Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 53. szám - A délszláv királyság 1922-ben

Vasárnap, 1922. december 31. Az uralkodóház Az év első napjaiban kelt szárnyra a hír, hogy Sándor király feleségül veszi Mariora román hercegnőt, a román kiály második leányát. A hivatalos eljegyzés február 20-án történt meg, mig a házasságkötés junius 8-án zajlott le Belgrádban. Ezzel nyugvópontra jutott a szerb uralkodóháznak egy régi, nehéz kérdése s azzal, hogy a délszláv király egy nyugat-európai eredetü dinasztiából kapott feleséget, a Karagyorgyevics-ház poziciója megerősödött. A kiráyi pár az ország több részében megfordult már, hosszabb ideig tariózkodott Csehországban és Franciaországban is, de még sem Belgrádban nem alakult ki az udvari élet, sem külföldi uralkodó-házaknál eddig nem tettek látogatást Az év közepén, mint igen sulyos kérdés merült fel György herceg ügyé. A herceg váratlanul hazaérkezett és követelte anyagi ügyeinek rendezését s annak elismerését, hogy a dinasztiának teljes jogu tagja. A herceg követelő fellépése, a kormány habozó magatartása Európa-szerte azt a benyomást keltették, hogy a Karagyorgyevics ház sulyos családi viszályok élőtt áll. Lassankint azonban kiderült, hogy a herceg tulfütött temperamentumát különféle titkos társulatok, udvari intrikusok és politikai vén rókák akarják felhasználni céljaik elérésére, a király riogatására. A király mérséklete s a szerb egyház fejének Dimitrije ipeki patriarchának tapintatos közvetitése végül leszerelték a herceget, aki öccsével, a királlyal, kibékült — legalább egyelőre. Külpolitika Az év első felé a magyar királyválság eseményeinek hatása alatt állott. A délszláv külpoltika legfőbb céljának, a magyar uralkodóház visszatérésének megakadályozása és a trianoni béke határozmányaunak, kérlelhetetlen fentartása látszott. Ebből következett a kisantant szövetségének elmélyitését célzó törekvés, melynek á király házassága biztos garanciájának látszott. Ebből származtak az augusztusi prágai tárgyalások is, melyek a bejáróban lévő cseh—délszláv szövetséget meghosszabbitották. Kétségtelen, hogy a közös zsákmány védelme a kis-antantot továbbra is összetartja, de a kivánatosnak talált szövetségi elmélyülés nem következett be A kis-antantot nem sikerült egy hármas szövetség egységes alapjára helyezni, a szövetséget továbbra is külön-külön kettős szövetségek szabályozzák. Az orosz és a lengyel kérdésnek merőben ellentétes felfogása az adriai és a bolgár kérdésnek különböző megitélése a kis-antant élerejében való hitet továbbra is problematikussá teszik. A román—szerb határkérdések Délmagyarországon a cseh— délszláv külpolitikai irányitásnak kérdése a népszövetségiben és a nyugati nagyhatalmak felé meglehetős sok robbanó anyagot halmoztak fel a szövetség épülete alá. Az év második felében Angora diadala és az olasz fascizmus győzelme a délszláv külpolitikát alapjaiban megrázták. A még mindig régre nem hajtott rapallói szerződés reviziója ujra napirendre került s bármennyire engedékeny is Belgrád a horvátok bőrére az északi Adrián, semmi kezesség, hogy a Dalmácia,, felszabaditását", Montenegró függetlenségét és Albánia támogatását hirdetett fascizmussal meglehet ezen az áron egyezni. Az olasz-délszláv ellentétek csupa olyan kérdésre vonatkoznak, amelyeknél a délszláv királyság nem számithat, sem a kis-antant sem a környező államok bármelyikének támogatására. Csak á francia politika az, melynek érdeke á párisi békék alapján kialakult közép-európai s az ezzel határos helyzet fentartása, a francia— olasz viszony kialakulására azonban a délszlávok nem gyakorolhatnak nagyobb befolyást. A balkáni státuskvő fentartását a franciák sem tekintik többé mellőzhetetlen hivatásuknak. A törökök visszalezett támogatása mellett nemcsak a görög államok szétfoszlását jelentik, hanem a délszláv állam balkán domináló helyzetének megromlását is. Pasics józansága megakadályozta, hogy a délszláv állam az angol politika szolgálatában fegyverrel próbálja megakadályozni a törökök visszatérését Európába. Ez a kaland, amellett, hogy egy uj világháboru magvát rejtegette volna méhében, a másfélmillió muzulmán alattvalóval biró s annyi más belső bajjal küzdő délszláv államot könnyü szerrel a teljes bukásba lökhette volna. Az uj olasz és török helyzet megérlelte a délszlávokban azt a gondolatot, hogy a balkáni státuskvó védelmére egy uj balkáni szövetséget hozzanak létre. Ezért sikerült Sztambulinszkinek végre elérnie, hogy Belgrádban fogadják. A szövetség eszméje mind a románoknál, mind a görögöknél, mind a bolgároknál visszhangot kellett, de egyelőre a legkezdetlegesebb tervezgetések stádiumánál tovább nem jutott s a szövetség utjában álló akadályok még mindig legyözhetetleneknek látszanak. Belpolitika Az 1921 karácsonyán átalakult koaliciós Pasics-kormány vezette egész dec. 16-áig az országot. A radikális—demokrata—bosnyák—muzulmán — szlovénkmet koaliciórá támaszkodó kormány a vidovdáni alkotmány végrehajtását tekintette főfeladatának. Az alkotmány fokozatos élebeléptetése igen nehezen haladt előre, egyrészt a kormánykoalicióban mindegyre kiütközö ellentétek, másrészt az uj alkotmány ellen országszerte megnyilatkozó nagy ellenszenv miatt. A kormány munkáját jórészt a parlament megkerülésével végezte, amire a vidovdáni alkotmány agyafurt intézkedései s a szerbeknél még igen fejletlen alkotmányos érzék módot nyujtottak. A törvényhozás jogát részben az u. n. törvényező-bizottság bitorolta, részben a kormány rendeletekkel intéztett el alapvető alkotmány kérdéseket. Igy rendeleti uton állapitotta meg az uj megyei beosztást, mely mindenütt nagy felháborodást keltett s az év végéig tényleg nem lépett életbe. Az év első felében a Délszláv Muzulmán Organizác ó belső válsága és a Horvát Blokk fokozódó szeparatizmusa a legfontosabb belpolitikai jelenségek. Pasics a muzulmánoknak telt igéretet ez évben sem váltotta be. Boszniában emiatt nőttön-nőtt az elégedetlenség, ami március elején a kormány két muzulmán tagjának lemondásához vizetett. A muzulmán-párt ekkor mégis visszariadt a kormánnyal szakitani akaró politikától és a két lemondott miniszter helyébe két más muzulmánt delegált a kormányba. Erre az egyik lemondott miniszter, dr. Szpáhó Mehmed állótt az elégedetlenek élére s a párt hamarosan kettészakadt. Nagyobbik része Szpáhóhoz csatlakozott, de a kisebbség Maglájics mufti vezetése alatt kitartott a kormány mellett. A december 16-án megalakult kormányban Pasics csak egy tárcát szánt a jobboldali muzulmánoknak, akik még nem döntöttek további magatartásukról. A baloldali muzulmánok azonban egyre jobban radikalizálódnak, amiben oroszlánrésze van Kemal pasa győzelmének. A kumanovói ünnep tüntető bojkottja a muzulmánok részéről azt árulja el, hogy egy önérzetesebb muzulmán politka kifejlödése küszöbön áll. A Horvát Blokk a génuai konferencián részt akart venni s bár kiküldötteit hajlandó volt a szerbekkel közös delegációban oda küldeni, nyilvánvalóan nemzetközi kérdéssé akarta tenni a horvát kérdést. Pasics a Horvát Blokk megjelenését Gémiában lehetetlenné tette, de azt nem tudta megakadályozni, hogy a Blokk plénuma magát horvát törvényhozásnak ne minősitse s mint ilyen, egyre másra ne hozzon olyan határozatokat, amelyek nyíltan tagadásba veszik a délszláv királyság jogi létezését. Azt sem tudta megakadályozni, hogy á Blokk vezére, Rádics, bel- és külföldi lapokban folytonosan napirenden,, be tartsa a horvát kérdést s a horvát államiság