Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 18. szám - A genfi kisebbségi kongresszus

1926. szeptember lb MAGYAR KÜLPOLITIKA 9 A genfi kisebbségi kongresszus Irta Flachbarth Ernő dr. Prága, szeptember 4. Az elmúlt év elején történt, hogy Ammende Ewald dr. észtországi német politikustól, aki hazájában és a német kisebbségek körében jó hírnevet vívott ki magának, tervezetet kaptunk kézhez, amelyben az európai nemzeti kisebbségek szervezkedését és egy Genfben tartandó kisebbségi kongresszus előkészítését ajánlotta. Ez a terv, mint a többi kisebbségnél, úgy minálunk is a legnagyobb helyeslésre talált és azonnal elhatároztuk, hegy ezt a mozgalmat minden tőlünk telhető módon támogatni és előmozdítani fogjuk. Ügy véltük ugyanis, hegy a kisebbségek szolidáris megmozdulásának nagyobb hatáa lesz, mint minden panasznak, amit eddigelé a népszövetség tanácsa és a különböző nemzetközi szervezetek előtt felhoztunk. Varsóban, a népszövetségi ligák uniójának tavalyi kongresszusa alkalmával volt első ízben alkalmunk több kisebbségi vezetővel a tervről beszélni és már akkor kilátásba helyeztük, hogy a csehszlovákiai magyarság képviseltetni fogja magát a kongresszuson. Ezt a megbeszélést néhány hét múlva Drezdában újabb értekezlet követte, ahol képviselve voltak a magyarok, németek, zsidók és szlávok, vagyis mindazok a népek amelyeknek részvételével a kongresszuson számítani lehetett. A drezdai értekezlet nem tétovázott, hanem azonnal hozzáfogott a munkához és 1925. október 14-ére Genfbe összehívta az első kisebbségi kongresszust. A meghívót Szüllö Géza, mint a csehszlovákiai magyar, Wilfan Josip dr., mint az olaszországi szlovén és Schiemann Pál dr., mint a lettországi német kisebbség képviselője írta alá. E meghívásra a genfi Salle des amis d'Instruction nagytermében 14 államból 33 különböző kisebbség képviselői gyűltek össze, akik 14 különböző nemzet között oszlottak meg. Érdekes öszefoglalni. milyen nemzetek voltak itt képviselve: Magyarok Csehszlovákiából, Jugoszláviából és Romániából. Lengyelek Németországból, Csehszlovákiából, Lettországból és Litvániából. Szlovének Olaszországból és Ausztriából, y Németek Csehszlovákiából, Lengyelországból, Romániából, Magyarországból, Jugoszláviából, Lettországból, Olaszországból, Dániából és Észtországból. Zsidók Litvániából, Lengyelországból, Csehszlovákiából és Lettországból. Oroszok Észtországból. Ukránok Lengyelországból. Rutének Csehszlovákiából. Fehéroroszok Lengyelországból. Szorbok Németországból. Dánok Németországból. Litvánok Lengyelországból. Svédek Észtországból. Mindezek a delegátusok körülbelül 40 millió lelket képviseltek, tehát a francia nemzettel majdnem vetekedő lakosságot. Az ukránok, valamint a fehéroroszok csak azzal a föltétellel voltak hajlandók hivatalosan részt venni a kongreszszus munkájában, ha a tárgysorozatra az önrendelkezés jogának elvét is kitűzik, mivel azonban a kongresszus ezt a kívánságukat nem teljesíthette, csak mint megfigyelők vettek részt a tanácskozásokon, kijelentették azonban, hogy őszintén kívánják az eredményes munkát. Hasonló nyilatkozatot adott le a lengyelországi litvánok képviselője is. Szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy a szerbiai macedónokat nem vették föl, mivel szófiai megbízottakat küldtek Genfbe, akiknek részvétele esetén az a szemrehányás érhette volna a kongresszust, hogy illegális eszközöktől