Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 20. szám - A bécsi Páneurópa kongresszus

1926. október 16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 9 közül többeknek ismeretéből merítettem, de melyet a bécsi kongresszus szereplőinek névsora is megerősít — a mozgalom teljesen jóniszemű és a legkülönbözőbb vúágnézletü és politikai irányú férfiakat egyesíti, amint ezt egy kongresszusi kép is illusztrálja, amelyen Seipel és Loebe karonfogva állanak egymás mellett. Különböző irányzatok hívei valóban őszintén íognak kezet egy olyan cél elérésére, mely mindenki által érzett bajokat van hivatva orvosolni, amely — az ő hitük szerint — veszélyeket elhárítani alkalmas, nem érinti azonban mindazt, amiben egymástól különböznek és ezentúl is különbózni íognak. De a mozgalmat nem is lehet önmagában véve utópisztikusnak nevezni. Más kérdés természetesen, hogy a páneurópai gondolat szóvivőinek fejében is teljesen meg van-e érlelve? Meg kell állapítani, hogy a bécsi kongresszus ezt az érlelési tolyamatot sem a célkitűzés, sem az eszközök megállapítása tekínttetében sokkal előbbre nem vitte. Túlnyomóan iicngulatcsináló áradozásokban és rögtönzött testvéresülési jelenetekben merült ki lefolyása mely jelenetek csupán pillanatnyi hangulat kifejezői lehetnek, de a jövőre biztos következtetést nem engednek. De ez talán az első összejövetelnél nem is lehetett másképpen. Mindenesetre be kell várni a kiküldött bizottságok munkálkodásainak eredményét, mielőtt a mozgalom eszmei tartalmának erről a stádiumáról ítéletet mondanánk. De lenne bár ez az ítélet akármilyen kedvező, fennmaradna a másik éppoly súlyos kérdés, nevezetesen az, hogy vájjon az európai népek mai hangulata érett-e az eszme megvalósítására, s e megvalósítás feltételeinek megteremtésére? Mindezekkel a fentartásokkal sem lehet azonban félreismerni a páneurópai mozgalomban rejlő egészséges magvat. Sőt el kell ismerni, hogy az nem csupán zseniális ötlet, hanem az európai népek helyzetéből folyó valóságos szükséglet felismerése. Hiszen nem kétséges, hogy a mi világrészünk hanyatlóban van, mert a háború által okozott politikai és társadalmi felfordulás következményeivel nem tud megbirkózni; mert mindegyik európai állam az elzárkózottságban és bizalmatlanságban keres menekülést; mert egész Európa gazdaságilag elvérzett és az újból való megerősödésnek útját az előbb említett okokból nem tudja megtalálni; mert általában megbomlott az az egyen súly, a mult és a jövő eszményei közt, mely kiszemelte azt, ami a múltból elavult és a ma jövőjéből megvalósítható és amelyen minden egészséges evolúció lehetősége alapul. Mindezekből az okokból állott be Európa hanyatlása és a nemzeteknek s népeknek nem csökkent, hanem kiélesedett kölcsönös antagonizmusa, amely lehetetlenné teszi e hanyatlás feltartóztatását. Pedig Európa hanyatlása kulturális veszély. Hiszen nincs az megírva sehol, hogy a szellemi és erkölcsi hegemónia, melyet ez a kis világrész gyakorolt, örökké az övé maradjon. De ma még nincs világrész, amely ezt a hegemóniát átvehetné, Amerika, minden óriási energiája és teljesítményei mellett erre még nem érett, hiszen kulturális élete még ma is nagyrészt európai impulzusokból táplálkozik; itt keresi tudományos emelkedésének és művészi tökéletesedésének eszközeit és vezetőit. Amerika nem is kívánja Európa hanyatlását, bár érzi azt a fölényét, hogy Európa gazdasági fellendülése csak az ő hatalmasan kifejlődött erőinek segítségével lehetséges. Hogy az ázsiai népek a kulturális hegemónia átvételére nem alkalmasak, azt talán mondani sem szükséges. A náluk mutatkozó Európa-gyűlölet nem is tiltakozás a mi világrészünk szellemi vezérszerepe ellen, hanem fellázadás a visszaélés ellen, amelyet elnyomásukra és kizsákmányolásukra ez a mi „fölényünk ' magának megengedett. A páneurópai mozgalom tehát, amennyiben Európa kulturális hivatásának fenntartását tűzi ki célul és azokat a veszélyeket akarja kiküszöbölni, amelyekből Európa gyengülése származik, vagy származhat, egészséges és természetszerű gondolatnak, az emberiség felismert szükségletének kifejezője. Ha nem így volna, megindítójának egész zsenialitása és tettereje valamint munkatársainak lelkesültsége sem lett volna képes olyan hatalmas visszhangot