Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 34. szám - Az erdélyi nemzeti párt önleleplezése - Karagyorgyevics György

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1922 augusztus 20..; a szövetségesek a jövendőbeli államok határait csak az etnikai határokig akarják megvonni, Vajda azt felelte: „Nemcsak fontos politikai, gazdasági fes etnikai szempontok vezetnek arra, hogy a nemzeti ideál integritását követeljük, hanem népünk egész tradíciója és vágya is, melyet oly beszédesen fejez ki ebben a fölkiáltáshan: A Dnjesütertől a Tiszáig!" — Filipescu és Istrati a küldöttséget némileg bűvösen ifogadták, azt mondták neki, hogy a nemzeti párt a Habsburg-uralom felé hajlik. Vajda fölvilágosította őket: ,,Inkább eltűrjük a rágalmakat, mert értsétek meg jól, hogy felelősek lévén erdélyiek millióiért, nem. hirdethetjük a lapokban, hogy a nemzeti ideált akarjuk." _ Ezzel meggyőzte őket. Éppen Take Jonescu legfőképpen megértette és helyeselte minden vita nélkül a nemzeti párt politikáját és magatartását a magyar kormánnyal szemben. * íAz erdélyi nemzeti pártnak ct a*, őszinte önleleplezése kissé későn jön, de talán még mindig elég idejében ahhoz, 'hogy megnyissa a szemét azok. nak, kik a romániai jpolitikai élet mai marakodásaiból messzemenő reményeket akarnának táplálni. <>00<><><>0<><><><><>0000 Y Karagyorgyevics György Gyűlölség György herceg és Pasics között — A szerb kiráty testvérének nem adtak szállást Belgrádban — A horvát blokk azonosítja magát György herceggel — A szerb kormány egy birtokra akarja internálni a herceget — Szerbiát frónviszály lenyegeti hogy Románia sohasem 'fogja m^gizenni Németországnak a háborút." A mindig! két balkezes von der Buschenak eszébe sem jutott megkérdezni, hogy Ml a monarchiának nem üzeni-e meg a' háborút, hanem szaladt rögtön a telefonhoz, leadta a hirt Czerninnek, akinek! magaviselete ettől változott meg. Augusztus 26. A reggeli lapok, kü lönösísn a Vütorul, részletes tudósítást hoztak arról, hogy a király augusztus 27-én délelőtt Hz órára Controcettübe komnatanácsot hívott öss»e az összes pártvezérek és a volt miniszterelnökök (bevonásával. Augusztus 27. A koronatanácsról, mtely 10—12 óráig tartott, Maiorescu és Majrghilomian egy autón jöttek el. Mikor a kapu előtt köszöntem nekik, Maiorescu lemondóan intett, hogy ,vége mindennek. Mire a ivarosba beérkeztem, a nép gyüzsgött már az utcákon, mindenki tudta, hogy háború lesz. Érdekes a német propagandisták vaksága. Hennenvog:.!, akivel tegnap este hat óraikor találkoztam, a Caleai Victorieii cipőtisztító üzletben, nagyon bizakodó volt, hogy szó sincs háborúról. Mikor figyelmeztettem, hogy mégj azniaip i-sle mieneMUjön, csak kacagott. Esie tizenegykor Boekot meggyőztem, hogy elveszett a iá&lyzet s ő ténylleg harmadmagával még azon az éjjel elutazott. Mint később hallottam, át tu dott menekülni a magyar határon, Hennfenvögelt azonban elfogták. —• Déllli egy órakor érkeztem haza, hogy csomagjaimat elvigyem a követségre. Mikor azonban beléptem a kapun, már Várt iegy civilruhás detektív és felkért nagyon udvariasan, hogy menjek él vele a kerületi rendőrkapitányságra, mert valami sürgős információt akarnak tőlem kérni. Mikor kiléptünk a kapun, már két rendőr állt előtte. Rögtön tudtam, hogy fogoly vagyok. A kapitányságon, mely megtelt lassanként magyar-némettörök-bolgár és osztrák alattvalókkal, akik (közül egy sem tudta, hogy miért hivatták ide, ^Ue fólinyolcig nem is szóltak hozzánk. Amint később meg tudtam, azalatt házkutatásokat tartottak lakásainkon, s nekem is elvitték összes okmányaimat és írásaimat. Félnyolckor átkísértek & főkapitányságra, ott elvették (pénztárcáinkat, tíz órakor pedigi kihallgatás nélkül gyalog elindították bennünket, összesem 101 embert a domnesth erődbe. De voltunk mind tartóztatva. A .huszonegy újságíró közül itizenhjat román volt, köztük az öreg Slavici is. Velünk voltak Hennenvogel és vendégei is, akiket akkor fogtak el, mikor ebédhez