Magyar külpolitika, 1926 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1926 / 9. szám - Nemzetközi törvényszék?

MAGYAR KttbPOLITIK A MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG ÉS AZ INTERPARLAMENTÁRIS UNIÓ MAGYAR CSOPORTJÁNAK HIVATALOS Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai lap 88 Megjelenik minden hónap 1-én és — -rBudapest, 1926 VII. évf. 9. szám Május 1 FöBB CIKKEINK: Ambrózy Gyula: Nemzetközi törvényszék? — A. F.: Az erdélyi fordulat — Külügyi Társaság {A Külügyi Társaság Egerben — Ruyssen professzor a nemzeti kisebbségekről — A Népszövetségi Ligák Uniójának legközelebbi közgyűlése Oxfordban lesz) — bj.: Délszláv válság a végtelenségig — Diplomáciai élet — A Páneurópai Unió magyarországi csoportjának megalakulása — A nemzeti kisebbségi kérdés Oroszországban — Wein Jakab: A modern Görögország — Á román liberális-éra mérlege — A Magyar Níppon Társaság beszámolója — Könyvesház — Idegenforgalom — Közgazdaság Nemzetközi törvényszék? Irta: Ambrózy Gyula Egyes lapközlemények szerint Briand francia miniszterelnök a kamarában egy interpellációra adott válaszában olyan kijelentást tett volna, hogy amennyiben a frankügyben a büntetések nem lennének kielégítőek, Franciaország nem elégedhet meg az igazságszolgáltatás látszatával, hanem nemzetközi törvényszékhez fordulna. Nem óhajtunk foglalkozni a kérdés politikai oldalával, sem azzal, vájjon a nemzetközi „courtoisie" szokásaival összeegyeztethetőe valamely más állam bírósága előtt folyamatban levő ügyben a hozandó ítélet kielégítő, vagy ki nem elégítő volta felől diszkussziókba bocsátkozni, hanem csupán nemzetközi jogi szempontból kivánunk ehhez az állítólag felmerült gondolathoz néhány megjegyzést fűzni. A nemzetközi jog fennálló szabályai a civilizált államok közötti életben csupán két nemzetközi törvényszéket ismernek. Az egyik a régibb, a hágai békekonferenciák által alkotott Állandó Választott Biróság, a másik a Nemzetek Szövetsége keretében tervezett és szintén Hágában székelő Állandó Nemzetközi Bíróság. Mindkét biróság csupán az államok között felmerülő vitás kérdések eldöntésére hivatott és általában csak olyan esetben járhat el, amidőn az érdekelt államok megegyeznek arra nézve, hogy valamely közöttük támadt konfliktus olyan természetű, hogy az jogi elbirálás, vagy birói döntés tárgyává tehető. Egyik biróság sem büntető törvényszék, egyik biróság előtt sem lehet még szenvedő fél sem valamely fizikai személy, mint vádlott, hanem előttük fél gyanánt csupán az állam mint jogi személy szerepelhet s ehhez képest nem állapíthat meg büntetést egyik biróság sem, hanem nemzetközi jogsértés esetében is csak kártérítést jóvátételt az elmarasztalt állam terhére. Ez különben természetes is, hiszen a nemzetek szövetségének nincs közvetlen impériuma, kényszerhatalma fizikai személyek, vagyis az államok polgárai felett, nincsenek börtönei és nincs bűnvádi perrendtartása, nincs tulaj donképeni értelemben vett nemzetközi bűntetőjog sem, mert valóságos bűntetőjogi szabály a nemzetközi jog mai állása szerint soha sem lehet nemzetközi jogi szabály, hanem mindig csak a fizikai személyek felett imperiumot, kényszerhatalmat gyakorló államok belső jogának lehet része. A nemzetközi jog sohasem tartalmazhat közvetlenül az államok polgáraihoz szóló tiltó rendelkezéseket és bűntető sanctiokat, hanem csupán államok részére írhat elő, például nemzetközi szerződés oly kötelezettséget, hogy — mondjuk bizonyos közös érdekek folytán — egyes bűncselekmények tekintetében egyforma büntető szabályokat alkossanak, vagy egymás büntető jogszolgáltatásának jogsegélyt nyújtsanak. Még a békeszerződések hírhedt — egyébként alkalmazást sem nyert — „Büntetőrendelkezései" sem állítottak fel nemzetközi büntetőtörvényszéket, hanem egyoldalú, megalázó kiadatási kötelezettséget róttak a legyőzött államokra. Ma tehát nincs olyan nemzetközi büntető törvényszék, amely elé a frankügyet vinni lehetne, nics olyan nemzetközi büntető jogszabály, amelyet ott alkalmazni lehetne s nincs olyan nemzetközi jogi szabály, amelynek alapján a magyar állam illetékes bíróságaitól a frankügyet elvonni lehetne. A ma fennálló nemzetközi bíróságok elé hasonló ügy csak mint nemzetközi jogi, vagyis az államok közötti vitás jogi kérdés kerülhetne, tehát csak abban az esetben, ha a frankhamisítás megtorlásaként a magyar állam valamely nemzetközi jogi jogsértést követett volna el (vagyis ha a kormány alapos gyanú fennforgása, bizonyítékok felmerülése után elmulasztotta, vagy megtagadta volna azoknak az intézkedéseknek megtételét, amelyekre a birói megtorlás bekövetkezése végett az ő részéről szükség volt) és ha ebben a képzelt esetben a magyar állam a nemzetközi jogi felelősség kérdésének nemzetközi biróság elé terjesztéséhez hozzá is járult volna. Arra nézve azonban, hogy valamely állam független törvényes bírósága az állami büntető jog megtorló rendelkezéseinek alkalmazásakor e szabályok által megengedett birói mérlegelés keretében in concreto milyen mértékű büntetést szabjon ki, nincs és nem is lehet semmiféle nemzetközi jogi szabály, semmiféle nemzetközi jogi előirás. A független törvényes biróság által kiszabott büntetés mértékéért a fennálló nemzetközi jog sehol sem állapít meg felelősséget az illető állam terhére. így áll a helyzet a nemzetközi jog szempontjából de lege lata s ehhez csak azt kívánjuk hozzátenni, hogy de lege de ferenda sem látjuk lehetőségét nemzetközi büntetőtörvényszék felállításának. A büntető hatalom gyakorlása egyrészt az annak alávetett fizikai személyek felett közvetlen imperiumot, kényszerhatalmat, másrészt minden fennálló közülettel szemben azt legalább egy bizonyos határig magába olvasztó fölényt kíván, vagyis ilyen nemzetközi büntető hatalom gyakorlása csak az államok államában, Ara: 2500 korona