Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 46. szám - Az uj bajor miniszterelnök és politikája - A Népszövetség a kisebbségek beolvasztására uszitja a kisentente-ot

Budapest, 1922 III. évfolyam, 46, szám ára 10 korona Vasárnap, november 12. Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai hetilap Megjelenik minden vasárnap reggel. Felelős szerkesztő: RADISICS ELEMÉR Szerkesztőség: VIII., Rökk Szilard-u. 31. Tel. J. 62-29 Kiadóhivatal: Budapest, József-körut5. Tel. József 43. Előfizetési ára: Egész évre 480 korona. Fél évre 240 korona. Negyed évre 120 korona. Külföldre kétszeres ár . Főbb hireink: Az uj bajor miniszterelnök politikája. — Ludwig Ernő: A népszövetség a kisebbségek beolvasztására uszitja a kisententot. — Raffay Sándor püspök előadása a külfölddel való érintkezés müvészetéről. — A megszállott területek magyarságának két szózata. (A felvidéki magyar képviselők nyilatkozata és a délvidéki magyar párt memoranduma. ) — Csehország és LengyelOrszág. — A mezőgazdasági munkásmozgalom és a genfi munkaügyi iroda. — Czettler Jenő és Kohner Adolf báró nyilatkozata. — Bj: Kumanovo és Angora. (A szerbiai mohamedánok megmozdulása) A néppárt báb helyett férfit kapott Knilling személyében — Az uj miniszterelnök törhetetlen hive a birodalmi egységnek9de elszánt ellensége a berlini centralizmusnak-Elitéli mint a baloldali, mint pedig a jobboldali tulzó politikát Müncheni levél nov. 6. München Németalföld egyik kedvelt dalköltőjének Speenhof-nak van egy dala, amelynek az a refrénje:,, t komt soms anders" néha máskép jön. Ez a refrén jutott eszembe, amidőn értesültem, hogy Meyer dr. államtanácsos okosabbnak találta igazságügyi államtitkárnak maradni és a miniszlterelnökség törzskoronáját másnak átengedni. A bajor néppárt pártmoguljai másképen képzelték a kormányválság megoldását, mint ahogyan jött. Legföbb gondjuk az volt, miképen lehetne szabadulni a kellemetlen demokrata miniszterelnöktől, aki nem is annyira a párt vezéreinek, mint a párt válasz, tóközönségének volt kellemetlen, az utód kérdése kevés gondot okozott, mert azt hitték, hogy a miniszterelnökség után szivesen kapkodnak az emberek. Meyer dr., az igazságügvi ál, lamtitká. r nem vetette volna meg Lerchenfeld gróf örökét, azonban a párt oly tapintatlan volt. hogy a kis politikus inkább lemondott a dicsőségről, semmint hogy szükségminiszterelnök legyen. Lerchenfeld gróf távozása után néhány nap elmult anélkül, hogy a bajor néppárt hivatalosan érintkezésbe lépett volna Meyerrel, aki csak a lapokból tudta meg, hogy ő van kiszemelve miniszterelnöknek. Midőn a párt hivatalosan felajánlotta neki a miniszterelnökséget, Meyer udvariasan visszautasitotta az ajánlatot, amiáltal a néppárt kellemetlen helyzetbe került. mert Meyer államtanácsoson kivül nem volt más jelöltje. A bajor néppárt Meyer dr. refuseje [olytán ugyanabba a helyzetbe jutott, mint tavaly a Kahr krizis idején. Miniszterelnököt kellett keresnie., ami itt Bajorországban nem olyan könnyü dolog, mint például minálunk, ahol mindenki aat hiszi magáról, hogy ő volna a legalkalamasabb kormányelnök. A néppárt vezérei, Held titkos taná és a Bismarck koponyáju, ravasz Hetm György dr. kézzel-lábbal kapálódznak az ellen, hogy a bajor politikáért a felelősséget, vállalják. Az első szivesebben intrikál a háttérben és szövögeti a politikai hálókat, a másik pedig előnyben részesiti a kritikus szerepéti amely egyrészt jóval könynyebb, másrészt kényelmesebb és hálásabb. Nagy államférfiak Bajorországban is ritka hollók, ugy, hogy a néppárt kényelmetlen helyzete könynyen felfogható. A, hosszu s az államra nézve káros válság kikerülése céljából a régi taktlikához folyamodott a Párt: szükségminsizterelnököt választott, még pedig Eugen von Knilling