Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 17. szám - Az International Law Association bécsi kongresszusa

5 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. szeptember 1 Az egységespárti képviselők leg­utóbb Észt és finnországi tanul­mányútjának egyik résztvevője volt Jungerth Mihály revali köve­tünk is, aki a testvérnemzetek fő­városaiban kalauzolta a 20 magyar honatyát. EfS^f * Kitüntetések. Magyarország kormány­zója a magyar-lengyel kereskedelmi szer­ződés megkötése alkalmából: Mihalovszki Zsigmond rendkívüli követ és meghatal­mazott miniszternek a Magyar Érdem­kereszt I. osztályát, Moczlawowicz Ottó kereskedelmi miniszteri osztályfőnöknek, Papée Kázmér dr. II. oszt. követségi ta­nácsosnak, Bobek Pál nemzetgyűlési kép­viselőnek, Hempel Joachim szenátornak, Buzek József dr. h. államtitkár-szenátor­nak, Dabrowski Jan egyetemi tanárnak a Magyar Érdemkereszt II. osztályát a csil­laggal és Fryiing dr. elsőosztályú követ­ségi titkárnak a II. osztályú Magyar Érdemkeresztet adományozta. Rex Harry Elmar Barnes Magyar­országon Harry Elmar Barnes amerikai történetprofesszor (Northamplon Smith College) a háborús felelősség kérdését tárgyaló újabb műveibeír új korszakot nyitott ebben a min den oldalról oly szenvedélyesen vitatott problémában. Tudvalevő dolog, hogy a háborút követő béke­szerződések alapgondolata az az egyoldalú beállítás, hogy a háború felidézéséért a központi hatalmakat terheli a felelősség. Ezért az Euró­pa egyetemes békéjének feldúlásá­ért és békés kulturhaladásának megsemmisítéséért a békekötések­ben lefektetett módozatok mellett bünhődniök kell. Tehát mind a tria­noni, mind a saint-germainí békék úgynevezett büntető békék. Ha tehát sikerülne az egész pártat­lan semleges világ előtt minden kétséget kizáróan kimutatni, hogy a háború felidézéséért nem Német­ország és a volt Osztrák-Magyar Monarchia, vagy legalább is nem egyedül felelősek, a békekötések egész jogalapja megdől. Természetesen — épp a fenti okoskodás alapján — mind a német, mind a magyarországi diplomaták, történettudósok, jo­gászok a békekötések óta váll­vetve dolgoznak az említett hamis beállítás megdöntése érde­kében. Azt a megenyhülést, ame­lyet úgy a világpolitikában, mint a közhangulatban a háború befejezte óta a központi hatalmak iránt las­sankint tapasztalni kezdünk, szin­tén jórészben ennek a csendes, de szívós munkának tulajdonítható. Érthető ezek után, mit jelent a központi hatalmak igazságos ügye érdekében az a tény, hogy egy min­den párton felülálló* világszerte el­ismert tprténettudósi tekintély — aminő éppen Harry Elmar Barnesé — a háborús felelősség kérdésében mellettük foglalt állást. A pro­fesszor előadásait Berlinben és Münchenben tízezrekre menő lelkes tömegek hallgatták s őt természe­tesen a megérdemelt ovációban ré­szesítették. Barnes professzor ez év augusz­tusában hozzánk is ellátogatott, hogy a háborús felelősség kérdésé­ben érintkezést keressen s amelyet természetesen talált is. A rövid né­hány nap alatt, amelyet Budapes­ten töltött, a Magyar Külügyi Tár­saság illusztris alelnökével, Pékár Gyulával folytatott ez ügyben több megbeszélést. E megbeszélésekre különösen jó alkalmat adott a ma­gyar külügyminisztérium által az ő tiszteletére az Országos Kaszinó­ban rendezett diszbanket. E meg­beszélések eredményeképen Barnes professzor szeptember első felében visszatér hozzánk, hogy itt nálunk is, úgy, mint a Német Birodalom metropolisaiban, szintén kifejtse a háborús felelősségről szóló teóriáit. Az előadás, melyet a Magyar Kül­ügyi Társaság részéről dr. Lutter János igazgató készít elő, minden valószínűség szerint szept. 9-én lesz s mi bízvást reméljük, hogy a magyar közönség ugyanolyan töme­gekben és ugyanolyan lelkesedéssel fogja meghallgatni, mint azt a béke­kötésektől nem kevésbé sújtott né­met publikum tette. —i gy­IDEGENFORGALOM Rovatvezető Heylmann Ottmár A Nemzetközi Jogi Egyesület tag­jai Budapesten A Magyar Külügyi Társaság meghívására a nemzetközi jogászok Eötteuényi Olivér ügyvezető al­elnökünknek Hoffmanstahl bécsi ügyvéddel, az International Law Association osztrák csoportjának főtitkárával folytatott tárgyalás eredményeképen a Bécsben meg­tartott kongresszus után Buda­pestre rándultak, hogy fővárosunk értékeit és a felső Duna partjai­nak vidékét megismerjék. Éppen azért a természeti szépségekben dús hajóutat vettük fel az uti­programmba. A főleg angolokból álló illusztris társaság két napot töltött Budapesten s az ügyvezető alelnök szabadságon lévén, Lutter János, Társaságunk igazgatójának irányításával, Klimes Károly igaz­gató, valamint Techert Margit tit­kár hathatós közreműködésével ké­szítettük elő a nagy körültekintést igénylő fogadtatást. A Bécsben megtartott kongresz­szuson a Székesfővárosi Idegenfor­galmi Hivatal és a MÁV. Menet­jegyirodájának idegenforgalmi hi­vatala által kiadott, színezett prospektusok a nyomdatechnika legtökéletesebb eszközeivel hirdet­ték fővárosunk és a Duna szépsé­geit és jelentős emlékeit. A kon­gresszus színhelyén, Társaságunk kiküldöttjeként élőszóval, szemé­lyesen volt alkalmam megismé­telni a meghívást. A kitűnő propa­ganda, — de főleg a Menetjegy­iroda által elmésen megszerkesz­tett s közismert „Jöjjön 3 napra Budapestre" című kombinált, ked­vezményes jegyfüzet megtette a hatást. Rövidesen 134-en váltották meg ezt a jegyfüzetet, pedig ugyanakkor a bécsi Verkehrsbureau Semeringre, Schneebergre és egyéb osztrák helyekre invitálta a kon­gresszus tagjait. Valóságos ver­seny indult meg Budapest és Bécs környéke között. E propagandának jól megindított munkájával a kül­földi jogászok nagy számát Buda­pest felé irányította. Elismeréssel adózunk e helyütt is a Máv. Menetjegyirodának, de főleg Bécs­be kiküldött főtisztviselőjének, Leefeld Károlynak, valamint a bécsi fiók igazgatójának, Homon­nay Béla idegenforgalmi tanácsos­nak, akik ebben a propagatív mun­kában Társaságunknak hathatós támaszai voltak. Verőfényes időben, augusztus 13-án reggel indult hajónk útnak. A Magyar Külügyi Társaságot — mint házigazda — Nagy Emil volt igazságügyminiszter már a hajón képviselte, a magyar vendégszere­tetnek minden figyelemre kiter­jedő megnyilvánulásával. Este 8 órakor érkeztünk Budapestre, ahol Megyessy konzul, Zelovich, külügyminisztériumi titkár, Lutter János, a Külügyi Társaság igaz­gatója, Sebestyén Pál, minisz­teri tanácsos és Alkér tanács­elnök üdvözölték az érkező vendégeket. A fogadtatást Walker egyetemi tanár, a bécsi kongresz­szus elnöke köszönte meg meleg szavakkal. A jogászvilág iderándult nem­zetközi testületében minden ország legkiválóbb jogászai foglaltak he­lyet, névszerint a következők: Hoffmansthal dr. bécsi ügyvéd, az International Law Association osztrák csoportjának főtitkára, Edwards, a londoni indiai hivatal

Next

/
Oldalképek
Tartalom