Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 15-16. szám - Louvain - Románia új útakon?

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. augusztus 1—16 pedig a locarnoi egyezmény vajmi keveset ér. Olaszország legégetőbb problémáját: a túlnépességet a háború nem oldotta meg. Háborús szerzeményei kolonizálásra csak igen csekély mérvben alkalmasak. Mussolini föllépése előtt már a vörös anarchia szélén állott. Mussolini szervező zsenialitása hazáját az összeomlástól megmentette, azonban a túlnépesség problémája még megoldásra vár. Mussolini tagadhatatlan ügyességgel használja ki azt a helyzetet, hogy a Duna medrében ma nem az erős monarchia, hanem anarchikus kis respublikák vannak, s mennél tovább tudja ezt az állapotot fönntartani, annál jobban befészkelheti magát a Balkánon. A Balkánon való elhelyezkedés azonban nemcsak a kolonizálhatás korlátolt volta miatt veszélyes, hanem főkénl a Balkán szlávjaival meglevő antagonizmus kiélesedése miatt is. Ez előbb-utóbb kirobbanással fenyeget. Ezért kényszerül Olaszország népfölöslege számára a Földközitenger túlsó partján, Afrikában, vagy Kis-Ázsiában keresni területet. Kis-Ázsiában leendő terjeszkedésének azonban nemcsak a katonai erényekben bővelkedő török nemzet állja el Itália útját, de a moszuli megegyezés óta Anglia érdekszféráját is megbolygatná Olaszország holmi foglalási kísérlettel. Ily körülmények között csak Franciaország északafrikai gyarmatai: Tunisz és Marokkó alkalmasak az olasz túlnépesség fölvételére. Ez természetesen ellentétet idéz elő Franciaország és Olaszország között; a franciák máris féltékeny szemmel nézik, mennyivel több az olasz, mint a francia Tuniszban. Az iránt pedig nem lehetnek valami vérmes reményeink, hogy Franciaország önként átengedje valamelyik Földközi tengeri gyarmatát Itáliának, lévén a francia nemzet mindenkor igen kényes a point d'honneur-re, Nem túlzás tehát, ha azt mondjuk, hogy Európa egét ma még a világháborút megelőzőnél is súlyosabb, vészterhesebb viharfelhők borítják, s eleddig még hiába várjuk, hogy a sötét horizontot valami csodás tisztító szellő verőfényessé tegye. E baljóslatú lehetőségek közepette a szegény magyar nemzet sorsa még sokszorosan súlyosabb a többinél. Vesztünkön mesterkedő szomszédaink lesik az ürügyet a beavatkozásra. Nem tudhatjuk, nem-e lesz Franciaország presztízsének elhalványodása jeladás a kís-entente állig fölfegyverzett nagy hadseregeinek arra, hogy a lefegyverzett, védekezésre képtelenné tett magyar nemzetet megsemmisítsék, mielőtt még patrónusuk kontinentális túlsúlya megszűnnék. Barátok, szövetséges társak nélkül állva, oly nehéz feladat jutott osztályrészünkül, amely még a legnagyobb nemzetek államalkotó erőit is próbára tenné. Saját erőinkre utalva bíznunk kell ősi erényeinkben, a magyar nemcsak a kardot tudta forgatni, de az eke szarvát is meg tudta fogni. Harmonikus együttműködéssel megoldhatlannak látszó problémákon is úrrá lehetünk. Nyár derekán, a gazdasági munka teljében munkás gazdáinkhoz szivünkből szól a cserkész köszöntés: Jó munkát! De ugyanakkor államférfiainkhoz és diplomatáinkhoz is szólunk a cserkész válasszal: Légy résen! Románia új útakon? Négy hónapja annak, hogy Románia négy évig uralmon levő Bratianu-kormányát felváltotta az Avarescu-kormány. Az új kormány a négy hónap alatt mindenekelőtt lefolytatta a parlamenti választásokat, melyeken a népkisebbségek támogatásával sikerült