sem riad vissza. Elnökké a szlovén Wilfant választottuk meg, hogy tárgytalanná tegyük azt a többször fölhangzott vádat, -hogy a kongresszus voltaképpen semmi egyéb, mint a né metek és magyarok demonstrációja a békeszerződések ellen. Az elnökségben Wilfancn kívül helyet foglaltak még Szüllö Géza (magyar), Motzkin (zsidó), Schiemann Pál dr. (német) és Sierakovski gróf (lengyel). Az elnökségnek ebből az összetételéből is kitűnik, hogy a kongresszus a kisebbségek minden csoportjának teljes egyenlőségét tartotta szem előtt. A kongresszus munkáját némiképpen megnehezítette az, hogy az Európa kü15nböző országaiból összejött delegátusok legtöbbje most találkozott először egymással. Nem ismerték egymás gondolkodásmódját, fölfogását és helyzetét, ismeretlen volt előttük, úgy hogy mindenekelőtt össze kellett melegedniök és megismerkedni egymással. Hozzájárult még az is, hogy a határozatokat, ha azt akartuk, hogy megfelelő hatást keltsenek, egyhangúlag kellett meghozni, mert ha valahol, úgy a minoritások gyülekezetében elképzelhetetlen a majorizálás. Ezeket a nehézségeket azonban aránylag gyorsan sikerült áthidalni, úgy hegy a kongresszus négy egyhan gúan elfogadott határozatban foglalta össze azokat az alapelveket, amelyek a kisebbségek követelésének mintegy elvi megokolását alkotják. — A nemzetek kulturális szabadsága — így hangzott az első határozat — éppen olyan szellemi java a kultúrvilágnak, mint a vallásszabadság. Ezt az alapelvet a nemzetek egymáshoz való viszonyában ethikai princípiumként kell elismerni és pozitív jogszabályok és törvényes intézkedések útján kell hatásos kifejezésre és tényleges érvényesülésre találnia. Ennek megfelelően minden állam, amelynek határain belül más nemzetiségű népcsoportok is laknak, köteles legyen azoknak, mint közületeknek a szabad kulturális és gazdasági fejlődést, hozzátartozóiknak pedig valamennyi állampolgári joguknak szabad és teljes élvezetét biztosítani. Ezeknek az elveknek elismerése és gyakorlati keresztülvitele a népek megértésének és ezzel európai békéjének előfeltételeit teremti meg. A másik határozat a kulturális autonómiára vonatkozik és így szólt: — Európának azokban az államaiban, amelyeknek határain belül más nemzetiségű népcsoportok is laknak, minden nemzetiségi népcsoportnak jogában álljon saját közjogi testületekben, a különleges viszonyokhoz képest területi vagy személyi alapon szervezkedve, népi sajátságaikat ápolni és fejleszteni. Az önkormányzatnak ebben a jogában látják a delegátusok azt az utat, amely az említett államokban a kisebbségek és többségek lojális együttműködését súrlódás nélkülivé teheti és Európa népeinek egymáshoz való viszonyát is megjavíthatja. A harmadik határozatban a kisebbségek kijelentik, hogy minden erejükkel hozzájárulni kívánnak ahhoz, hogy a népszövetség elérhesse kisebbség védelmi céljait. Végül egy negyedik' határozatban a kongresszus köszönetet mondott mindazoknak a nemzetközi szervezeteknek, amelyek a kisebbségi kérdéssel foglalkoznak. A kongresszus egy ötös bizottságot (Wilfan, Szüllő, Schiemann, Motzkin és Sierakovski) bízott meg azzal, hogy a következő kongreszszust előkészítse. Ez a bizottság két alkalommal gyűlt össze, egvszer Drezdában, másodszor pedig Teplitz-Schönauban és megállapította a második kongresszus tárgvsorozatát. Ez a második kongreszszus most nemrég, augusztus 25-tcl 27-ig ülésezett, még pedig ismét