Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 18. szám - Német birodalmi képviselők Budapesten

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. szeptember 16 miniszterelnöknél, aki a minisz­tériumba érkezett németeket a miniszteri fogadóteremben fo­gadta. Eöttevényi Olivér alelnök bemutatta a vendégeket a minisz­terelnök helyettesnek, aki a többek között a következő beszéddel üd­vözölte őket: — Örülök, hogy önöket Magyar­országon üdvözölhetem, remélhe­tően jó benyomást szereztek ed­dig is az itteni viszonyokról. Tisz­tában vagyunk a tekintetben, hogy egy elvesztett háború és kétszeres forradalom után nem tudunk töké­letes képet nyújtani, de talán észrevették, hogy milyen erővel és szívóssággal dolgozunk azon, hogy a helyzetet konszolidáljuk és gaz­dasági életünket felvirágoztassuk. A kormány nevében van szeren­csém önöket üdvözölni s azt kívá­nom önöknek, hogy utazásuk cél­ját elérjék. A közmondás szerint a régi szerelem nem rozsdásodik be, és minket magyarokat és néme­teket régi szálak fűznek egymás­hoz. Régi kötelékek állanak fenn már évszázadok óta Németország és Magyarország között és a szi­veket nem lehet olyan könnyen el­szakítani egymástól, mint ahogy a háború után országrészeket szakí­tottak szét. Érzelmeket nem lehet már öl-holnapra megváltoztatni, mint ahogy országhatárokkal tet­ték. A nagy tetszéssel fogadott be­széd után Hölscher dr. a németek nevében megköszönte az üdvöz­lést s utalt arra, hogy Magyar­ország ép oly nehézségekkel küzd, mint Németország. A német parla­menti tanulmányozó csoport ép­pen azért jött Magyarországba, mert általánosan ismeretes, hogy a magyar nemzet milyen céltudatos­sággal és kitartással dolgozik a konszolidáción. Magyarországnak és Németországnak közös felada­tokat kell teljesíteni, amelyeknek megoldására egyesült erővel kell törekedni. Különös elégtételéül szolgált neki az a szíves és meleg fogadás, amelyben a birodalmi németeket itt részesítették, s az ő részükről mindent el fognak kö­vetni, hogy a boldogulás érdekében a két ország minden nehézséget elhárítson útjából. A helyettes miniszterelnök ez­után vai?mennyí német vendéggel kezet fogott és hosszasan társal­gott velük. Előadás a Külügyi Társaságban Délután vendégeink a parlament épü­letét tekintették meg s nagy figyelemmel hallgatták a magyarázatokat. Különösen meghatotta őket Munácsy Honfoglalás képe, Tisza István arcképe, valamint a Tisza István gr. és Návay Lajos emlék­táblái. Ezután a vendégek a Külügyi Társa­ság előadótermébe vonultak, ahol az el­nöki emelvényen Eöttevényi Olivér ügy­vivő alelnök üdvözlő szavai után Gratz Gusztáv dr. volt pénzügyminiszter tar­totta meg előadását Magyarország gazda­sági helyzetéről. Utána Jármuy Elemér államtitkár, a Duna-problémáról ta toü előadást. A vendégek mind a két elő­adást feszült érdeklődéssel hallgatták meg és csaknem valamennyien jegyzete­ket csináltak a két túrta.mas és fölöttébb érdekes előadásról. Hozzá kell fűznünk, hogy a német vendégeink ez egész ven­déglátás alatt sűrűn jegyezgettek és né­met alapossággal kérdezősködtek minden olyan közgazdasági, kulturális és szociá­lis kt'-dés:ől, amelyek Magyarország hely­zetét megvilágítják. Rövid eszmecsere fejlődött ki azután az előadásokról és este a vendégek a birodalmi német egye­sület vendégeiül a városligeti Gundel­féle vendéglőben vacsoráztak. A keddi program Kedden reggel vendégeink a Magyar Általános Hitelbank központi épületét és helyiségeit tekintették meg Salamon Jó­zsef, Kuncz Ottó és Gerber igazgatók kalauzolásával. A németek meglepődtek, hogy Budapesten ilyen hatalmas, modern pénzügyi palotát láthattak, amely nem­csak pénzügyi és gazdasági erőre vall, hanem szociális tekintetben is mintaszerű intézményekkel van fölszerelve. A Hitelbankból a Tudományos Aka­démiába mentek, ahol Balogh Jenő volt ígazságügyminiszter, az Akadémia fő­titkára és Ferenczy Zoltán