Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 9. szám - Nemzetközi törvényszék?

10 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1926. május 1 lentősége szorosan összefügg földrajzi alakulásával és helyzetével. Egy pillantás a térképre mindenkit meggyőzhet arról, hogy — partfejlődés dolgában — Görögország Európának, legtagoltabb része, melynek messze kiugró félszigetei, nyitott kéz szétterpesztett ujjaiként, sóváran látszanak a tengerbe kinyúlni, távolabb fekvő szárazföldek felé. Ez magyarázza, és mezőgazdasági termelésünknek elégtelensége, hogy a hellének már a legrégibb idők óta elsőrangú hajósok és kereskedők voltak, kik tengeri vállalataikkal és kereskedelmükkel kénytelenek megszerezni azt, mit a bérces és soványföldű ország tőlük nyersterményekben megtagadott. Görögország csak ujabban jutott oly területekhez (1881. óta Thessalia és Délepirus, 1913-ban Janina és Északi Epírus, valamint Szaloniki és Macedóniának nagy része, 1921-ben pedig Nyugati Thracia,) amelyek nagyobb szabású mezőgazdasági termelést tesznek lehetővé. Ezek az uj területek kétségkívül módot adnak Görögországnak arra, hogy idővel saját fogyasztását a külföldi élelmiszerek és nyerstermények behozatalától függetlenítse, ezidőszerint azonban az ország még nagyon jelentékeny gabona-, liszt-, cukor-, élőállat-, stb., behozatalra szorul. Ezt az aránytalansághoz csak növeli, hogy a görögök évenkint és fejenkint 220 kg. búzát fogyasztanak s ezzel Európa összes nemzetei közt a legelső helyet foglalják el. Tekintetbe veendő az is, hogy az ország sok, gabonatermelésre alkalmas területén kereskedelmi növényeket termelnek mivel azok mivelése a gabonáénál jövedelmezőbb, így 1916.-ban a Pelopcnnézus évi mazsolatermésének értéke 50—80 millió drachma közt váltakozott, míg, — ha ugyanott, szőlő helyett gaboiraneműeket termeltek volna a termés évi értéke csak 10—15 millió drachma lett volna. Hasonló okokból favorizálják Macedónia egyes vidékein a dohányt a gabona rovására. A föld belterjes mivelését nagyon megnehezítette a modern mezőgazdasági eszközöknek és kellő földmiveiési ismereteknek hiárya is. így gőz-, vagy villamos erővel hajtott mezőgazdasági gépek alig találhatók a mai Hellasban, ellenben az ország számos részében ma is az ősrégi faekét használják. Az ország felüle-te sincs mindenütt hatóságilag felmérve és a telekkönyvi intézménye teljesen hiányzik. Ennek folytán a földhitel aránylag drága. Bénítóan hat a földművelésre a vasutak és kocsiutak hiánya több vidéken. így Kréta szigetén a termékeny és aránylag nagyterjedelmü Messzara síkság, amely fölött a Minoszkorszakban óriási és csodás szépségű palotákban gazdag, hatalmas dinasztiák uralkodtak, most nagyobbára juh- és kecske-legelőül szolgál, mert csak ösvényekből álló, útvonalain lehetetlenség a terményeket a sziget piacaira, illetve a tengerpartig elszállítani. Éghajlatának enyhesége s a mediterrán klímának sajátságát képező bőséges téli esőzések és tartós nyári szárazság az országot bizonyos kereskedelmi növények termelésére különösen alkalmassá teszik. így a görög félszigeten csakúgy, mint az országhoz tartozó számos szigeten is bőségesen és kitűnő minőségben terem az olajbogyó, a szőlő, a füge, a narancs, a citrom s egyéb hesperidéák, továbbá a szentjánoskenyér, az — értékes cserzőanyagot szolgáltató — vallonea stb., míg Macedónia és Thrácia termékeny síkságai — az európai gabonanemüeken kívül — még a legfinomabb dohányt is szolgáltatják. A régi királyság számottevő erdőségekkel egyáltalán nem birt. Thesszalia és Epirusz, de leginkább Macedónia és Thrácia ellenben ezen, annyira fontos, gazdasági tényezővel is nagyobb mértékben rendelkeznek. Mindamellett a fabehozatal előreláthatólag még ezután is fontos szerepet fog játszani Görögország külkereskedelmében, mert egyrészt az ország fa feldolgozó ipara aránylag még fejletlen, másrészt mert az ország fogyasztása, a gazdasági élet várható fellendülésével kapcsolatosan, valószínűleg állandóan fokozódni fog. Amióta Magyarország faexportia megszűnt, Amerika, Svédország, Románia és Jugoszlávia szállítják főleg a fát Görögországnak. Ugy népélelmezési, mint kereskedelmi szempontból nagyfontosságú tényező Görögországban az állattenyésztés, melyet kiváltképen a félszigeten és a szigeteken keresztülvonuló magas és vad hegyláncokon nagy mértékben űznek. A nyájak nagyobbára juhokból, másodsorban pedig kecskékből állnak, melyeknek kövér tejéből kitűnő, kivitel tárgyát is képező, sajtok és túrók készülnek. A pásztorkodással a kontinensen leginkább a — nagyobbára már elgörögösödött — kucovlahok foglalkoznak, kik részben még nomád életet folytatnak. Ezeknek legfontosabb központja az Epirusban, Janinától nem messze, fekvő, kb. 8000 lakossal bíró Meczovo városa. A szarvasmarhát, részben a nyári hosszú szárazság és a takarmánybeszerzés nehézségei miatt tejeltetésre csak igen kis mértékben használják, A vasutakban és kocsiutakban aránylag szegény hegyvidéken a ló, öszvér és szamár kiválóan fontosak mind a személy- mind pedig a teherforgalom lebonyolítására. Ezt a szükségletüket a görögök nem is képesek saját termelésükből fedezni, s nagyobb számú hátas- és kocsilovat valamint öszvért és szamarat kénytelenek importálni. A mai Görögország egész fejlődésében igen fontos szerepet játszanak e pillanatban a menekültek. A szerencsétlen kimenetelű anatóliai háború után a kisázsiai menekültek, majd később a kötelező népcsere révén a görögországi mohamedánokért és bolgárokért cserében kapott törökországi és bolgárországí görögökről való gondoskodás szüksége elemi csapásként érte a súlyos vereségtől amúgy is megviselt nemzetet. Az ország a menekültek kölcsönén kívül, mely 4Va milliárd drachmát tett ki, 1922től 1926-ig a menekültek segélyezésére egy milliárdnál, azok telepítésének költségeire pedig 1.33 milliárdnál többet költött. Azonkívül még 500.000 hektár földet bocsátott a telepítési akció rendelkezésére. Ezek a menekültek, kik összesen másfél millió lélekkel gyarapították Görögország népességét, nemcsak a lakosság faji egységének de gazdasági fejlődésének szempontjából bizonyultak igen jó akvizíciónak, mert a földmíves kolóniák, melyeket belőlük főleg Macedónia, Thrácia, Thessalia és Epirusz termékeny de mezőgazdaságilag elhanyagolt síkságain létesítettek^ jól fejlődnek és a jövőre is a legszebb reményekre jogosítanak. 1925. őszén már csak 500.000 volt az improduktív, vagyis oly menekültek száma, kiket államköltségen kellett eltartani. A halászat az ország gazdasági életében korántsem játszik oly fontos szerepet, mint a partok rendkívüli tagoltsága mellett elvárnók és az ország halászati terményekben jelentékeny behozatalra van utalva. Görögországban a bányászatot