Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 1. szám - Egyiptom küzdelme az alkotmányért

10 közleményünkbe hiba csúszott be, amennyiben a vezetőségi tagok sorából kimaradt Bársony Oszkárnak az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat ügyvezető igazgatójának, úgyszintén Zilahy Dezsőnek a Székesfővárosi Idegenforgalmi Hivatal ügyvezető igazgatójának a neve. Egyiptom küzdelme az alkotmányéri A Magyar Külpolitika tudósítójától Kairó, nov. 25. — Az új, önálló állami életre ébresztett ókori ország politikai élete még mindig csak zavaros küzdelmekből ált. Anglia, hogy a mohamedán népek angolellenes világszövetkezését megakadályozza, függetlennek jelentette ki a megszállva tartott Egyptomot s belenyugodott, hogy külön királyság legyen belőle, de azt már rossz néven veszi, hogy Egyptom csakugyan élni is akar szuverénitásával és igényt tart területi integritására is. Szudán mindig Egyptomhoz tartozott és Egyptom ma is magának követeli. Anglia azonban nem akarja átengedni, mert ez középafrikai gyarmatainak a kulcsa. A Szuezi-esatorna angol védelmének kérdése a második pont, mely miatt Egyptom teljes szuverénitása nem érvényesülhet. A brit világhatalomnak elengedhetetlenül szüksége van az Indiához vezető középtengerí útra és a Szuezi-csatornát semmiféle szuverénitási jelszó kedvéért nem engedheti ki kezéből. Ezért van még mindig a függetlennek nyilvánított Egyptomban angol főbiztos. 1924. november 24-én kellett Zaglul Szaad basa miniszterelnöknek lemondania, hiába állt mögötte a parlament nagy többsége, de Allenby marsall, az angol főbiztos, így követelte, mert Zaglul basa angolellenes politikát folytatott. Fuad király még aznap megbízta Zivar basát az új kabinet megalakításával és elnapolta a parlamentet december 24-íg. Az új miniszterelnök rögtön visszavette a minisztériumokba az elődjétől eltávolított angol szakértőket, akik kezükbe vévén az egyes minisztériumok vezetését, nagy rostálást végeztek a hivatalnokok közt. Szélnek eresztették Zaglul basa minden hívét és saját embereiket rakták helyükbe. A parlament össze sem ült többé, mert december 23-án Zivar basa feloszlatta és kiirta az új választásokat. Az országban ekkor három politikai párt volt: az 1907-ben alakult nacionalista párt, az 1918-ban megszervezett Vafd ál Mizri, Zaglul basa pártja és végül az 1922MAGYAR KÜLPOLITIKA ben fellépett liberális párt. A választások előtt alakult egy negyedik is (1925. január 10.): az Ittihad, vagyis az egységpárt. A három párt közös erővel indult a küzdelembe a Vafd-al szemben. Zivar basa az egységpártcjt támogatta, de rokonszenvezett a liberálisokkal is, mert ezek is az Angliával való megegyezés mellett foglaltak állást. A kormány remélte, hogy többsége lesz az új parlamentben, azonban csalódott, rnert amikor március 23-án megnyílt a nemzetgyűlés, a kormány jelöltje, ,Abd al Chalek basa, az elnöki állásra mindössze 85 szavazatot kapott. Zaglul basa 125 szavazatával szemben. Erre a király még megalakulás előtt feloszlatta aznap a házat és május 23-ára íratott ki új választásokat. • Június 1-én kellett volna ennek a harmadik parlamentnek összeülni, de máig sem hívták össze. Zivar basa alkotmány nélkül kormányoz azóta kedvére. Bevette kabinetjébe Abd al Azizt, a liberálisok elnökét, megegyezett a nacionalistákkal és így igyekezett minden hatalmát a Vafd szétzúzására fordítani. Az ökényes kormányrendeletek egymást érték. Az állami hivatalnokok parancsot kaptak, hogy lépjenek be az egységpártba és aki ezt nem tette meg, elbocsátották. Azután a Vafd erős sajtójának elnémításához látott a kormány. Július 9-én rendelet jelent meg, mely magas büntetéseket szab nemcsak a lapok kiadóira és