Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 12. szám - A mosszuli egyezmény. A nagyhatalmak megosztoztak a mosszuli petróleumon

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. június 16 Délszláv bizonytalanság (bj.) Két hónap óta először Szem­lénk nem új kormány alakulásáról számol be. Ez azonban nem az Uzúnovics-kormány megerősödését jelenti, hanem csak azt, hogy már mindenki belefáradt a folytonos válságba és egyelőre hajlandó el­tűrni a kormány tengődését. Uzúnovics az ellenzék újabb kor­rupciós interpellációját szeren­csésen megúszta. A horvát pa­rasztpárt dezavuálva saját magát, megszavazta Radonics napirendi javaslatát, amely miatt legutóbb lemondásra kényszerítette a kor­mányt. Egy 21 tagú parlamenti bi­zottság küldetett ki az összes pana­mák megvizsgálására. Ez a bizott­ság hat hónap alatt tartozik a par­lamentnek jelentést tenni. Radicsék tehát belenyugodtak abba, hogy Pasics Ráde ügye ne választassák külön a többi panamától. Viszont a radikálisok elfogadták a bizott­ság összeállításának radicsiánus terveit, amit annál könnyebben te­hettek meg, mert a Jovanovics­csoport kiválásával ez a terv a radikálisokra nézve is megfelelt a tényleges erőviszonyoknak. így a bizottság 9 radikálisból, 4 paraszt­pártiból, 2 demokratából, 2 Pribi­csevics-pártiból és 1—1 szlovén­ből, bosnyák-muzulmánból, Jova­novics-pártiból és szerb földműves­pártiból áll. A bizottság radikális tagjaiból 8 kimondottan pasicsiánus és csak egy tartozik Uzúnovics köréhez. Pasicsék kezdenek ismét felülke­rekedni a radikális pártban. A párt főválasztmánya elnökségét is úgy állította össze Pasics, hogy a hét tagú elnökség hat tagja az ő hívei­ből került ki és csak egy nem az: ez a jelenlegi belügyminiszter, aki Uzúnovics köréhez tartozik. A parlamenti bizottság meg is kezdte működését, de olyan nehéz­kes apparátussal, hogy így hat hó­nap alatt el nem készülnek. Pa­sics hívei nem is akarják, hogy a bizottság munkássága eredményes legyen. Persze, ha a parasztpárt és az ellenzék összefognának, a radi­kálisok számítását keresztül húz­hatnák. Egyelőre azonban a pa­rasztpárt még nem akarja végleg elrontani a dolgát a radikálisokkal. Az ellenzék egy részének intran­zigenciája is bizonytalan. Uzúno­vics Davídovicsékkal egyezkedik, Pasicsék viszont Príbicsevicsékkel alkudoznak. A radikális párt tehát három vasat is tart a tűzben és a pillanatnyi helyzeti fogja eldönteni, kinek segítségével fognak kievic­kélni a bajból, melybe őket az ifjú Pasics ügyei döntötték, ha ugyan nem sikerül nekik homogén radi­kális választó kormányt alakíta­niuk. Hogy ilyen állapotok között a kormány-koalició pártjai között semmiféle bizalom nincsen, eléggé érthető. Ivkovics eszéki radikális képviselő választói előtt azzal vá­dolta meg Radicsékat, hogy bolse­vizálni akarják az országot. Popo­vics Ljuba és Banjac Ljubomir ra­dikális képviselők interpellációban tiltakoztak Radics zombori gyűlése ellen, amellyel, szerintük, Ra­dics merényletet követett el e város szerb jellege ellen, (!) A dal­mát radikálisok vezére, Desznica Uros, az egész R R-koaliciót el­hibázottnak mondja pártja spalatói lapjában. Radicsék viszont nyilvá­nosságra hozták memorandumukat Trufunovics közoktatásügyi mi­niszter ellen, amiért ez Radics egy csomó miniszteri intézkedését meg­változtatta. Radics különböző be­szédeiben ostorozta Pasicsot, Jan­kovícs Velizárt, Janjicsot és di­csérte Jovanovics Ljubát. A