elérnie az ország összes szavazatainak azt a hányadát, amelyikkel a választójogi reformtörvény alapján mindjárt „prémiumként" az összes, mandátumoknak a felét is megkapta a kormányzó néppárt. Ezze! tehát a parlamentben biztosítvavan az új kormány többsége. Ezen a számarányen ugyanis a mandátumok igazolása során sem változtattak; mindössze, hogy az éppen kermánytámogató magyarpárti programmal megválasztott Szele Béla brassói képviselő mandátumát semmisítették meg. Egy jelentéktelen törvényjavaslatnak, a szeszadótörvénynek a megszavazása után mindjárt szét is ment nyári szünete az új parlament, úgy hogy a nyilt színtéren ezidőszerint stagnál a román belpolitikai élet. De annál több történik a szünet folyamán külpolitikailag. Az Avarescu-kormány t. i. olyan új irányt óhajt Louvain (T. M.) A két nagy európai kultúrcentrum és uralkodó faj között fekvő Belgiumnak mind műveltségét mind pedig nemzeti vonásait tekintve bizonyos sajátos karaktere van, amelynek kialakulásában természetszerűleg ez a különleges földrajzi fekvés volt döntő hatással. A helyzetet talán úgy jellemezhetjük a legjobban, hogy Belgiumban germán alapokon s germán módszerekkel gall-latin kultúra épül. Erre a kultúrára fölöttébb jellemző a kaiholicizmusnak politikai és kulturális hegemóniája". A belga katholicizmusnak a tudományos életben való elsőrangú fontosságát és szerepét nagyszerűen megfigyelhetjük a 600 éves katholikus egyetem városában, Lauvainben, Stílszerűbb keretet valóban alig lehetne elképzelni e szellem számára, amelynek a legmondernebb s bizonyára nem a legkevcsbbé híres megnyilvánulása a Mercíerféle neoskolasztikus filozófia. Gyönyörű góthikus templomok, középkori házak, — amelyek közül a legérdekesebbeket az u. n. ,,béguinage"-ban, a laikusok számára épült miniatűr középkori szerzetes városokban találjuk, — ívelt kőhidak a legendás Dylen, íme, ezek azok a képek és hatások, amelyek az ideérkező idegent legelőször gs legjobban megkapják. Ebben a festői, sőt romantikus városkában az egyetem égisze alatt igen élénk szellemi élet folyik. Hála a belga szorgalomnak, a háborúnak már alig van nyoma. Huszonöt épületben harminc nemzetből összesereglett 4000 hallgató látogatja a papprofesszorok egyetemi előadásait. Ez a látogatási szám igazán imponáló, ha megfontoljuk, hogy a négy órányi messzeségben levő Sorbonnet nem tekintve, magában Belgiumban egyenesen a louvain-i egyetem ellensúlyozására, még két állami és egy szocialista alapítású egyetem van. A legh resebb és legjobban kiépített karok Louvainban, az orvosi és a filozófiai. Az előbbinek nagyszerűen felszerelt intézeteit éppen úgy az amerikaiak áldozatkészségének köszöni Belgium, mint a louvain-i könyvtár újraépítését. Ebben az épületben öt egymásfölé épült, teljesen üvegből és fémből készült raktárban őrzik a visszaszerzett, ajándékba kapott, vagy újra megvett tudományos műveket. Ezeknek a száma 1918. óta már félmillióra emelkedett. Minket magyarokat közelebbről is érdekel ez a könyvtár, amennyiben közvetlenül a háború után itt fedezték fel a legrégibb magyar nyelvnek egy újabb fontos dokumentumát: az úgynevezett louvain-i Mária siralmakat. Az egyetemi hallgatók élete a szigorú fegyelem ellenére is eléggé színes, változatos. Természetesen, akár csak nálunk, itt is főképen a politikai élet ritmusához igazodik, s egy-egy ifjúsági egyesület elnöki tisztségének betöltése olyan hullámokat kever, néha még «_gy-