Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 18. szám - A genfi kisebbségi kongresszus

1926. szeptember 16 MAGYAR KÜLPOLITIKA Az állam nemesek politikai, jogi és kulturális téren részesítheti különböző hátrányokban a kisebbségeket, hanem még nagyobb befolyást gyakorolhat sorsukra közgazdasági tekintetben is. Sőt a kormánynak ilyfajta kisebbségellenes politikája még sokkal veszedelmesebb, mert nehezen ellenőrizhető és bizonyítása is nagy akadályokba ütközik. Gündisch Guidc dr. volt országgyűlési képviselő, aki a magyarországi németek képviseletében jött el Genfbe, értékes munkát végzett azzal, hogy az államok a kisebbségek ellen irányuló különböző közgazdasági intézkedéseit rendszerbe foglalta és a következő elvi tételeket dolgozta ki: Valamennyi állami alkalmazottnak egyenjogúsítása lényeges alkotórésze a polgári egyenjogúságnak. Az államnak mint munkaadónak nem szabad a kisebbségeket más bánásmódban részesítenie, mint az uralkodó nép fiait és nem szabad tűrnie, hogy a kisebbséghez tartezó polgárokat megfoszszák életíöitételeiktől. A közgazdasági élet minden vonatkozásában egyenjogúság illeti meg a kisebbségeket. \ onatkozik ez különösen a földreformra, amelynek nem szabad a kisebbségek gazdasági meggyengítését eredményeznie. Az állam minden vállalatában, külünösen a postánál és vasútnál tekintettel kell lenni a kisebbségek érdekeire, hasonlóképen a koncessziók, licenciák, hitelek és állami támogatások nyújtásánál. A gazdasági bojkottra való fölhívást bűnvádi úton kell üldözni. A kisebbségeknek egyforma képviseletet kell biztosítani az állami gazdasági testületek vezetésében, törvényes munkaszünnapok bevezetésével nem szabad a kisebbségeket hátrányokban részesíteni. A földbirtok kisajátítása nem szolgálhat a kisebbségek vagyonállo mányának csökkenésére. A kongresszus ajánlja a közgazdasági jogvédelem intézményes kiépítését. Miután a kongresszus egyhangú állást foglalt az imént íölsorolt kérdésekhez, e sorok írója, mint a szervezkedési bizottság előadója a kongresszus nevében köszönetet mondott az elnökség tagjainak és elégtétellel állapította meg, hogy a kisebbségek nagygyűlése minden várakozáson felül sikerült. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy habár annak jelenleg még sok akadálya van, a kongresszusnak állandó intézménnyé kell magát kinőnie. Hangsúlyozta annak szükségét, hogy a kisebbségek közös lapot indítsanak s hivatkozott arra, hogy a népszövetségi ligák uniója is ilyen tervvel foglalkozik. Casanovas kataion delegátussal egybehangzóan javasolta, hogy a kisebbségek számának és helyzetének megállapítása végett a következő esztendőben ankét rendeztessék. Örömmel üdvözölte, hogy két egyetem mellett kisebbségi intézetek alakultak a mínoritási probléma tárgyilagos és tudományos megvizsgálása céljából s abbeli reményének adott kifejezést, hogy lehetőleg minden államban, ahol kisebbségek élnek, hasonló intézetek jöjjenek létre. Majd fölvetette azt a tervet, hogy a kongresszus a kisebbségi jog legfontosabb kérdéseinek elméleti tisztázása végett pályázatokat írjon ki. Végül a praktikus munka fontosságát hangoztatta és a következő jelszóval fejezte be beszédét: „Egy mindannyiunkért és mindannyian egyért!" A kongresszus erre elhatározta: 1. hogy a következő évben új kongresszus tartassék és annak előkészítésével Wilfan, Szüllő, Schiemann, Motzkin, Sierakovskí gróf és Maspons i Anglesal urak bízassanak meg, e bizottság mellé pedig ügyvezető titkár rendeltessék ki, 2. a titkárság adjon ki francia és németnyelvű bulletint a kisebbségi mozgalom legfontosabb eseményeiről és 3. a kisebbségek számának és helyzetének megállapítása végett ankét rendeztessék, amely munkában minden kisebbség résztvegyen. A kongresszus befejezése utáni napon az újonnan megválasztott bizottság tartott ülést, amelyen a titkári teendők ellátásával Ammende Ewald dr.-t bízták meg. A bizottság honorálva a magyar részről előterjesztett indítványt, elhatározta, hogy a titkár székhelye további intézkedésig Bécsben legyen, ahol is október elsején kezdi meg munkáját. Miután megállapították a jövő évi költségvetést, elhatározták, hogy minden negyed esztendőben ülést tartanak. A legközelebbi ülés Drezdában lesz december havában. Hadd jegyezzük föl végül a kongresszus egy magyar vonatkozású epizódját. Augusztus 27-én délelőtt 10 órakor a három utódállam magyar kisebbségeinek deJegátusai remek gladiolus-koszorúval jelentünk meg a Kálvin-reliet Bocskay szobra előtt, amelynek szalagján ez a rövid mondat állott: ,,Au heros de la conscience le groupe des mínorités Hongroises" (A lelkiismereti szabadság hősének a magyar kisebbségek csoportja). Megállottunk a szobor előtt, elhelyeztük előtte a koszorút, majd Törley Bálint, a vajdasági magyarok egyik vezetője mondott néhány keresetlen, egyszerű és minden politikát óvatosan kerülő szót, méltatva a nagy erdélyi fejedelem küzdelmét a lelkiismereti szabadság érdekében. Ez volt a magyar kisebbségek Bocskayünnepsége, amelynek hírét elsőnek a svájci távirati ügynökség vitte szét a világba . . . DIPLOMÁCIAI ÉLET A politikai fronton kánikula és csend — A követek még mindég Budapesttől távol nyaralnak A meteorológia rendezői trükkje ezidén szeptemberre tűzte ki a kánikulát. Ehhez igazodnak: a társasági élet, a politikai világ, a diplomáciai testület tagjai, akik még mindég távollétükkel tüntetnek és a gyönyörű utónyarat élvezik a kék tengerek partján. Itt Budapesten csend van a követségek körül. A díszes és masszív követi íróasztalok bronz és kristály írókészleteiben alighanem beszáradt a tinta ebben a nagy melegben. A követeket a tanácsosok és titkárok ügyvivői minőségben helyettesítik, ők szegények már visszatértek a szabadságról, csakhogy vesztükre mentek nyáron nyaralni, mert július és augusztusban áztak és fáztak. Pesttől távol nyaralnak Durini gróf olasz, Sir Colville Barclay angol', Hans von Schoen német, Michalovszky lengyel, Van de Sande Bakhuyzen németalföldi, Calice gróf osztrák követek és hosszabb ideig marad moldvai birtokán Traian Stircea román követ, akin nemrégen súlyos műtétet hajtottak végre egyik budapesti szanatóriumban. A követ most már sokkal jobban érzi magát, de orvosi tanácsra október elejéig még üdülnie kell. A budapesti Fészek Klub huszonötéves fennállása alkalmából kitűnően sikerült ünnepélyt rendezett. A pesti bohémek, írók, festők, színészek jubiláris vigasságából kivették a részüket az olasz, belga és hollandi követhelyettesek: Marchese Diana, Vicomte Davignon és Van Hoogstraten urak is, akiket a hagyományos magyar I vendégszeretettel fogadtak és szó-