Dóm­ban megvádolta a kormányt, hogy az ellene elkövetett bombamerény­let ügyét nem vizsgálja ki komo­lyan. A parasztpárt vonakodik megszavazni az Olaszországgal Nettunóban megkötött egyezmé­nyek egy részét, mert károsak a horvátságra, sőt Krajacs kereske­delmi miniszter ezek miatt lemon­dással is fenyegetőzik, pedig e konvenciók ratifikálását nemcsak Bodrero tábornok, belgrádi olasz követ sürgeti, hanem Sándor ki­rály is, aki nagy súlyt helyezne arra, hogy koronázásán jelen le­gyen az olasz királyi pár is, ami­nek úgy látszik, egyik feltétele a nettunói konvenciók ratifikálása. Elena királyné Sándor király nagy­nénje, az ő jelenléte a koronázáson a montenegrói kérdés végleges el­ejtését dokumentálná. A horvát parasztpárt ellenállását természe­tesen nem kell nagyon komolyan venni. Ezek a folytonos belső torzsal­kodások igen bizonytalanná teszik a kormány és a kormánykoalíció helyzetét. Viszont az a tény, hogy az udvar súlyt helyez a szerb­horvát megegyezés fikciójának fennmaradására, valahogyan össze­tartja a szétesésre hajló elemeket. Együttmaradásra készteti a két pártot az is, hogy egyik sem talált eddig a másik ellen megbízható szövetségest és az, hogy mindkét párt belső nehézségekkel küzd. A radikális párt pasicsiánus és mér­sékelt elemei közt folytonos ellen­tétek merülnek fel, Nikicset meg nyíltan támadja Rádics, a nélkül, hogy leszámolásra merné elszánni magát. Marad tehát a koalíció, mert részben senki sem tud, rész­ben senki sem mer helyébe mást tenni. A kormány ilyen viszonyok kö­zött alig tud mit kezdeni a parla­menttel, hiszen bármely percben cserben hagyhatják saját hívei. Ennélfogva a Radics által bejelen­tett sürgős törvényjavaslatok be­terjesztése és a beterjesztettek el­intézése folyton késik. A kormány legszívesebben nyári vakációra kül­dené a szkupstinát, de Radicsék miatt ezt sem meri megtenni. Egye­lőre csak Pasicsot és Radicsot si­került nyaralásra bírnia. A pártok úgy ítélik meg a hely­zetet, hogy kiút csak választás le­het. Az a fokozott tevékenység pártgyűlések tartásában, ami az utolsó hetekben tapasztalható, már a választások előszele. A hat hó­nap, melye* a korrupciós ankét kapott, körülbelül azt jelenti, hogy akkorára választások lesznek. Hi­szen a választások kiírásával meg­szűnik e bizottság élete. Akik tehát nem akarják, hogy a panamák hi­teles formában az egész világ elé kiteregettessenek, azok a tél elejére a parlament felosztását fogják szorgalmazni. Uzúnovicsnak is, úgy látszik, egyelőre nincsenek további tervei, mint az, hogy a parlament őszi ülésszakáig valahogyan kihúzza az időt. A teljes bizonytalanságban min­denki új kombinációt vár. A dal­mát községi választások, melyek a napokban zajlottak le, mutatják, hogy a helyzet megérett új kombi­nációkra. Dalmáciának körülbelül minden községében más és más pártok szövetkeztek, hogy a községi kormányzatot kezükbe kapják. Hol a radikálisok és demokraták, hol a parasztpárt és a klerikálisok áll­tak össze, csak éppen a radikálisok és parasztpártiak alig valahol. Leg­érdekesebb az, hogy Spalatóban, a fővárosban, a radikálisok, demo­kraták és a horvát federalisták szövetkeztek a parasztpárt, a kleri­kálisok és Pribicsevicsék ellen. Dal­mácia a radikális-radicsiánus koalí­ciót immár likvidálta. A dalmát községi választások ez az egy tanul­sága alighanem hatással lesz az országos politikára is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom