Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 10. szám - A rokon zűrjén nép autonómiája

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. május 16 A harmadik Uzúnovícs -kormány (bj.) Április folyamán három dél­szláv kormányhoz volt szeren­csénk. Az első április 8-án alakult meg és április 13-án részleges vál­ságon esett kérésziül, a második április 15-én nevezetetett ki, a har­madik április 29-én. Az első két kormánnyal már foglalkoztunk e lapok két utolsó számában, a har­madikra most kerül sor. Április 26-án a radikális párt főválasztmánya kizárta Jovánouick Ljubát. Mindenki pártszakadást várt. A Jugoszlávia sorsát intéző titkos és nem titkos hatalmak azon­ban mind akcióba léptek, hogv a. radikális párL egysége megóvassék. Ezt a célt egyelőre elérték. Egyet­len kilépés sem történt. Uzúnovics tehát továbbra is számíthatott az egész párt támogatására s így az egész párt nevében tárgyalhatott Rádicsékkal a koalíció helyreállí­tásáról. Rádics pártjának április 22-i zágrábi ülése, bár korlátlan bizal­mát fejezte ki a vezér személye iránt, tulaj donképen dezavuálta őt, mikor a megegyezéses politika folytatását mondotta ki. Á párt disszidensei nem is mulasztották el ezt az ismét visszalépést kimondó határozatban kiemelni. Rádics elégtételül azt követelte, hogy a két hűtlenné vált paraszt­párti minisztere ne legyen benne az új minisztériumban. A disszi­densek április 25-én állítólag el­fogadták a vezér e kívánságát, dc április 27-én a két miniszter kö­zölte Rádiccsal, hogy nem monda­nak le, „mert ez nem volna oppor­tunus". A miniszterek e határo­zata mögött a minisztertanács dön­tése állott, mely nem volt hajlandó e kérdésben deferální Rádicsnak. A horvát néptríbun alkudozott, leg­alább Nikics eltávolítását kérte, majd tárcákban kívánt pártjának engedményeket, de azután az egész vonalon meghátrált. Utólag ugyan azt állítja, hogy április 28-án Ni­kicsék az ő kezébe(!) lemondtak és az ő kívánságára maradtak meg, de ha ez a kissé valószínűtlen do­log megtörtént volna is, akkor sem lehetett Nikicsék részéről egyéb, mint formalitás. Április 29-én aztán kineveztetett az új kormány. A parasztpárt eb­ben is öt tárcát kapott, de a köz­oktatásügyi helyett a földmívelés­ügyit. Rádics maga beismerte, hogy ezzel pártja elvesztette az egvet­len hatalmi tárcát. A földmívelés­ügyi tárca Jugoszláviában jelen­téktelen, hiszen külön erdészeti és külön agrárreform tárca van és az állami birtokok, valamint a szek­vesztrált juvak kezelése az igaz­ságügyi tárca alá tartozik. A pa­rasztpárti miniszterek személyé­ben annyi változás állott be, hogy Rádics kiesett a kormányból, a föld­művelési tárcát meg Pucelj Iván, Rádics szlovén híve kapta meg. Ni­kicsék benmaradtak a kormányban Az államtitkári állásokban történt a párt javára némi eltolódás. Há­rom államtitkárság helyett négyet kaptak. Köztük a belügyit. Ezzel a kormánykoalíció helyre­állott és a május 5-én összeülő par­lamentben a többség biztosítva volt. Azonban ez inkább külsőleges eredmény: a kormányban és párt­jaiban teljes a meghasonlás. A radikális párt két szárnyának küzdelme tart tovább. A radi­kális miniszterek egymás ellen intrikálnak, sőt nyíltan is meg­támadja egyik a másikat. Uzú­novics nagy ügyességgel lavirozik, de a helyzet teljesen bizonytalan. Jovánovicsnál elérte azt, hogy ez egyelőre csak egy hosszú nyílt le­vélben tett panaszt kizáratása miatt. Hívei bent maradtak a pártban és a kormányban azt vitatva, hogy övék a többség. Nem ők fognak kilépni, hanem Pasícsot fogják kizárni, mi­helyt eljött ennek ideje. Pasics e fenyegetésre a premier körül cso­portosuló indiferens elemek barát­ságát