előterjeszté­sét, nem szavazták meg a 486 mil­lió zlotyt, hanem csak az eredeti­leg megállapított 450 milliót. A lengyel alkotmány szerint, ha a szenátus nem fogadja el a sejm­neb valamely határozatát, azt visz­sza kel] küldeni új tárgyalásra a sejmbe és az dönt a szenátus ha­tározata felett, melyet csak 11-20 vagy ennél nagyobb többség mel­lett vethet el. így össze kelleti hívni a már elnapolt sejmet szep­tember 30-ára, de ez nemiiogy el­vetette volna a szenátus határoza­tát, hanem a magáévá tette, így fejezvén ki a maga részéről is a Bartel-kormánnyal szembeni bi­zalmatlanságot. Bartel erre lemon­dott és Moscicki a köztársaság el­nöke Pilsudskit bízta meg kor­mányalakítással. Pilsudski előter­jesztéséhez az elnök aztán kine­vezte az új kormányt, melynek tagjai: Pilsudski József marsall miniszter­elnök és hadügyminiszter, Bartel Kázmér helyettes miniszterelnök és ideiglenes kultuszminiszter, Skladkowski Szlavoj tábornok belügy­miniszter (új), Meysztowícz Sándor igazságügyminisz­ter (új), Czechowicz Gábor pénzügyminiszter (új), Niezabytowski Károly földmívelésügyr miniszter (új), Kwiatkowski Jenő mérnök ipar- és kereskedelemügyi miniszter, Romocki Pál közlekedésügyi, Moraczewski András közmunkaügyi (új), Jurkiewicz Szaniszló népjóléti (új), Staniewicz Witold egyetemi tanár, földreform miniszter. A külügyi tárca egyelőre betöl­tetlen marad, két nap múlva azon­ban Zalewski Ágost, a régi külügy­miniszter megkapta a Pilsudski­kormányba is kinevezését. Az új kabinet még kevésbbé poli­tikus kormány, mint az előző volt. legtöbb tagja nem politikus, hatá­rozott egyéniség alig van a minisz­terek közt. A hat új miniszter kö­zül Moraczewskinek van politikai múltja, ő volt a lengyel köztársa­ság legelső miniszterelnöke. A szociáldemokrata párthoz tartozott, de most a párt határozata ellenére vesz részt ebben a kormányban, és ki is lépett pártjából. Baloldali még Jurkiewicz, az új, népjóléti miniszter is, Meysztovicz és Nieza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom