Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 20. szám - Az új cseh kormány

1926. október 16 MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 Az egyik az, hogy testileg nem tört le annyira,, amint azt híresztelték és ennek következtében nem lehet arra számítani, hogy aggkori gyön­gesége miatt minden kombináción kívül áll. A másik az, hogy meg­dőlt ellenségeinek az a reménye, hogy fia panamái miatt lehetetlen­né van téve. Az ifjú Pasicsról hó­napok óta azt írták, hogy abbaziai üdülése tulaj donképen szökés a reá váró büntetés elől és most íme megjelent a parlamenti ankét előtt, hosszú vallomásokat tesz és ha egy­egy kérdésre meg is tagadja a vá­laszt, nem olyan ember benyomá­sát kelti, aki veszve érzi ügyét. Le­gyen akármi e megjelenés hátteré­ben, Pasics Ráde hazatérése egy csomó lappangó gyanúsítás cáfola­tát jelenti s ezzel az öreg Pasics posszibilitása lényegesen megja­vult. Alig volna hihető, hogy az ifjú Pasics Belgrádba mert volna jönni, ha az öreg Pasicsnak nem volnának arra garanciái, hogy fia az ankétot nagyobb bajok nélkül úsz­sza meg. Ez azonban még eltarthat hóna­pokig. Mi lesz addig? Addig kor­mányozni fog Üzúnovics szokott receptje szerint, ha ugyan a ki- és ;( Az új cseh kormány Még egy évvel ezelőtt elképzel­hetetlennek látszott volna egy olyan kormányalakításnak a lehe­tősége, amilyen most a cseh bel­politikai válságot egyidőre megol­dotta. Ha ugyan megoldotta. A választói joggal való minden mes­terkedéssel sem sikerült az utolsó választáson cseh többséget hozni be a köztársaság parlamentjébe. A csehek közelről sem teszik ki fe­lét a lakóságnak (48.5%) s így a folytonos üldözés miatt egyre éles­bedő öntudatú nemzeti kisebbségek annyi képviselőjüket választották be Prágába, hogy az öt cseh párt koalíciójából tengődő kormányt csakhamar visszalépésre kénysze­rítették. Azóta Czerny első, majd második hivatalnok-kormánya ve­zette az ügyeket, esetről-esetre szerezve meg magának javaslatai­hoz a szüséges parlamenti több­séget. Ez a lehetetlen állapot ennek az évnek tavaszán javult annyiban, hogy az agrárvámok felemeléséről szóló javaslat támogatására sike­rült a kormánynak megnyerni a német agrárius s a vele szövetség­ben levő magyar nemzeti pártot. Ez az agrárius szövetkezés az u. n. vámkoalició, azóta is együtt ma­radt. A cseh polgári pártok lassan­beszámíthatatlan horvát paraszt­vezér meg nem makacsolja magát és váratlanul fel nem fordít min­dent. Persze nem kell mindjárt azt hinnünk, hogy Rádícs komo­lyan elszánta magát valamire, ha nagyon kezd lármázni. Rádicsnak nemcsak demokráciája unikum, hanem politikai helyzete is. Neki privilégiuma van arra, hogy szabad akármit beszélnie. Zágrábban még mindig akadnak emberek, akik ko­molyan veszik, Belgrád gyorsan kitanulta és enyhe derűvel kíséri a neutrális humánus és pacifista ki­rályi parasztköztársaság szabadal­mazott feltalálójának minden lépé­sét. Üzúnovics rég megmondta, hogy őt nem lehet beszédekkel megbuktatni, a beszédeknél tovább pedig eddig nem igen juthat Rá­dícs. Most végre félévi nyekergés után sikerült lemondásra kénysze­ríteni Nikicset, tehát egyelőre nyughatna babéraín, ámbár Nikics helyét, ha ideiglenesen is, de azon­nal egy szerb radÍKalissal töltötte be a prémíer. A zágrábi kíszólások aligha el nem rontották a minisz­teri kilátásokat. Vagy azért történ­tek e kiszólások, mert rosszul áll­tak a kilátások? kint