keresi. Koncesszióként fel­áldozta hívét, a párt elnökét, Zsiv­kovics Ljubát, Ez lemondott és a párt elnökévé Pasics lett. Ezzel Uzúnovics elérte azt, hogy Pasics egyelőre félre van állítva, ami Jo­vánovics híveire is megnyugtató. Nekik mindenesetre kedvesebb Pa­sics pártelnökként, mint miniszter­elnökként, A helyzet Rádics pártjában sem rózsás, A bródi pártszervezet a hűt­lenné vált Nikics minisztert elmoz­dította az elnöki állásból, A dol­gok rendezésére Rádics az új bel­ügyi államtitkárt, dr. Pernar Ivánt küldte ki, aki Nikics helyébe egy parasztot választatott meg a helyi szervezet elnökévé. Ugyanakkor a sziszeki szervezet éles hangú hatá­rozatban a két pártütő miniszter kizárását követelte a parasztpárt­ból. Nikicsék e támadásokra azzal feleltek, hogy Pernar bródi beszé­déről a belgrádi sajtóban olyan hí­reket helyeztek el, mintha ez azt mondta volna, hogy Jugoszlávia határait az ántánt kényszerítette rá a horvát nemzetre, az ántánt kényszerítette rá a köztársasági érzelmű horvátságra a szerb di­nasztiát is, Pernar ugyan min­dent megcáfolt, a miniszterta­nács azonban vizsgálatot rendelt el. E vizsgálat miatt az új ál­lamtitkárok eskütétele is hala­dékot szenvedett: csak május 5-én történt meg, Rádics erre a Dómban nyíltan megfenyegetne Nikicséket a sziszeki határozattal és azóta különböző népgyűléseken is állan­dóan szidalmazza Nikícset. A Pernar elleni vizsgálat eléggé elárulja a kölcsönös bizalmatlan­ságot a kormány-koalicíó két pártja között, A pártlapok folytonosan heves támadásokat intéznek egy­más ellen és e polémiáktól a két párt vezetői nem állanak távol. Rádics Ciliiben tartott beszédében támadta Pasicsot és más radiká­lis vezéreket, amire a radikális párt hivatalos lapja a Szamouprava felszólította Rádicsot, döntsön, mit akar: békét-e vagy háborúi, mert a radikális párt nem hajlandó sokáig tűrni kétes magatartását. Legújabban a szerb közoktatásügyi miniszter és horvát államtitkára kerültek éles ellentétbe, mert a mi­niszter egymásután érvényteleníti Rádics miniszteri intézkedéseit. Uzúnovics mindé veszekedések közben lavirozik tovább. A legve­szedelmesebb pontot, az ellenzék korrupció-ellenes interpelláció] á­nak elintézését először kitolta má­jus 14-ig. Közben egyezkedik Rá­diccsal a panama-ügyekben kikül­dendő bizottság kérdésében, • Ügy látszik, Rádics belemegy, hogy a bizottság tagjai ne csak képviselők, hanem birák és egyetemi tanárok is legyenek és a vizsgálat eredmé­nyéről csak ősszel tegyenek jelen­tést. Ha e kérdésben Uzúnovics és Rádics megegyezik, a kormány léte őszig biztosítottnak látszik. Más kérdés az, miért megy bele Rádics e halasztásba. Azért-e mert momentán elég gyöngén áll Belgrádban és pártjában, azért-e mert az őszig más fordulatot vár, vagy azért-e, mert tudja, hogy a vizsgálat eredménye, ha kedvezőt­len lesz Pasics Rádéra nézve, soha nem fog a parlament elé kerülni, hanem lesz szerb fassizmus, vagy új választás, vagy Isten tudja mi és neki minden lehetőségre fel kell készülnie, amire idő kell. Más kér­dés az is, hogy le tudja-e fogni to­vábbra is a prémier a radikális párt­ban forrongó ellentéteket. Az a kü­lönös szavazás, ami az interparla­mentáris választmányban zajlott le, bizonyos kételyeket kelt az ember­ben ez iránt. Ennek elnöke Jová­novics Ljuba volt, aki a radikális pártból való kizáratása miatt le­mondott. A radikális párt Janko­vics Velizár volt minisztert, Pasics egyik benső hívét jelölte az elnök­ségre. A választmány azonban 14 szavazattal 12 ellenében újra Jo­vánovicsot választotta meg. Jová­novicsra szavazott az egész ellen­zék, Rádícsék és egy radikális is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom