Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 8. szám - Kik járnak Szaharában?

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. április 16 jét börtönbe juttatta s úgy szétzüllesztette a pártot, hogy a legutóbbi parlamentben már csak egyetlenegy képviselője jutott be Bukovinából. Avarescu kormánya szüntette meg Erdély autonómiáját, árasztotta el Erdély közhivatalait királyságbeli kalandorokkal, ez készítette elő a talajt Bratianuék teljesen centrálista uralmára. A minisztérium olyan hallatlan panamákba keveredett, hogy a király végre is kénytélen volt 1921 december 15-én felmenteni, habár óriási parlamenti többsége volt. A parlament két háza ekkor kimondta, hogy nem veszi tudomásul Avarescu elbocsátását s a párt egyik tagja, Alevra szenátor törvényjavaslatot nyújtott be a köztársaság létesítésére. Az új választáson azonban Bratianu a legerőszakosabb eszközökkel tönkrezúzta a néppártot, úgyhogy csak 11 képviselőjét választották meg újra, ezek közül egyentknegyet erdélyi kerületben. (Groza) Két év múlva még ez a töredék is megoszlott, amikor Argetoiar.u volt belügyminiszter a maga híveivel kilépett és az erdélyi nemzeti párthoz csatlakozott Avarescu ettől kezdve mint az olaszbarátság apcstola kezdett szerepelni Romániában, időközönként utazásokat tett Olaszországban és kapcsolatokat keresett a fasisztákkal. A kabinet többi tagjai jórészt ugyanazok, akik az első Avaiescu-kormány tagjai voltak. Az a korrrány is koalíciós volt, mert a néppárti többség mellett három tárcát kaptak a konzervatív demokraták, Take .loncscu hívei. Jonescu, az akkori külügyminiszter, a kisantant egyik megalapítója azóta meghalt, Anghclescu párisi és Titulescu londoni követ, akik időközben a liberális pártba léptek be, most kimaradtak, helyükre azonban belépett a nemzeti pártnak három erdélyi tagja, akik a közvélemény előtt ezt a pártot képviselnék a kormányban. A párt azonban április 11-iki gyűlésén kizárta és megbélyegezte óket. A három új miniszter: Goldés László a vallási és szépművészeti, Lcpedatu János a pénzügyi és Lupas Jánoj a közegészségügyi miniszter. Rajtuk kívül erdélyi még Goga Oktavian belügyminiszter, Groza Péter közmunkaügyi miniszter és Goga sógora, Bucsan Konstantin belügyi államtitkár, aki az erdélyi tárt anélküli minisztériumot vezeti, Goldis 1863 nan született a biharmegyei Széplakon. A brassói görög-keleti főgimnáziumnál működött mint tanár s innen az aradi görög-keleti Szentszékhez választották meg tanügyi előadónak. 1905-ben képviselővé választatta magát s élénk szerepet vitt az összeomlásig a magyarországi románok politikai életében. Erdély elcsatolása óta is több ízben hangoztatta magyarellenességét. A kormányzótanács idejében a tanügyi reszortot vezette és ö foglalta le többek közt a kolozsvári tudományegyetemet. Türelmetlen görög-keleti, aki a hajdudorogi görögkatolikus püspökség felállítása alkalmával nagy hírlapi propagandát kezdett a görögkatolikusok áttérése érdekében s ezt a propagandát azóta is folytatja. Mint vallásügyi minisztert aligha látja bizalommal az erdélyi görög-katolikus román egyház. Társai mind fiatalabbak és egykorúak. Lupas 1882-ben született a szebenmegyei Szelistvén, a budapesti egyetemet végezte, tanári oklevelet szerzett és rögtön tanári állást kapott a nagyszebeni görög-keleti tanítóképzőnél, ahonnan Szelistyére választották meg esperesnek. Mint történetíró óriási munkásságot fejtett ki. Egy sereg tankönyvön kívül vastag kötetben megírta Saguna érseknek életrajzát a centenárium alkalmával s ezt a munkáját a bukaresti akadémia megkoszorúzta. Magyar nyelven külön röpiratokban hosszú vitákat folytatott a románság őstörténelmére vonatkozólag Jancsó Benedekkel, majd Sagunáról Moldován Gergely kolozsvári egyetemi tanárral. 1916-ban Sopron megyébe internálták, ahonnan csak a magyar történetírók közbenjárására szabadult ki. Erdély elszakítása után rögtön Kolozsvárra nevezte ki a kormányzótanács az egyetemre történelmi tanárnak, a szelistyei kerület pedig megválasztotta szenátornak. A kisebbségi kérdésben mindig türelmes volt és a magyarság érdekében a legutóbbi években ismételten felemelte a szavát. Lepedatu pénzügyminiszter lett. Született 1883-ban a brassómegyei hosszúfalun, szintén görög-keleti, mint a kormány minden tagja Budapesten végzett bölcsészetet cs jogot, aztán Szászvároson lett egy kis bank vezetője. Mint ilyen kezdeményezte, hogy a magyarországi •román pénzintézetek közös revíziós szövetségbe tömörüljenek a szász Reiffeisen szövetkezetek mintájára. Ismételten utazott Németországiban az ottani pénzintézeti szövetkezeti rendszer tanulmányozására, s tapasztalatait Erdélyben sorra életbeléptette. Egy Revista Economica című folyóiratot is szerkesztett, de magyar nyelven is alapos szakmunkásságot végzett. Felállított egy külön román biztosítási intézetet is Nagyszebenben, ahol a háború alatt a Romániába menekült Cosma Parthen helyére a legnagyobb román pénzintézetnek, az Albinának igazgatójává választották. Az elszakadás után rövid ideig államtitkár volt, máig is képviselő és mint ellenzékit is többször küldte a kormány az utódállamokkal való pénzügyi tárgyalások vezetésére. Nélkülözhetetlen szakember, akitől a gazdasági helyzet szanálását várja az egész ország. A magyarokkal és szászokkal állandóan a legjobb viszonyt tartotta fenn mindmáig. A kormány új tagja még Mitilineu, a külügyminiszter is, aki a volt Marghiloman-féle konzervatív frakciót képviseli a kormányban. Egyidőben Bukarest rendőrfőnöke volt, különben nagyobb súlya és szerepe sohasem volt a politikában. A régi miniszterek közül erdélyi Goga Oktavian, a neves költő és műfordító. 1881-ben született a szebenmegyei Resináron, mint az ottani görögjkeleti pap fia. A nagyszebeni állami főgimnáziumban magyar verseivel és fordításaival korán feltűnt. Az egyetem bölcsészeti karát Budapesten végezte, ahol társaival, egy Luceaferul című szépirodalmi folyóiratot alapított. Aztán Aradon lett újságíró s az 1910-es választásokon fellépett képviselőjelöltnek. Megbukott, ezért a hivatalos pártvezetőség ellen, az öregek ellen fordult, s olyan leleplező sajtópolémiát kezdett, hogy Bratianu Sterc tanárt a mai parasztpárti vezért küldte át leszerelésre. Előbb Nagyszebenben szerkesztett egy kis néplapot, majd átköltözött Bukarestbe, ahol a háború alatt Galation képviselőnek jelölték, de megbukott. A Magyarország elleni háborúra izgatott szóban és írásban, majd a moldvai visszavonulás után Besszarábiába húzódott. A háború vége felé tagja lett annak a tizenöttagú vezérlőbizottságnak, amely a minisztérium helyett intézte voltaképen az ügyeket. A gyulafehérvári népgyűlésre ö jött mint a román kormány kiküldöttje és szerelte le az erdélyieket, hogy feltétel nélkül mondják ki a csatlakozást Romániához. Amikor Avarescu uralomra került, kilépett az erdélyi nemzeti pártból s az Avarescu-kormáriyban megkapta a vallásés szépművészetügyi tárcát. Rövid minisztersége alatt ő tanúsította a legtöbb jóakaratot a kormány tagjai közül a magyarság iránt. Azóta is egyre fordítja a magyar műveket anyanyelvére s így került színre legújabban Madách Ember Tragédiája Bukarestben az ő fordításában. A magyarsággal való megegyezés szószólója és a csúcsai paktumot jórészt az ő fáradozása hozta létre. A kormányban ő a legexponáltabb antiszemita s jellemző, hogy az évek óta tartó diákzavargásokat rögtön megszüntették s a diákbizottság kijelentette, hogy Goga részvétele a kormányban elég garancia a diákságnak arra, hogy a sztrájkot azonnal megszüntesse. Groza Pé'.er, a középítésügyi miniszter az első Avarescu-kormányban tárcanélküli erdélyi miniszter volt. 1886-ban született Szászvároson, ott végezte a református főgimnáziumot, aztán Kolozsvárott ügyvédi oklevelet szerzett. Déván ügyvédkedik s ő az erdélyi Fatermelők Országos Egyesületének az elnöke. Egész életében mint magyarbarátot ismerték, legutóbb is ő járt közbe, hogy az elrablott szászvárosi református kollégium épületét a kormány az egyháznak visszaadja. A minisztérium királyságbeli tagjai: Trancu-Jasi munkaügyi miniszter, egykor a liberális párt tagja, de Bratianu Vintilával való meghasonlása után 1917-ben Moldvában több társával kilépett a pártból és megszervezte ^a munkapártot. 1920-ban egyesültek Avarescuékkal. Akkori minisztersége alatt hozatta a szakszervezeti törvényt. Negulescu Pál közoktatásügyi miniszter, egyetemi tanár, Valeanu tábornok közlekedésügyi miniszter, Cudalbu egyetemi tanár ígazságügyminiszter, Mircescu tábornok hadügyminiszter, Garoflid földmívelésügyi miniszter, aki előző minisztersége idején szavaztatta meg a hihetetlenül sérelmes és igazságtalan földreformtörvényt, melyet olyan kíméletlenül hajtottak végre. Ipar- és kereskedelemügyi miniszter Coanda tábornok, aki 1918 őszén átmenetileg miniszterelnök volt. Tárcanélküli bukovinai miniszter Popovici Dori, a bukovinai vallásalap igazgatója, besszarábiai miniszter az orosz Nita Sergius és tárcanélküli miniszter különösebb megbízás nélkül Petrovici Jonel műegyetemi tanár, volt közmunkaügyi miniszter, akinek részére hír szerint külön bányaügyi miniszterséget állítanak fel a választás után. Az általános parlamenti választásokat május 25-ére írta ki a kormány és a pártok korteskedese teljes erővel meg is indult. Az új választási törvény szerint ugyanis, amelyik párt az ország összes szavazatainak negyven százalékát megfejti, megkapja a mandátumok 60 százalékát, ha azonban egyik párt sem éri el a negyven százalékot, a szavazatok arányában osztozkodnak a mandátumokban. Az Avarescu-pártnak csak keretei vannak meg mindenfelé, s így a maga erejéből negyven százalékra nem is számíthat. Ezért a nemzetiségeket igyekszik megnyerni s ebből a célból tárgyal minden irányban.