belátták, hogy le kell tenníök a nemzeti állam fikciójáról, mert különben a parlamentáris életnek örökre vége: jön helyette vagy a proletár, vagy a fasiszta diktatúra a maga vérfürdőjével. Szeptember elején megérett a helyzet már annyira, hogy a legnagyobb cseh pártnak, az agráriusnak többszörö­sen miniszterelnökséget viselt ve­zére, Svehla, komoly tárgyaláso­kat kezdhetett nemcsak polgári pártokkal a kormányban való rész­vételre. Egy héttel ezelőtt már biz­tosnak látszott az új koalíciós kor­mány megalakulása, de az utolsó i percben megakadt a tótok ellen­állásán. A tót néppárt az autonó­mia biztosítása nélkül nem volt hajlandó belépni a kormányba. így néhány nappal kitolódtak a tár­gyalások, s végre is október 12-én Masaryk elnök elfogadta a hivatal­nok-kormány lemondását és kine­vezte az új Svehla-kormányt, melyből a tótok hiányoznak. A tót néppárt ugyanis végérvényesen csak az Amerikában időző Hlinka hazatérte után dönt. Hogy bevo­násukra gondolnak ma is Prágában, mutatja az, hogy az unifíkációs, az egészségügyi és a közélelmezési minisztérium betöltetlen marad s ideiglenesen vezeti egy-egy más miniszter. Az új kormány parlamenti tá­mogatói a cseh agrárius, a cseh néppárt, a német agrárius párt és a német keresztényszocialista párt. A miniszterek közül öten hivatal­nokok, akiket az előző hívatal­nokkormányból vett át Svehla. Ezek Czerny (belügy), Englis (pénzügy), Peroutka (keresked.), Kállay (felvidéki miniszter) és vé­gül Benes, aki lemondott mandá­tumáról és kilépett a nemzeti szo­cialista pártból, amikor a párt a kormányból való kilépését köve­telte. A kilenc pártminiszter közül három új van: Najman a cseh ipa­rospárt képviselője, aki a vasut­ügyi tárcát kapta és a két prágai német egyetemi tanár: Spina köz­munkaügyi miniszter (német agrá­rius) és Mayer-Hartíg igazságügy­miniszter (német keresztény szo­cialista). A cseh agrárpártot Sveh­la (miniszterelnök), Hodzsa (köz­oktatásügy) Srdínko (földművelés) és Udrzal (honvédelem) képviseli, a másik cseh pártot, a néppártot Sramek apát (népjóléti) és Nősek (posta- és távírda). Prágában nagy feltűnést keltett, hogy a néppárt részéről nem Do­lansky, a volt igazságügyminiszter került be, hanem a sokkal jelen­téktelenebb Nősek. Valószínűleg engedmény ez a szocialistáknak, akikkel szemben Dolansky igen szigorúan járt el. Még inkább fel­tűnt, hogy a földmívelésügyi tár­cát nem Hodzsa kapta, aki azt már háromszor viselte, hanem Svehla belső embere Srdinko egyetemi ta­nár, míg Hodzsának a közoktatás­ügy maradt. Minthogy a német pártok a kormányba csak úgy lép­tek be, hogy a földreformmal kap­csolatban megszűnnek a további kisebbség-üldözések, sőt a mult bűneit is bizonyos mértékig igye­keznek jóvátenni, valószínűleg a németek követelésére nem marad­hatott meg Hodzsa a földművelés­ügy élén. A cseh polgári pártok közül a nemzeti demokrata nincs hivatalo­san képviselve a kormányban, de köztudomású, hogy Peroutka ke­reskedelmi hivatalnok-miniszter ti­tokban ehhez a párthoz húz. Ép­pen ezért a német pártok követel­ték ebben a minisztériumban egyik főosztály vezetését a maguk bizal­mi emberének, Uhlígnak az egye­tem nemzetgazdaság tanárának, az ismert közgazdasági írónak. Való­színűleg támogatás fejében a ma­gyar nemzeti párt is megkapja vagy a földmüvelésügyi vagy a népjóléti államtitkárságot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom