Magyar külpolitika, 1925 (6. évfolyam, 1-2. szám)

1925 / 1. szám - Kisebbségi kulturautonomia Észtországban

1925. december 1. MAGYAR KÜLPOLITIKA 9 lósítása a cseh állameszme teljes csődjét bizonyít ja. Másik tanulsága ezeknek a vá­lasztásoknak, hogy még maga a cseh nép sem áll egységesen Be­nes külpolitikája mögött. Benes pártja erőszakolja legjobban a Va­tikánnal való teljes szakítást, ez idézte elő a Marnaggi-affért, mely­re most válaszul a klerikális cseh néppárt az eddigi huszonegy man­dátuma helyett az új választáson 34 mandátumot kapott. Az ugyan­csak klerikális tót néppárt a múlt parlamentben 11 emberrel szere­pelt, most huszonöttel fog. Ha hoz­zászámítjuk a két kifejezetten katholikus párthoz a német és ma­gyar keresztényszocialistákat, a cseh parlament egy negyede tudni sem akar a Vatikánnal való szakí­tásról. És ennek a számnak fele a kormányt támogató pártok tagjai­ból került ki. Ha jobbfelé ekkora eltolódás történt, legalább is ugyanakkora balfelé-kanyarodást is észlelünk. A kommunisták nagyságra nézve a második pártá nőttek a parlament­ben 42 képviselőjükkel. És ennek a csoportnak számos tagja német és magyar. Kommunisták kormányhű és kormányellenes szociáldemokraták együttvéve még többen vannak, mint klerikálisok, de annyian nin­csenek, hogy egy esetleg alakítan- • dó munkáskormány többséget kap­hatna. Éppen így nem számithat többségre a klerikális elemek eset­leg összeverődő blokkja, sem pe­dig a nemzetiségek tömörülése, mert ha számszerűleg többségét is alkotják az ország lakosságának, de a kommunista és szociáldemok­rata pártok annyi tagúkat hódítot­tak el, hogy életképes nemzetiségi kormány akkor sem vihetné az ügyeket, ha történetesen átenged­nék neki abgörcsösen őrzött ha­talmat a csehek. A fasizmussal sem lehet kísérletezni, bár ez is szervezkedik már a cseh lakosság­nál, mert egy 88 tagú vörös blok­kal szemben nagyon eredményte­len volna minden kísérlet. Egy nyelvű, egy vallású országban győzedelmeskedhetik a fasizmus, de nem egy nemzetiségiben, ahol az úgynevezett államalkotó faj a maga egészében kisebbségben van. Egyelőre tehát egyéb tanulsá­got nem lehet vonni a cseh válasz­tásokból, mint azt, hogy a cseh állameszme csődbe került és erő­szakos magatartása egy nyolc em­beres, de önmagában széttagolt többséggel csak ideig-óráig lehet­séges. Bármivel is kísérletezik is Prága, a végén és talán nagyon hamar mégis rá kell jönnie, hogy nincs más, elgondolás: vagy nem­zetiségi föderatív államszerkezet, vagy a biztos szétesés. IDEGENFORGALOM Rovatvezető: Heylmann Ottmár Idegenek kalauzolása A Magyar Külügyi Társaság | az idén önálló idegenforgalmi szakosztályt létesítésiét hogy min- j den módon megkönnyítse a köz- ; életi vagy társadalmi súllyal biró idegeneknek Magyarországba leen­dő látogatását. E célból a szak­osztály állandó kapcsolatot tart valamennyi idegenforgalmi ér de- j kéltséggel, levelezést folytat 37 I külföldi társegyesülettel, legújab­ban pedig felhívta tagjait, jelent- j kezzenek azok, akik előkelőbb j idegenek kalauzolására vállalkoz- j najk. A felhívásnak nem várt si- j kere lett. A társulat vezetőségén kívül társadalmunk előkelőségei közül a következők tettek eleget a felhívásnak: Bársony Oszkár az Idegenforgalmi Vállalat vezér­igazgatója, Cservenka Károly fő­városi tanár, Feilitzsch Berthold báró Orsz. Mozgóképvizsgáló Bi­zottság elnöke, Fellner Frigyes \ dr. egyetemi