dr. személyében. Knilling dr. régóta szerepel miniszterelnökjelöltként. Már a tavalyi válság idején is szóba került a neve, de akkor hallani sem akart a néppárt róla, noha a párt kevés nagytudásu és nagyképzettségü tagjai közzé tartozik. Az uj bajor miniszterelnök, aki az elképzelhető legkedvezőtlenebb viszonyok közepette veszi át a bajor politika irányítását, nagy csalódást fog okozni a bajor néppártnak. A „Verlegenheitsminiszterpräsität" egy napig sem fogja a néki szánt szerepet játszani, hanem mint a királyi Bajorország- utolsó kultuszministere, olyan politikát fog inaugurálni, amilyenhez a forradalmi Bajorország nem volt szokva. A néppárt báb helyett férjit kapott Knilling személyében, aki úgy a belpolitikában, mint a birodalommal szemben önálló utakon fog járni és elszánt akarattal fog cselekedni. Knilling dr. a Hertlingr-kabinett kultuszminisztere volt. s később a Dandlkormánynak is tagja maradt, mig a „dicsőséges" novemberi forradalom el nem seperte a kormányt A sors különös iróniájának kell tekinteni azt a tényt, hogy annak a kormánynak kultuszminisztere, amelyet négy esztendővel ezelőtt a forradalom tüntetett el. a forradalom kitörésének negyedik évfordulóján, november 8-án lesz a forradalom utáni Bajorország miniszterelnöke. Az uj bajor miniszterelnök, nagy, tudásu, széflés látókörü, szociálisan gondolkodó férfiu, a régi világ becsületes hivatalnok jellemével felruházva. Szorgalmas és fáradhatatlan. Igazi ur, a szó régi értelmében. Már külső megjelenése is tiszteletet parancsol iránta. Magyar országnak őszinte, lelkes barátja. Nagyon gyakran volt alkalmam véle politikai beszélgetéseket folytatni, ugy, hogy teljesen ismerni vélem felfogását és politikai álláspontját. Knilling miniszterelnök nem olyan zárkózott természet, mint Kahr dr. volt és nem az a hajlékony nádszál, mint Lerchenfeld gróf. Nem egyszer fejtegette előttem a birodalommal szembeni érzelmeit, amelyekből kitünt, hogy mint minden igazi bajor hazafi, ő is a birodalmi egység törhetetlen hive. de épp oly elszánt ellensége a berlini centralizmusnak s az unitarizmus qondolatának. Knilling miniszterelnök fejetlen tákolmánynak tartja a weimari alkotmányt, amelyet okvetlenül, minél előbb, de a törvényes eszközök igénybevételével kell megváltoztatni. Mint ama német politikusok egyike, akii a versaillesi szerődés aláirása ellen foglalt állást, nem vár sokai az ententehatalmak által rendezett vándorkonfertnciáktól. A londoni konferencia idején előre megmondotta nékem Knilling dr., mily eredménnyel fog ez a konferencia végződni, miután Simons külügyminiszter nem utasitotta vissza azt a tételti, hogy Németország okozta a háborut. Knilling dr. szerint a birodalmi kormány legelső kötelessége a bün-kérdés tisztázása volna, mert csak ennek a kérdésnek tisztázása vezethet a versaillesi szerződés revíziójához. Mint emlitém, Knilling dr. határozott egyéniség., Kitünik az abbói a beszédből is, amelyet a bajor néppárt ez év május 24-iki gyülésén, tartott, amelyben kijelentette: — Nicht aus Kritiksucht sondern aus grosser Sorge für Deutschlands Zukunft stehe ich der ganzen Einstellung einer Wirth und Rathenau ablehnend gegenüber. (Nem pusztán kritizáló szándékból, de Németország iránt érzett őszinte aggodalomból helyezkedem szembe egy Wirth és egy Rathenau politikájával. ) Nem egyszer panaszkodott nekem Knilling dr., hogy a birodalom éllén nem állanak érett férfiak, azok, akik a szerencsétlen hatvanmilliós német nemzet sorsát irányítják nem rendelkeznek a nemzet bizalmával. A berlini hatalmasokat pártfiguráknak, forradalmi jövevényeknek tartja, akik nem alkalmasak arra, hogy a nemzet uj jövőjét előkészitsék. Az emlitett nagygyülésen ki jelentette Knilling, hogy szükségtelen volna Bajorország birodalom iránt