dr. üdvözölte a vendégeket. Mindenekelőtt a Goethe­szobát tekintették meg s a vendégek a legnagyobb meghatottsággal nézték sorra a nagy német költő levelezéseit, arcképeit s minden egyes emléket, amely Goethé­hez fűződik. A Goethe-szoba, mint mon­dották, különösen maradandó emléket fog hagyni bennük, mert ebből is látják, Magyarország nagy kultúráját s azt a szimpátiát, amely Magyarországot Német­országhoz fűzi. Az üdvözlések és köszö­netek után a társaság újra autóba ült és a Szabadság-téren megtekintették az irredenta-szobrokat, a Szent István­székesegyházat s azután az Andrássy­úton végig a millenáris emlékoszlop meg­tekintése után a Mezőgazdasági Mú­zeumba hajtattak, ahol Paikert Alajos miniszteri tanácsos, igazgató fogadta és üdvözölte a vendégeket. Azután végig­kalauzolta őket a múzeum valamennyi termében és mindenütt szakszerű magya­rázatot adott. A múzeum tárlatai lát­hatólag nagy hatást tettek a németekre s a legmelegebb érdeklődéssel és figye­lemmel hallgatták meg az igazgató fel­világosításait. Vendégeink meleg köszö­netet mondottak Paikert miniszteri taná­csosnak. Innen a Petőfi-térre mentek s onnan hajón Budafokra, ahol a m. kir. föld­mívelésügyi minisztérium mintapincéit tekintették meg. Itt Utassy Béla föld­mívelésügyi min. osztálytanácsos fogadta és üdvözölte a vendégeket, bemutatta a mintapincét s azután ebédhez ültek. Talán mondani sem kell, hogy a minta­pince kitűnő, válogatott borai, a kecske­méti kadarkától kezdve a tokaji aszúig lelkes hangulatba hozták az egész tár­saságot. A németek elragadtatva kóstol­gatták a bort, sőt rendeléseket is tettek. A társaság innen Törökbálintra ment. A Külügyi Társaság vacsorája Este x/2 9 órakor a Külügyi Tár­saság a német vendégek tisztele­tére a margitszigeti Sziget Clubban vacsorát adott, amelyen Vass József miniszterelnökhelyettes is megjelent. Közéletünk kitűnőségei­vel együtt 150 vendég ült a fehér asztal mellett. A lakoma során Eöttevényi Olivér alelnök rövid visszapillantást vetett a Külügyi Társaság múltjára, hangoztatván, hogy a Társaságnak hármas célja van. Nevezetesen a közönséget a külpolitikához közelebb hozni, ta­nítani és nevelni, második célja, hogy a külföld előtt tolmácsolja a magyar nemzet és magyar állam kívánságait és óhajtásait, és végül, hogy barátokat szerezzen a ma­gyaroknak. Hegy milyen fontos­sága van az utóbbi célnak, elég arra utaini, hogy milyen súlyos következménye volt annak, hogy országunkat ellenségek vették kö­rül, mint azt a háború és a trianoni béke mutatta. Sokkal többet kell dolgozni, mint a múltban. Arra kérte a német vendégeket, hogy baráti érzéseinket hascnló meleg érzéssel viszonozzák. (Nagy tet­szés). Gratz Gusztáv a magyarországi németségről beszélt s fölöttébb ér­dekes beszédében utalt arra, hogy a magyarországi németeknek nincs lelkiismereti konfliktusuk, ők jó németek, jó magyarok és jó haza­fiak. A magyarországi németek elsőbben is magyarok, másodsor­ban vallásukat ápolják és végül nem felejtik el, hogy német anya­nyelvűek. A trianoni béke csak megszilárdította a hazai németség viszonyát a magyarokhoz és a sú­lyos csapás megedzette a hazafi­ságot a németekben. Reméli, hogy a német birodalmi képviselők láto­gatása ezt a megértést a magyarok és németek között elősegítette. A magyarországi németek hely­zete bizonyos tekintetben hasonló az új házaspárhoz. Ha volna is talán még a szülőktől elszakadt leányzónak valamely kívánsága, azt bízni kell az új házaspárra, bízni kell a magyar nemzetre és a magyar államra és nem jó az anyós szerepét játszani, mert sokszor megrontja az új házaspár viszo­nyát. Bízni kell a jó szerencsére, mert a szerencse és a boldogság élteti csak ?, új házaspárt. Végül állandó megértést kíván a néme­tek részéről. (Viharos taps és éljenzés harsant fel a kitűnő be­széd után.) Wild József képviselő az egysé­I ges párt nevében üdvözölte a né-

Next

/
Oldalképek
Tartalom