Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 19. szám - A salzburgi konferencia. A Népszövetségi Ligák Uniojának tanácskozása

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. október 1 tént, hogy Olaszországot visszariasszák attól, hogy balkáni politikájának gerincévé Bulgáriát tegye és meggátolják Boris cár házasságát. A salzburgi konferencia A Népszövetségi Ligák Uniójának tanácskozása Irta Szakáts Kálmán dr. A Népszövetségi Ligák Uniója folyó évi szeptember 28-ától október 5-éig bezárólag Salzburgban tanács és bizottsági üléseket tart, amelyen a Magyar Federációt Pékár Gyula dr. ny. miniszter, Eöttevényi Olivér dr. udv. tanácsos, ny. főispán, a Külügyi Társaság alelnökei, valamint Vermes Bela v. országgyűlési képviselő, a Délvidéki Liga elnöke és Kirchknopf Ernő főkonzul képviselik. A Magyar Népszövetségi Egyesületek Szövetsége a salzburgi konferencia tárgysorozatán szereplő kérdések megtárgyalása és a magyar delegáció állásfoglalásának, valamint a delegáció összeállításának megállapítása végett szeptember hó 25-én és folytatólagosan 27-én ülést tartott a Magyar Külügyi Társaság tanácstermében Pékár Gyula elnöklésével. Az ülésen résztvettek: Pékár Gyula, Eöttevényi Olivér, Paikert Alajos, Horváth Jenő, Jancsó Benedek, Barabás Endre, Juhász Béla, Józan Miklós, Sebess Dénes, Szász Zsombor, Vermes Béla, Magyary Géza, Okolicsányi László, Kirchknopf Ernő, Auer Pál, Berényi Jenőné, Subert Zoltán, Szakáts Kálmán, Techert Gyula, Bereghy Lóránt. A salzburgi ülések tárgysorozatát Eöttevényi Olivér alelnök ismertette a megjelentekkel, kiemelve, hogy a tárgysorozaton két ."•yr.n kérdés is szerepel, mely vitális fontossággal bír magyar szempontból; az egyik a kisebbségi sérelmek orvoslását megreformáló eljárás (procedure) tárgyalása; a másik pedig a Népszövetségi Ligák Uniója főtitkárának, Ruyssen bordeauxi egyet, tanárnak jelentése a kisebbségek helyzetéről az ez év tavaszán tett balkáni útjával kapcsolatban. A procedúra tárgyalását szeptember 28 és 29-ére tűzték napirendre, amelyen az Overbecke bruxellesi egyet, tanár pre^eduraíervezete, de lege ferenda kerül tárgyalás alá. A második jelentős pontja a tárgysorozatnak a Ruyssen-fele jelentés, amelyet október 4-ere tűztek napirendre, s így az az utolsó nap, utolsó pontjaként szerepel, ami a mi szempontunkból igen hátrányos és nem lehet egészen célzatosságnélkülinek tekinteni a főtitkárságnak ezen programmbeosztását, amely a Ruyssen jelentésre teendő ellenmegjegyzéseink megtételét nagy mértékben megnehezíti. Eöttevényi ügyvezető alelnök az ülés fc lyamán részletesen ismertette a salzburgi konferencia többi pontjait, amelyek között szerepel a páneurópai mozgalom, továbbá a parlamentárízmus krízisének tárgyalása. Ezek után áttért Eöttevényi ügyv. alelnök az Overbecke-féle procedúra-tervezet ismertetésére, amelyet Overbecke Magyary Géza procedúra-tervezete alapján dolgozott ki, figyelembe véve az e tárgyban készült Napier—Rauchberg—Kunz-—Brabec- és Junghaan-íéle eljárási tervezeteket is. Az ülés pontról-pontra letárgyalta az Overbecke-féle tervezetet, megállapítva a Magyary-féle de iege ferenda-tervezettől való eltéréseit. A rendkívül érdekes és kimerítő vitában, — amely főleg arra irányult, vájjon tartalmazza-e az Overbecke-féle javaslat az aktoratust kifejezetten és olyan terjedelemben, mint ahogy azt a Magyary-féle javaslat részletes felsorolása nyújtja — az elnökön és Eöttevényi alelnökön kívül hoszszabb felszólalással részt vettek: Magyary Géza, Jancsó Benedek, Juhász Béla és Auer Pál. Végül is az értekezlet úgy határozott, hogy felkéri a delegátusokat, miszerint hassanak oda, hogy az Overbeckej avaslat egyes — többféle értelmezésre módot adó — tételei félreérthetetlen és világos fogalmazással módosíttassanak és hozassanak összhangba az állami szuverénitás elvei a nemzetközi jog normatív követelményével. Az értekezlet második lényeges tárgya volt, hogy minő állást foglaljanak el a magyar delegátusok Ruyssen fői' kár jelentésével szemben. Közíu^omás szerint a Népszövetségi Ligák főtitkára, Ruyssen professzor ez év tavaszán Romániában és Jugoszláviában hosszabb körúton beható tanulmány tárgyává tette a fenti két államban a nemzeti kisebbségek helyzetét és sérelmeit. Ez útjáról egy jelentésben számolt be az Uniónak, amelyben a nemzeti kisebbségek sérelmeit csak látszólagosaknak és átmenetieknek minősíti és azzal zárja be beszámolóját, hogy a magyar kisebbségeknek e két államban nincs okuk semmiféle érdemleges panaszra. E jelentésre a Külügyi Társaság felkérésére a Magyar Népszövetségi Egyesületek Szövetségének két tagja a Magyar-Székely Egyesület és a Délvidéki Liga két memorandumot készített, amelyben — a Ruyssen optímisztikus jelentésével szemben — részletesen felsorolja mindazokat a rendkívül súlyos sérelmeket és igazságtalanságokat, amelyek a magyar kisebbségeket Romániában és Jugoszláviában úgy egyházi, mint kulturális közigazgatási és gazdasági téren érték. E két memorandum — amelyeket az értekezleten részletesen ismertetett Jancsó Benedek és Barabás Endre, valamint Vermes Béla — statisztikailag megállapított képét adja azon sérelmeknek és igazságtalanságoknak, amelyeket az elszakított területen élő magyar kisebbségeknek kell elviselniök immár hosszú évek óta az imperíumot gyakorló államok részéről. Az értekezlet úgy határozott, hogy e két memorandumot, mint a Ruyssen-jelentésre adott választ nyújtsa be a magyar delegáció a Liga főtitkárságánál és hívja fel a salzburgi konferencia résztvevőit, hogy az audiatur et altéra pars elvét tartva szem előtt ne csak a főtitkári jelentést, hanem a mi megjegyzéseinket is beható vizsgálat tárgyává tegye. Pékár Gyula elnök végül hangsúlyozta, hogy az Unióban is közeljövőben érezhetővé fog válni Németországnak a Népszövetségbe való belépésének hatása: a gloire szellemét — remélhetőleg — az engedékenység és az igazságosság eszméjének atmoszférája fogja elfoglalni. A magyar delegáció Pékár Gyula vezetése mellett 27-én utazott el Salzburgba.