eszméjének következetes hirdetésével a délszláv állam belső és külső tekintélyének lerontásához lényegesen hozzá ne járuljon. Prótics és a szerb ellenzék már régebben rájött, hogy a horvát kérdésnek az a kezelése, melyei az uj államban Pribicsevics kezdeményezett, előbb-utóbb katasztrófába fognak vezetni. Prótics az egész éven át rendületlenül fáradozott egy szerb-horvát kiegyezés létrehozásán, de a mind Pasicsék, mind Rádicsék részéről mutatkozó hajthalatlanság fáradozását meddővé tették, sőt a Pribicsevicsék által szervezett horvátellenes terrorcsapatok, a Narodna Obrana, a Nemzett Ifjuság, az Orjun garázdálkodása, a zágrábi helytartónak, Demetrovics Györgynek provokáló magatartása a helyzetet csak elmérgesiették. Ily viszonyok között indult meg az év második felében a demokrata-pártban egy áramlat, mely az állam sulyos bel- és külpolitikai helyzetében valamilyen modus v. vendit keresett a horvátokkal, jól tudván azt, hogy ez a terv mind az udvarnak, mind a francia politikának támogatásával bir. A szeptember 11-iki zágrábi kongresszus, melyen Davidovics, a demokrata-párt elnöke is résztvett, inditották meg a tárgyalásokat a Blokkal. Davidovics igcn nehéz helyzetben volt a tárgyalások egész folyama alatt. Saját pártjában Pribicsevics nyiltan, ellene volt, a szerb közvélemény nem volt megnyerhető egy olyan politikának, mely a délszláv állam egységét kétségessé teszi s Rádics, aki négy év szakadatlan küzdelmeibe belefáradt s e négy év alatt gyüjtött erkölcsi tőkéjének kamatoztatására épp ugy elérkezettnek érezte az időt, mint milliókra emelkedett magánvagyonának zavartalan élvezetére, minden engedékenysége mellett sem mert engedni föderációs kivánságaiból. A tárgyalások három hónapon át minden pozitiv eredmény nélkül huzódtak, megrontották Davidovics hitelét a szerbek előtt, egészen lazává és megbizhatatlanná tették a demokrata-párt egységét, és megingatták a horvátság bizalmát Rádicsban. Pasics e helyzet tudatában hagyta a tárgyalásokat zavartalanul folyni egész addig, mig lehetőnek nem látszott Rádicsék megjelenése a szkupstinában. Ezt meg kelett akadályoznia, mert ez esetben a kormány többsége kétségessé lett volna és e lépéssel Rádics esetleg posszibilissé vált volna az udvar szemében. A jogpárt fellázadása Rádics ellen a Horvát Blokk politikájának krizisét jelentette. Pasics erre benyujtotta lemondását s két heti válság alatt az udvar és a körvélemény előtt bebizonyitotta, hogy csak a radikális párt kompakt és állami szempontból megbizható párt, a mai parlament összetételénél fogva munkaképtelen. Igy megalakithatta kisebbségi választó-kormányát kizárólag radikálisokból. A Próticscsal fenforgó ellentéteit Pr bicsevics elejtésével s egy mérsékeltebb horvát kurzus igéretével sikerült áthidalnia, ami a radikális párt választási kilátásait megjavitotta. Egyelőre még nem sikerült neki a demokrata-pártot elemire bontani. A Rá dicscsal való kombináció bukása után Davidovics lemondott az elnökségről és mint tapasztalt politikus egyelőre pártja egységének megmenelését tartja legfontosabb feladatának. Az uj Pasics-kormány kiirta a vá lasztásokat, menesztette a zágrábi hely tartót s helyébe ideiglenesen egy hivatalnokot, Cavallieri Celsot álitott. Közgazdaság Az év a közlekedésügy katasztrofális válságával kezdődött. A magyar király válság napjaiban elrendelt mozgósitás felélte az utolsó szénkészleteket is, ugv hogy heteken át teljes elakadásban volt a forgalom. Ez a válság is hozzájárult ahhoz, hogy a közlekedés rendbehozatalára évek óta tervbe vett nagy külföldi kölcsön perfektuáltassék. Hosszas tárgyalások után Kumanúdi pénzügyminiszter az amerikai Blair-csoporttal egyszázmillió dolláros kölcsönszerződést kötött igen sulyos föltételek mellett. E kölcsönből első sorban a belgrád—cattarói vonalat akarják kiépiteni, de eddig még nem fogtak a dologhoz. A közlekedésügy rendezése nélkül a délszláv állam egyéb közgazdasági kérdéseit sem lehet megoldani. Az egész éven át tartottak az ismeretes gazdasági nehézségek, különösen az agrárreformnak meggondolatlan végrehajtása folytán előállott termeléscsökkenés miatt. A telepitések azonban ez éviben is tovább folytak: szlovéneket, horvátokat szállitottak Macedóniába, szerbeket á Vojvodinába. Legujabban magyar és német nincsteleneket is akarnak Macedóniába vinni, ami a Vojvodina teljes gazdasági csődjét fogja eredményezni. Az állami uradalmakon folyó rablógazdaság rendszere és az ezerféle egyéb állami panama ez idén is tovább folyt s bennük a miniszterelnök fia, Pasics Ráde, vitte a főszerepet. A bélyei uradalom jelenlegi igazgatója, a szlovén szocialistából belgrádi miniszterré lett, Krisztán Antim, is követte elődei példáját s már vád- és vizsgálat alatti áll. A nyár derekán tartott prágai tárgyalások folyamán határozatba ment a dinár emelése. Kumanúdi e célból maga mellé vette Plavsicsot. a zágrábi Balkán Bank igazgatóját, aki nem okulva Hegedüs Lóránt esetén. a Blairféle kölcsön már folyósitott dollárjaival folytonosan dinárt vásárolván a külföldi börzéken, valóban magasra emelte a délszláv valutát — öt centimeről tizenkettőre — de elfogyván a dollárok. katasztrofális zuhanás következett be. — tizenkettőről immár öt álá — ami a kereskedelmet a legnagyobb válságba döntötte. Az uj pénzügyminiszter az államkasszát egészen üresen találta. Nemcsak a dollárok milliói, — öttől tiz millióig becsülik a törvényes felhatalmazás nélkül s a Blair-csoporttal kötött szerződés megsértésével elköltött dollárokat — hiányzanak, hanem sikerült Kumanudinak két, évi miniszterségé alatt a Nemzeti Banknál öt milliárd dihár ujabb adósságot is csinálnia. A szerb hivatalos körök is nagy pesszimizmussal néznek az ország pénzügyi Helyzetének jövője elé. bj. Vojciechovszki Szaniszló A lengyel köztársaság uj elnöke A meggyilkolt Narutowicz helyét a lengyel nemzetgyülés bizalmából, mint erről a táviratok már beszámoltak, Vojciechovszki Szaniszló foglalta el. Az uj elnök érdemes és változatokban gazdag multra tekinthet vissza. Született 1869 évi március hó 15-én Kaliszban s ott is végezte el a klasszikus gimnáziumot. 19 éves korában került a varsói egyetemre s ott három évig a fizikai és matematikai tudományokkal foglalkozott.. 1892-ben a május 3-iki aikotmány emlékére meg. tartott tüntetésben való részvétele miatt az orosz rendőrség elfogta és bebörtönözte. Kiszabadulása után Parisba ment, ott mint betüszedő kereste kenyerét és részt vett a lengyel emigráció szervezésében. Az orosz hatóságok atyai gondoskodását ott sem kerülte el és 1893-ban az orosz követ közbenjárására Párisból kiutasitották. Ekkor Londonba költözött, de ugyanez év juniusában titokban hazatért és hat éven keresztül élénk részt vett a lengyel szociálista párt szervezésében. Szerkesztette a titokban megjelenő Robotnik cimü munkás lapot. Ezidőben ismerkedett meg és lépett közelebbi viszonyba Pilsudski Józseffel. A titkos müködés szemet szurt a rendőrségnek s igy Vojciechovszki 1899-ben jónak látta eltünni és ismét visszatért Angliába, ahol hét évig mint betüszedő, majd pedig mint nyomdai gépész dolgozott. Hazájába a japán háboru után, 1906-ban tért vissza, midőn Oroszországban szabadabban kezdtek lélegzeni. Ekkor azonban elfordult a politikától és elhagyta a szociálista pártot is, mert annak kockázatos lépéseit nem helyeselte. Munkásságát egészen a szövetkezeti mozgalomnak szentelte, szerkesztette a „Spolem" (Egyesült erővel) cimü lapot és a szö3 A délszláv királyság 1922-ben