szerkesztőire, hanem még levelezőire, szedőire és elárusítóira is, hogy ha bármi olyat közölnek, ami a kormánynak kellemetlen. Még abban az esetben is, hogy ha az illető hir már egy másik lapban előzőleg megjelent. Október végén egy másik királyi rendelet úgy intézkedik, hogy minden politikai pártszervezet köteles tagjainak nevét és címét félévenként bejelenteni a belügyminisztériumnak. Amennyiben ez nem történik meg, az illető pártot azonnal feloszlatják. Aki egy ilyen feloszlatott pártnak helyiséget bocsát rendelkezésére, vagy annak valami tanácskozásán vagy ülésén résztvesz, börtönbüntetést kap. Allenby marsall rendelkezései szerint így folyt az ellenzék kiirtása és míg ő volt a főbiztos, a három politikai párt egyetértésben is volt egymással a Vafd-al szemben. Utódja Sir George Lloyd október 20-án foglalta el állását, de mire megérkezett, már felbomlott a koalíció. A liberálisok a politikai pártok ellen kiadott rendelet miatt otthagyták a kormányt és a nacionalistákat is igyekeztek rávenni, 1926. január 1. hogy közösen lépjenek fel a kormánnyal és az egységpárttal szemben. Erre már Zaglul basa elérkezettnek látta az időt, hogy nyíltan küzdelembe lépjen. Eddig rendőri felügyelet alatt élt lakásában, ahonnan ki nem lépett a tavasz óta. November 13-án elhagyta házát és párthíveivel behatolt a rendőrség által megszállva tartott parlamentbe és gyújtó beszédet tartott az egységpárt ellen, mint amely párt olyan emberekből áll, akik csak saját zsebükért és gyomrukért élnek. Mire a Vafd ülését a rendőrség feloszlatta, már ezer meg ezer ember verődött össze és tiltakozó menetben követelte a királytól a parlament megnyitását. November 21-én megismétlődtek a tüntetések, mire a kormány a parlament minden bejáratát katonasággal állatta el. Erre a 180 ellenzéki képviselő a Savoy-szállóba gyűlt össze és megalakította az új képviselőházat, elnökévé választotta Zaglul basát, alelnökökké pedig a liberálisok és a nacionalisták egy-egy vezetőjét A kormány most már nem merte szétzavarni őket. Hogy a nemzeti parlament és az angol érdekeltségű kormány közt a küzdelem hogy és miként fog eldőlni, talán a legközelebbi napok már választ hoznak rá. S. S. A francia frank sorsa A most záródó 1925. év valutahullámzása a francia frank és a vele szorosabban összefüggő valutáknál volt legerősebben érezhető. Legbizonytalanabb a francia frank helyzete. Egyrészt a hatalmas belső adósságok, a kincstári bonok beváltása, másrészt pedig a több milliárdos amerikai tartozások esedékessége és az amerikai kormány ismételt fizetési felszólítása annyira megingatta a francia frankot, hogy sorozatos kormánybukások álltak be miatta Franciaországiban. A frank mélypontját december 15-én érte el 18.60 zürichi jegyzéssel. Azóta a francia nehézipar és az amerikai pénzpiac szanálási kísérlete valamicskét feljavította a kurzust, de az agóniát nem szüntette meg. Érdekes visszatekinteni, hogy alakult az utolsó pár évben a francia frank nemzetközi értékelése. Zürichben 1922 június 28-án 100 frankért adtak 44.30 centime-ot, 1923 január 16-án 100 frankért adtak 36.20 centime-ot, 1923 augusztus 8-án 100 frankért adtak 31.25 centime-ot, 1924 január 1-én 100 frankért adtak 29.15 centime-ot, 1924 január 8-án 100 frankért adtak 25.15 centime-ot. A Aíorgan-pénzcsoport ekkor avatkozott be az ismert frank-kontreminálásba és intervenciója március 18-ára már 29, április 17-ére 35.50 centime-re javította a frankot. Ez az árfolyam nagyon kis ingadozásokkal egy évnél tovább megmaradt, azóta azonban a kincstári bonok beváltása és az amerikai adósságok esedékessége újra megindította a zuhanást, mely végül is december 15-én az említett 18.60-as mélypontig jutott.