Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 12. szám - A mosszuli egyezmény. A nagyhatalmak megosztoztak a mosszuli petróleumon

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. június 16 Délszláv bizonytalanság (bj.) Két hónap óta először Szemlénk nem új kormány alakulásáról számol be. Ez azonban nem az Uzúnovics-kormány megerősödését jelenti, hanem csak azt, hogy már mindenki belefáradt a folytonos válságba és egyelőre hajlandó eltűrni a kormány tengődését. Uzúnovics az ellenzék újabb korrupciós interpellációját szerencsésen megúszta. A horvát parasztpárt dezavuálva saját magát, megszavazta Radonics napirendi javaslatát, amely miatt legutóbb lemondásra kényszerítette a kormányt. Egy 21 tagú parlamenti bizottság küldetett ki az összes panamák megvizsgálására. Ez a bizottság hat hónap alatt tartozik a parlamentnek jelentést tenni. Radicsék tehát belenyugodtak abba, hogy Pasics Ráde ügye ne választassák külön a többi panamától. Viszont a radikálisok elfogadták a bizottság összeállításának radicsiánus terveit, amit annál könnyebben tehettek meg, mert a Jovanovicscsoport kiválásával ez a terv a radikálisokra nézve is megfelelt a tényleges erőviszonyoknak. így a bizottság 9 radikálisból, 4 parasztpártiból, 2 demokratából, 2 Pribicsevics-pártiból és 1—1 szlovénből, bosnyák-muzulmánból, Jovanovics-pártiból és szerb földművespártiból áll. A bizottság radikális tagjaiból 8 kimondottan pasicsiánus és csak egy tartozik Uzúnovics köréhez. Pasicsék kezdenek ismét felülkerekedni a radikális pártban. A párt főválasztmánya elnökségét is úgy állította össze Pasics, hogy a hét tagú elnökség hat tagja az ő híveiből került ki és csak egy nem az: ez a jelenlegi belügyminiszter, aki Uzúnovics köréhez tartozik. A parlamenti bizottság meg is kezdte működését, de olyan nehézkes apparátussal, hogy így hat hónap alatt el nem készülnek. Pasics hívei nem is akarják, hogy a bizottság munkássága eredményes legyen. Persze, ha a parasztpárt és az ellenzék összefognának, a radikálisok számítását keresztül húzhatnák. Egyelőre azonban a parasztpárt még nem akarja végleg elrontani a dolgát a radikálisokkal. Az ellenzék egy részének intranzigenciája is bizonytalan. Uzúnovics Davídovicsékkal egyezkedik, Pasicsék viszont Príbicsevicsékkel alkudoznak. A radikális párt tehát három vasat is tart a tűzben és a pillanatnyi helyzeti fogja eldönteni, kinek segítségével fognak kievickélni a bajból, melybe őket az ifjú Pasics ügyei döntötték, ha ugyan nem sikerül nekik homogén radikális választó kormányt alakítaniuk. Hogy ilyen állapotok között a kormány-koalició pártjai között semmiféle bizalom nincsen, eléggé érthető. Ivkovics eszéki radikális képviselő választói előtt azzal vádolta meg Radicsékat, hogy bolsevizálni akarják az országot. Popovics Ljuba és Banjac Ljubomir radikális képviselők interpellációban tiltakoztak Radics zombori gyűlése ellen, amellyel, szerintük, Radics merényletet követett el e város szerb jellege ellen, (!) A dalmát radikálisok vezére, Desznica Uros, az egész R R-koaliciót elhibázottnak mondja pártja spalatói lapjában. Radicsék viszont nyilvánosságra hozták memorandumukat Trufunovics közoktatásügyi miniszter ellen, amiért ez Radics egy csomó miniszteri intézkedését megváltoztatta. Radics különböző beszédeiben ostorozta Pasicsot, Jankovícs Velizárt, Janjicsot és dicsérte Jovanovics Ljubát. A Dómban megvádolta a kormányt, hogy az ellene elkövetett bombamerénylet ügyét nem vizsgálja ki komolyan. A parasztpárt vonakodik megszavazni az Olaszországgal Nettunóban megkötött egyezmények egy részét, mert károsak a horvátságra, sőt Krajacs kereskedelmi miniszter ezek miatt lemondással is fenyegetőzik, pedig e konvenciók ratifikálását nemcsak Bodrero tábornok, belgrádi olasz követ sürgeti, hanem Sándor király is, aki nagy súlyt helyezne arra, hogy koronázásán jelen legyen az olasz királyi pár is, aminek úgy látszik, egyik feltétele a nettunói konvenciók ratifikálása. Elena királyné Sándor király nagynénje, az ő jelenléte a koronázáson a montenegrói kérdés végleges elejtését dokumentálná. A horvát parasztpárt ellenállását természetesen nem kell nagyon komolyan venni. Ezek a folytonos belső torzsalkodások igen bizonytalanná teszik a kormány és a kormánykoalíció helyzetét. Viszont az a tény, hogy az udvar súlyt helyez a szerbhorvát megegyezés fikciójának fennmaradására, valahogyan összetartja a szétesésre hajló elemeket. Együttmaradásra készteti a két pártot az is, hogy egyik sem talált eddig a másik ellen megbízható szövetségest és az, hogy mindkét párt belső nehézségekkel küzd. A radikális párt pasicsiánus és mérsékelt elemei közt folytonos ellentétek merülnek fel, Nikicset meg nyíltan támadja Rádics, a nélkül, hogy leszámolásra merné elszánni magát. Marad tehát a koalíció, mert részben senki sem tud, részben senki sem mer helyébe mást tenni. A kormány ilyen viszonyok között alig tud mit kezdeni a parlamenttel, hiszen bármely percben cserben hagyhatják saját hívei. Ennélfogva a Radics által bejelentett sürgős törvényjavaslatok beterjesztése és a beterjesztettek elintézése folyton késik. A kormány legszívesebben nyári vakációra küldené a szkupstinát, de Radicsék miatt ezt sem meri megtenni. Egyelőre csak Pasicsot és Radicsot sikerült nyaralásra bírnia. A pártok úgy ítélik meg a helyzetet, hogy kiút csak választás lehet. Az a fokozott tevékenység pártgyűlések tartásában, ami az utolsó hetekben tapasztalható, már a választások előszele. A hat hónap, melye* a korrupciós ankét kapott, körülbelül azt jelenti, hogy akkorára választások lesznek. Hiszen a választások kiírásával megszűnik e bizottság élete. Akik tehát nem akarják, hogy a panamák hiteles formában az egész világ elé kiteregettessenek, azok a tél elejére a parlament felosztását fogják szorgalmazni. Uzúnovicsnak is, úgy látszik, egyelőre nincsenek további tervei, mint az, hogy a parlament őszi ülésszakáig valahogyan kihúzza az időt. A teljes bizonytalanságban mindenki új kombinációt vár. A dalmát községi választások, melyek a napokban zajlottak le, mutatják, hogy a helyzet megérett új kombinációkra. Dalmáciának körülbelül minden községében más és más pártok szövetkeztek, hogy a községi kormányzatot kezükbe kapják. Hol a radikálisok és demokraták, hol a parasztpárt és a klerikálisok álltak össze, csak éppen a radikálisok és parasztpártiak alig valahol. Legérdekesebb az, hogy Spalatóban, a fővárosban, a radikálisok, demokraták és a horvát federalisták szövetkeztek a parasztpárt, a klerikálisok és Pribicsevicsék ellen. Dalmácia a radikális-radicsiánus koalíciót immár likvidálta. A dalmát községi választások ez az egy tanulsága alighanem hatással lesz az országos politikára is.