Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 5. szám - Apponyi Albert gróf ünneplése a Külügyi Társaságban

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG ÉS AZ INTERPARLAMENTÁRIS UNIÓ MAGYAR CSOPORTJÁNAK HIVATALOS L Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai lap Megjelenik minden hónap 1-én és Budapest, 1926 VII. évi. 5. szám Március 1 FŐBB CIKKEINK: Apponyí Albert gróf ünneplése a Külügyi Társaságban — Lukács György: Lengyelország jelene és jövője — Európai Egyesült Államok: Kaas Albert báró, Strauss István dr. és Iklódy-Szabó János nyilatkozata — Németország üj helyzet előtt — Diplomáciai élet — A községi választások eredménye Romániában — Külügyi Tár­saság (Reformálni kell a Nemzetek Szövetségét: Kunz József előadása — Az amerikai magyarság veszedelme) — bj.: A szerb-horvát egyezmény. — Világkrónika — A konkordátum ügye Romániában (Nyilatkozat) — Idegenforga­lom (Nemzetközi embervédelmí kiállítás — Mexikóiak Magyarországon) — Könyvesház (Baranyai Zoltán: A kisebb­ségi jogok védelmének kézikönyve) — Nemzetközi egyetemközi mozgalmak (Az értelmi együttműködés intézete — A nemzetközi nevelés intézete) Apponyí Albert gróf ünneplése a Külügyi Társaságban Berzeviczy Albert energikus szavakkal utasította vissza a cseh parlamentben Apponyí ellen elhangzott méltatlan támadást A Magyar Külügyi Társaság, minit a Magyar Népszövetségi Egyesüle­tek Szövetségének vezető szerve, február 26-án Apponyí Albert gróf tlnöklésével ülést tartott, amelynek tárgysorozatán a Népszövetségi Ligák Uniójának március 5-én kezdődő genfi tanácskozásainak tárgysorozata szerepelt. Napirend előtt a Külügyi Társaság vezetősége spontán, meleg ünneplés­ben részesítette nagynevű elnökét, Apponyí Albert grófot, akit a minap tudvalevően minősíthetetlen táma­dás ért a cseh parlament egyik tagja részéről. Nevét a támadónak nem ér­demes feljegyeznünk. Rendes körül­mények között a Külügyi Társaság is méltósáigán aluli dolognak tartotta volna, ihogy reflektáljon eféle nyelv­öltögetésre. De mert a megtámadot­tat a cseh parlament elnöke nem ré­szesítette abban a védelemben, ame­lyet a nemzetközi udvariasság legele­mibb követelménye is előír ilyen al­kalmakra, a Külügyi Társaság öröm­mel ragadta meg is.z alkalmat, hogy a jelenlévők viharos helyeslése közben bizrtosítscj elnökét, az egész magyar társadalom osztatlan, lelkes támoga­tásáról. Egyben felkérte Apponyí grófot, maradjon meg továbbra is a magyar gondolat megszemélyesítő­jének, aki egymagában egyesíti mind­azokat a tulajdonságokat, amelyek a magyar névnek nemcsak szűkebb ha­táraink között, de az egész világon megérdemelt tiszteletet és becsületet szereztek. Az ülésen elsőnek Berzeviczy Albert kért szót. — Nem akarom — úgymond — a mai összejövetelünk alkalmát elmúlni hagyni, anélkül, hogy megemlékezzek a mult na­pok egyik incidenséről, arról a támadás­ról, amely társaságunk mélyen tisztelt elnökét, Apponyí Albert grófot érte a prágai parlamentben. — A támadó személyének nincsen olyan jelentősége, hogy vele foglalkoznom kelljen. Nem tudjuk, hogy ez az úr kinek volt a szócsöve, de felszólalása cseh nacio­nalista körökben bizonyos visszhangra talált. — A támadás nem annyira felháborító, mint inkább nevetséges, mert azt célozza, hogy Apponyí Albert gróf a nemzetközi fórumok előtt, amelyekben működni szo­kott, lelepleztessék és ilyen módon további tevékenysége lehetetlenné tétessék. — Mi mindannyian tudjuk, hogy Apponyí Albert grófnál nincs leleplezni való. Az ő egyénisége nyitott könyv, amelynek lapjait mindenki olvashatja, és éppen mert ebben a könyvben mindenki szabadon lapozhat, általános tisztelet és szeretet övezi nemcsak Európában, de Amerikában is. — Apponyí nemzetközi tekintélyét ki­kezdeni nevetséges dolog, és akik ezt te­szik, gránitba harapnak. Apponyi Albert gróf presztízse egyike ama kevés abszolút érintetlen és intakt értékeknek, amelyek­kel, a külföld tanúsága szerint is, bírunk. — A támadó . felszólaló azt a hatást, hogy Apponyit kisebbítse, elérni nem fogja, de elér egy másik hatást: fokozni fogja mindannyiunk tiszteletét és ragasz­kodását nagyrabecsült elnökünk sze­mélye iránt, akit ilyen méltatlan módon megtámadtak. — Ennek itt kell elsősorban elhangzani, ebben a körben, ahol Apponyi áldást­hozó tevékenységének jelentős része le­játszódott. Énnek akartam kifejezést adni, abban a meggyőződésben, hogy tisz­telt tagtársaimnak egyetemesen átérzeit felfogását tolmácsoltam. Apponyi Albert gróf meghatottan köszönte meg a Berzeviczy szavai nyomán felhangzó lelkes ovációt, kije­lentve, hogy neki közéleti, különösen pedig hazája érdekében külföldön ki­fejtett tevékenységében nincsen lep­lezni valója és csak azt óhajtja, a támadók esetleges rohamukat akkor intézzék ellene, amikor & „leleplezés­nél" ő is jelen lehet. Az ülés további során Berzeviczy Albert, báró Wlassics Gyula, Pékár Gyulai, Eöttevényi Olivér, Józan Miklós és mások hozzászólásával részletesen megvitatták a genfi kon­ferencia napirendjén szereplő tétele­ket, amelyeket Lukács György rend­kívül gonddal szerkesztett előadás­ban terjesztett elő s akit egyúttal fölkértek a szövetségnek a genfi konferencián való képviseletére is. Az Unió konferenciájának anyagá­ból minket leginkább az érdekel, hogy ez alkalommal tárgyalni fog­ják az elszakított részek magyarsá­gának állampolgársági sérelmeit is. Az ülés végül egyhangúlag állást fog­lalt aj francia federációnak, a ma­gyarországi frankhamisítás tárgyában az Unióhoz intézett beadványa ellen és elhatározta, hogy a beadvánnyal szemben az Uniónál tiltakozásunkat fogjuk bejelenteni. Ara: 2500 korona

Next

/
Oldalképek
Tartalom