Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 21. szám - Francia hadjárat az olasz befolyás ellen Romániában

8 MAGYAR KÜLFÜLi'ilKA 1926. november 1 reagál. Nem lehet oly mozzanata a nemzetközi politikának, amely a Nemzetek Szövetségének tárgyalásain szóba ne kerülne és a legapróbb külpolitikai hullám is azonnal működésbe hozza a Szövetség finom szerkezetű jelzőkészülékét. <Ennek következtében rovatunk az aktuális külpolitikai kérdések természetét és sorsát is szerves összefüggésben tárgyalja a Szövetség működésével. Hogy programmunkat nagy vonásokban vázoljuk, a Nemzetek Szövetségének szervezetével kell előbb megismerkednünk, amely alapját az 1919 június hó 28-án kelt Egységokmányban bírja. A Nemzetek Szövetsége jogi természetének (államszövetség vagy nemzetközi unió?) kérdése nem tartozik ügykörünkhöz. Annál fontosabb azonban annak a kiemelése, hogy a Szövetség elsősorban a nemzetközi viszályok lehetőleg békés elintézését, másodsorban ,pedig bizonyos kulturális munkálkodás kifejtését tűzte kí céljául. Mint békéltető szerv egyrészt preventív, másrészt büntető rendszabályok alkalmazására jogosult. Mint kulturszervezet pedig gazdasági, erkölcsi és tudományos szempontok vezérlik. Főszerveí a közgyűlés, a tanács és az állandó titkárság. Közgyűlést rendesen egyet tartanak évente, tanácsülést viszont hatot. A köz| gyűlés és a tanács teljesen egymás mellé rendelt szervek és illetékességük is ugyanazon kérdések eldöntésére terjed ki (kivéve, a melyek kimondottan az egyik vagy a másik szerv hatáskörébe vannak utalva). Az állandó titkárság a szövetség adminisztratív szerve, melynek célja az előkészítés. A tanácsnak (amely 5 állandó és 9 nem állandó tagból áll) vannak bizottságai és közigazgatási hatóságai (Saar-vidéki kormányzótanács, danzigi főbiztos stb.) Ezek a bizottságok lehetnek állandóak és ideiglenesek. A bizottságok közül a legfontosabb működést az ú. n. „leszerelési bizottságok" fejtik ki, amelyek a leszerelési konferenciákat is előkészítik. A Nemzetek Szövetségének segédszerveként az Állandó Nemzetközi Bíróság említhető még, amely abban az esetben, amikor a tanács vagy a közgyűlés előterjesztésére „véleményt" ad, mint a szövetség szerve működik. (Mint önálló szerv ítéleteket hoz!) Rovatunkban a Nemzetek Szövetségének fent felsorolt szerveit illetőleg ezek működését fogjuk folytatólagosan ismertetni. Ki fogunk tehát terjeszkedni: 1. A közgyűlések lefolyásának ismertetésére. 2. A tanácsülések lefolyásának ismertetésére. 3. A tanács nevezetesebb bizottságainak működésére (különös tekintettel a leszerelés kérdésére). 4. A főtitkárság működésére és végül 5. az állandó Nemzetközi Bíróság előtt folyó perek, illetve perenkívüli eljárások ismertetésére. A rovatot Weninger László Vince dr., a magyar külügyi társaság rendes tagja, fogja vezetni, kinek már több nemzetközi jogi vonatkozású cikkét közölte a Magyar Külpolitika. A német sajtó Bethlen István gróf kisebbségi politikájáról Bethlen István gróf miniszterelnök kijelentéseit, amelyeket a pilísvörösvári választókerület küldöttségének a kisebbségi politikáról tett, a német sajtó örömmel üdvözli. A Tag ezeket írja: Eltekintve magától a ténytől, hogy a magyar miniszterelnök német beszédet intéz az előtte megjelenő küldöttséghez, a beszéd oly világosan mutatja a magyar kormánynak lojális kisebbségi politika követésére irányuló szándékát, hogy Magyarország hatarain túl is figyelmet érdemel. Elsősorban a Magyarországon élő németek, akik mindenkor hazájuk leghűbb polgárai közé tartoztak, fogjak a megelégedés érzésével üdvözölni, hogy a miniszterelnök ily határozott fcrmában ígéri meg kívánságaik teljesítését. Azonban ezen túlmenően is valamennyi német kisebbség az önfenntartásért folytatott harcban reményeit megerősítve fogja látni abban, hogy a magyar miniszterelnök tartózkodás és fenntartás nélkül szállt síkra a saját országában élő kisebbségek jogaiért. Ez bizonyos haladást jelent a kisebbségi politika útján, mert ez a megnyilvánulás bizonyára nem marad hatás nélkül más országokban sem. Éppen ebből a szempontból kell Németországban rokonszenvvel üdvözölnünk Bethlen István gróf beszédét, nemcsak mint Bethlen gróf kisebbségi jogok iránti megértésének bizonyítékát és mint okos politikának bizonyságát, hanem mint a német nép iránt érzett őszinte barátságnak tanújelét is. A Deutsche Allgemeine Zeitung a következőket írja: Örömmel üdvözöljük a magyar miniszterelnök nyilatkozatát, amely Németországban rokonszenvre fog találni és az az óhajtásunk, hogy Bethlen István gróf érvényt tudjon szerezni akaratának. Kívánjuk ezt elsősorban a közvetetlenül érintett Németország érdekében, de kívánjuk azért is, hogy ez megkönnyítse a kisebbségi kérdés megoldását valamennyi más államban ii. A Taegliche Rundschau szerint Bethlen István gróf magyar miniszterelnök beszédét nemcsak Németországban, hanem a küllöldön is meg kell hallani. A németeknek örömmel kell üdvözölniök, ha a magyarok az 522.000 főnyi németségnek, amely országukban él, kulturális önkormányzatot biztosítanak, nem külső taktikai okokból, hanem abból a mélységes belső meggyőződésből, hogy az emberiség és a kultúra érdekében cselekesznek. Régóta ismeretes előttünk Bethlen István gróf emelkedett felfogása a kisebbségi kérdés problémájáról és tudjuk, hogy ezeket a szavakat nem taktikai okokból mondja. A Leipziger Neuesten Nachrichten azt írja, hogy a magyar miniszterelnök nyilatkozatait Németországban nagy örömmel fogják tudomásul venni, bár nem azért, mintha újat tartalmaznának. A németség Magyarországban mindig baráti otthonra talált és ha ennek ellenére is itt-ott olyan jelenségek miatt panaszkodhatott, amelyek kevésbbé illettek a hagyománvos német-magyar barátsághoz, ezeknek a jelenségeknek oka abban is rejlett, hogy voltak német körök, amelyek magyar hazafiságuk érzésétől vezérelve, népi jellegük fentartásának nem tulajdonítottak túlságos nagy értékel. Bethlen István grófnak az a megnyugtatása, hogy a kisebbségekre vonatkozó rendelet valamennyi intézkedését meg fogják valósítani, rendkívül értékes. Élhet-e a törzs, ha levágták a karjait? Angol hang a revízióért A Spectator közli N. Maxwell levelét, aki nemrégiben Budapesten járt és ott szerzett tapasztalatai alapján most felveti a kérdést, vájjon nem lehetne-e Magyarország sorsán enyhíteni. A levélíró utal arra, hogy a békeszerződés következtében Magyarország milyen óriási veszteséget szenvedett népességben és területben. Helyénvaló-e — kérdi, — hogy ilyen kegyetlenül kell szenvednie azért,