való hüségét minduntalan hangoz., tatni. Az északi, főképen a berlini sajtó egyik része ellenségesen, viseltetik Bajorországgal szemben, sőt a hivatalos tényezők nem igen törekednek tárgyilagosságra. Berlin minden Bajorországról terjesztett hamis hirt készpénznek vesz. Amig ez az állapot tart. lehetetlenség türhető viszonyt teremteni észak és dél között. Az államforma kérdésében az a fölfogása az uj bajor miniszterelnöknek, hogy a bajor nép kilencven százaléka az 1918. évi forradalomban nem látja üdvösségét s hogy az államformát illetőleg. határozottan a monarchiát részesiti előnyben A monarchia visszaállítását szintén a törvényes uton reméli Knilling miniszterelnök, akinek; nézete szerint a gazdasági regeneráció csakis erkölcsi regenerációval képzelhető el. Ezek volnának azok az alapvető, gondolatok, amelyek az uj bajor miniszterelnök politikai irányát fogják megszabni. A csütörtökön elmondandó programmbeszédében Knilling dr. bizonyára ezen alapgondolatokat fogja kifejteni. Az uj miniszterelnöknek nemcsak balfelé. hanem jobbfelé is nehéz harcot kell majd vivnia. A nem, zeti szocialisták, akik Kemel basa és Mussolini győzelme óta még elszántabban harcolnak, nem nagy bizalommal viseltetnek az uj kormányelnök iránt, aki ugy a bal-, mint a jobboldali desperádókat elitéli, ez azonban aligha fogja von Knillinget politikai uirányától letériteni., Figyelő. A kisebbségi kérdés veszedelmes vágányra terelődött — Magyarországot azelőtt „megvádolták" a beolvasztó politikával, most az entente politikusat irják ezt zászlójukra - Benes szerepe — A népszövetség takarékoskodik — A magvar kormányképviselő genfi szereplése — Önérzetesebbé magyar külpolitikára van szükség Irta: Ludwig Ernő főkonzul A Magyar Külpolitika utolsó számának hasábjain beszámolt a Népszövetségi Unió tanácsának budapesti konferenciájáról és ennek a cikknek a keretében a kisebbségek jogvédelméről. Minthogy ennek, a kérdésnek én voltam az előadója a korferencián, a Magyar Külpolitika olvasói figyelmét ma egypár olyan dologra szerelném felhivni, amelyek a magyar közönség előtt többé-kevésbé ismeretlenek. A Népszövetségi Unió utolsó prágai kögyülésén ez a kérdés meglehetős port kavart fel, mert a kis-entente képviselői duzzogva félrevonultak, mikor a gyülés nem az ő javaslataikat fogadta el, hanem kilenc, minden tekintetben tárgyilagos hangu és célszerü javaslatot. A kis-entente-nak javaslatai, mint kisebbségben maradt javaslatok, továbbittattak Genfbe a Népszövetséghez, amely utolsó szeptemberi közgyülése alkalmával valamennyit tárgyalta. Igaz, hogy a tárgyalás csupán az illető albizottság kebelében történt és igy jegyzőkönyvi nyoma sincsen azoknak. Mi csak ar-. ról szereztünk tudomást, ami a,, séance pleniére"-ben ment végbe. Azok közül a nevesebb szónokok közül, akik a vitám résztvettek, a következöket emlitjük: Mota-t, Svájc elnökét, Hanotaux-t Franciaország volt külügyminiszterét, Gilbert Murray-ti, Dél-Afrika képviselőjét, Mehdi Frasheri-t, Albánia képviselőjét és Nawanagar Mahardzsát, valamint Walters-t, Lettonia képviselőjét Voltak mások is, igy Bánffy gróf is felszólalt Magyarországi nevében, de az ő felszólalása jelentéktelen volt és a kisebbségek jogvédelmének kérdéseujabb világot nem vetett. Véleményem szerint a mi szempontunkból legérdekesebben beszél Albánia képviselője, aki a pozitiv jog, az illetékesség, a perrendtartás, a felebbviteli jog és a szankciók, azaz, végrehajtás kérdéseit külön-külön tárgyalta, Mehdi Frasheri szintén amellett volt, hogy a már meglévő, ugynevezett| „Section des minorites" bizottsággá, kibővittessék, mely a tanácsot állan dóan lássa el a szükséges informáAz uj bajor miniszterelnök és politikája A Népszövetség a kisebbségek beolvasztására uszitja a ktientente - ot