előidézni, mint aminőben hívó szavuk csakugyan részesült. A veszély, mely e mozgalmat fenyegeti, nem is áll azokban a gyermekbetegségekben, amelyekkel minden eszmének küzdenie kell; nem áll a teljes kiforrottság és érettség hiányában, mert ezeket csak maga a tevékenység hozhatja meg, a megindulásnál sohasem találhatók fel. A páneurópai gondolatot ugyanaz a veszély fenyegeti terméketlenséggel, mely a Nemzetek Szövetségét is gátolja az eszme szárnyainak teljes kibontakozásában. Ez a veszély pedig abban áll, hogy a bajok legmélyebb okait felkutatni nem szabad. Mind a két alakulatban dominálnak azok a befolyások, amelyek a békeszerződések érintetlenségének dogmájához ragaszkodnak. Pedig e békeszerződések hibái épp olyan erős forrásai annak a kibékíthetetlen antagonizmusnak és bizalmatlanságnak, amelyet Pán-Európa kiküszöbölni akarna, mint maga a háború. Nemhogy megszüntették volna, de megrögzítették a háborús hangulatot és az olyan akció, amely Európa népeinek szolidaritását akarja helyreállítani, de e szolidaritás intézményes megtagadása a népek közti differenciális elbánás tilalomfája előtt megállani kénytelen, soha célhoz nem vezethet. Enyhíthet egyes szimptómákat, de a baj gyökeréig nem nyúlhat. Ezt nemcsak magyar szempontból mondom, bár hazánk esetében a legvilágosabb a dolog, de mondom általánosságban és az eredmények nekem fognak igazat adni. Nem lehet merész gondolatokat megvalósítani a keresztülvitelben való megfelelő merészség nélkül. Nem lehet a célt akarni és az eszközök közül éppen a leglényegesebbeket megtiltani. Nem lehet az antagonizmus szelleme ellen a harcot felvenni és az antagonizmust előidéző legfőbb okokat dédelgetni. Ezek az egyszerű igazságok ma még alig bírnak érvényesülni, de úgy a Nemzetek Szövetségének, mint a páneurópai mozgalomnak a jövője attól függ, hogy tudnak-e a tényezők, melyek mindkettőben döntenek, az európai gyógyulás munkájánál az európai pszichózisból kibontakozni? Addig, míg ez a gyógyulás beállott, a mozgalomnak más gyakorlati tartalma nem lehet, mint a nemzetközi gazdasági viszonyoknak normális útra való visszaterelése. Ez is érne valamit. Ezzel talán be lehetne várni azt a szellemi kibontakozást, mely a feladat politikai részének megoldását is lehetővé teszi. DIPLOMÁCIAI ÉLET A követségek életéből Bizonyosan a nyárba öltözködő október az oka, hogy a „saíson" egyelőre csak félgőzzel indult meg. Kisebb ebédek, szükkörű déjeuner-k voltak már egyik-másik követségen, a Dunapalota diplomata látogatói is kezdenek már sűrűbben ebédelgetni a dunai terem és a csukott terrasz kerek asztalainál. Szabadságáról hazaérkezett Durini di Monza gróf, olasz királyi követ, aki több, mint két hónapot töltött családjával Itália napsugaras ege alatt, még pedig javarészben a Como-tó csodás kék vize mellett. Marchese Pasquale Diana, az olasz követség eddigi első titkára szeptember 30-án végleg eltávozott Budapestről, szikár, kissé hanyag tartású alakját, monoklis arcát, oldalán egy karcsú, szőke hölggyel, többé nem látják a Dunapalotában, ahol egész pesti hivataloskodása idején, lakott. Utóda a hágai olasz nagykövetség első titkára lesz, Antonio Állievi, aki november elsején ZX\ÍZZISÍ BudaDestre, hogy állását elfoglalja. Október 2-án," a külföldi szállodások tiszteletére rendezett nagyszabású szüreti ünnepélyen, melyet a vajdahunyadí várban rendeztek, a meghívott előkelőségek soraiban ott láttuk Calice gróf, osztrák követet, Levetzow német ügyvivőt, Davi&non vicomte-ot, a belga követség vezetőjét, Parr angol követhelyettest és De Astis olasz követségi ügyvivőt. Érdekes vendége volt a minap a Dunapalotának. Welcek János gróf, a volt budapesti német követ, akit szép feleségével együtt annyira szerettek a budapesti társaságban és akinek ma is nagyon megörültek jóbarátaí és ismerősei, amikor rövid tartózkodásra újból megjelent köztük. A Magyar Külpolitika munkatársa beszélgetett Welcek gróffal, aki elmondotta, hogy bár madridi nagyköveti pozíciójával nagyon meg van elégedve, mégis mindig visszavágyik a szép Magyarországra, ahol rokonai és nagyon kedves barátai vannak. A követ Budapestről autón Lillafüred melletti vadászterületére utazott, szarvasbőgésre. * Pár nap előtt tértek haza nyári szabadságukról Calice gróf osz-