ny. r. tanár, Fmúczy j Béla dr. h, államtitkár, tóvárosi \ Fischer Emil kormányfőtanácsos, | Gerlóczy Béla kormányfőtaná- j J csos, Glück Frigyes, Gortvay ; | György dr. miniszteri titkár, i Gyulay Tibor dr. a keresked. és J i iparkamara ügyv. titkára, Huzella i | Tivadar dr. egyetemi tanár Deb- } . recen, Kacskovich Iván ny. tüzér- j I százados, leveldi Vitéz Kozma j Miklós miniszteri tanácsos, Kö­rösi Albin dr. ny. r. egyetemi ta­nár, Mátéka Béla dr. máv. titkár, Móricz Péter ny. főkonzul. MUos \ György kormányfőtanácsos, Pesti | Első Hazai Takarékpénztár ügyv. igazgatója, Mosonyi Béla polg. i isk. tanár, Nemes Antal dr. püs- j pök, Nékám Lajos dr. egyetemi j tanár, Németh József dr. ny. min. j tanácsos, Olescher Lóránd, Páz- j mány Zoltán dr. egyetemi tanár, I Puky Endre dr. ny. főispán, I Sömjén Géza dr. konzul, Schwalm ( Amadé dr. tanár, Szelnár Aladár dr. a kir. Automobil Club igazga­tója, Telkes Aladár Egyesült Fő­városi Takarékpénztár főtisztvi­selője, Végh Gyula dr. államlit- ! kár, az Orsz. Iparművészeti Mú­zeum főigazgatója, Wünscher Fri­gyes dr. a Magyar Távirati Iroda közgazdasági osztályvezetője. \ Kisebbségi kulturautonomia Észtországban November elsején ült össze elő­ször a megválasztott német kultur­tanács Észtország fővárosában Révaiban, hogy ünnepélyes külső­ségek között átvegye a kulturauto­nomíát és megfelelő formában hi­vatalosan értesítse erről az észt kormányt. Ezzel a megnyitó ülés­sel vált valósággá Észtországban a németek kulturautonomiája, ami egyúttal az első országos kisebb­sági autonómia a modern állam­életben. Csak Erdély mutathatott még ilyet fel a fejedelemség korá­ban, amikor az erdélyi szászok tel­jesen külön közigazgatási, bírósági és kulturális autonómiát élveztek II. Endre magyar király kiváltság­levele értelmében. Éppen hétszáz •-.ztendő múlva fejlődött az első modern állam odáig, hogy megva^ lósíthatta azt, amit egy közepKori magyar király kezdeményezett. Az észtországi német kulturau­tonomia lényege, hogy a németség önállóan intézi, minden egyházi és iskolai ügyét, de az államtól lé­lekszáma szerinti arányban anyagi támogatást kap intézményei fenn­tartására és továbbfejlesztésére. Ezt az autonómiát még 1922-ben megadta az észt kormány, de élet­beléptetését attól tette függővé, hogy az összes 1922-ben összeírt nagykorú németnek legalább fele vétesse hl magát a kulturtanács­választására összeállítandó vá­lasztói névjegvzékre és az így fel­vetteknek legalább fele tényleg le is adja a szavazatát. Harmadik fetételc az volt, hogy az észtor­szági németség összes kulturügyeit intéző német kulturtanács leg­alább kétharmad többséggel jelent-, se ki, hogy szükségesnek tartja az autonómiát. A kormánynak ezekre a felté­teleire a német szervezetek már tava;ly tavasszal megkezdték az előkészületeket. Összeírták a né­met lakosságot és egyesítették a választói jegyzékeket. Az állami -atóságok ebben a munkában a legelőzékenyebben támogatták a német szervezeteket és súrlódásra ehol sem került a sor. Az orszá­got tíz választói kerületre osztot­ták és a választói névjegyzékek elkészítése után, amikor letelt a felszólamlásokra, kiegészítésre és helyesbítésekre kitűzött meglehe­tősen hosszú határidő, október ele­jén) megejtették a választásokat, melyek így valóságos népszavazás voltak. A falukon és a kisebb vá­rosokban jórészt egyhangú volt a ' választás, a két nagyvárosban

Next

/
Oldalképek
Tartalom