ültek, a református pap, a ^zász pap, egyik osztrák konzul, ménnlöikök, orvosok . .. György herceg alakja két év óta mint nagy kérdőjel rajzolódik fel a délszláv égboltra. Szándékairól, követeléseiről a legkülönbözőbb hirek járják be a délszláv lapokat és a világsajtót, anélkül, hogy a helvzet tisztázásához ezzel egy lépés is történt volna. Péter király halálakor a herceg mint az uralkodóház teljesjogu tagja próbált szerepelni. Hamarosan forgalomba került róla a hír, hogy igényt tart a trónra s hogy a tisztikar egy része, valamint a délszláv állam elégedetlen elemei támogatják törekvéseit. A király akkori huzamos kül• földi tartózkodása és vonakodása, hogy a kormány ismételt sürgetésére hazatérjen és átvegye az uralkodást, megerősíteni látszott a György herceg akciójáról terjesztett híreket. Pasicsnak mégis sikerült a herceget távozásra birni. A király esküvőjekor híre kerekedett, hogy a herceg az ünnep ségeken részt akart venni, de vonalját í ágráb környékén a kormány rendééiott aztán a herceg váratlanul Belgrádba érkezett. György herceg hazatérése lerántotta a leplet sok olyan dologról, melyet a nyilvánosság eddig csak sejtett. Megállapítást nyert, hogy Sándor király és testvére között igen hideg a viszony és hogy Pasics és a herceg között mélységes gyűlölség van. A herceg nem tudja megbocsátani, hogy a miniszterelnök kényszeritette rá annak idején a trónöröklési jogairól való lemondásra, Pasics viszont a herceg beszámíthatatlan egyéniségét az államra nézve károsnak tartja s ezért ellenzi a' herceg megtelepedését a délszláv királyságban. Kiderült, hogy a herceg egy a délszláv kormányhoz intézett levélben már 1921 március 23-án kívánta helyzete rendezését, hogy e kérését 1922 február 23-án megismételte, hogy 1922 május hó 22-én Ribárhoz, a szkupstina elnökéhez intézett levélben kérte a törvényhozás közbenjárását ügye elintézése érdekében és hogy 1922 május 23-án a hadügyminiszternek bejelentette a délszláv hadseregben viselt őrnagyi rangjáról való lemondását. Mindezekre a levelekre a herceg semminemii választ nem kapott s belgrádi tartózkodásai idején is csak üres ígéretekkel fizette ki Pasics. Györgv herceg kívánságainak teljesítése helyett Pasics kormánya olya* nokat tett a herceggel, hogy pl. 1921 tavaszán történt belgrádi tartózkodása alatt nem adott neki szállást, ugy, hogy a herceg csak egy tisztviselője jóvoltából maradhatott a fővárosban. Az udvar részéről az történt meg, hogy az udvari istállók parancsnoka, Krsztics György ezredes írásban tiltotta el a lierceget az udvari kocsik és lovak használatától. Pasics a francia kormánynál lépéseket tett, hogy a herceget mint közveszélyes őrültet egy szanatóriumba internálja s a rendelkezésére álló belgrádi radikális és demokrata sajtóval a herceg elmebetegségéről mindenféle híreket terjesztetett el. Eközben a herceg minden anyagi eszköz hijján, Párisban adósságcsinálásból élt s egyre súlyosabb viszonyok közé került. Ilyen előzmények után érkezett váratlanul Belgrádba a herceg. Zágrábon ugyanazon a napon utazott keresztül, melyen a királyi pár ott tartózkodott, anélkül, hogy a testvérek szükségét érezték volna a találkozásnak. Az utolsó évben Sándor király, mint prezumptiv trónörököst, unokatestvérét, a fiatal Pál herceget állította előtérbe, Györgyöt kormányával együtt ugy kezelte, mintha nem volna a dinasztia tagja. György herceg Belgrádba érve, kijelentette, hogy nem szándékszik többé az országot elhagyni, követeli, hogy a dinasztia tagjának elismertessék és ellátásáról gondoskodás történjék. Egyúttal nyilvánosságra hozta fentebb emiitett leveleit, melyék, — bár csak a cenzúra csonkításával láthattak napvilágot, — óriási feltűnést keltettek. Andjelkr. Pavlc demokrata képvi.v.?iő a miniszterelnökhöz és a hadügyminiszterhez a sajtó utján éjesbaügu. interpellációt intézett a herceg érdekében. A szerb és a horvát ellenzéki sajtó hevesen megtámadták Pasicsot, hogy az uralkodóház belviszályát méltatlan eljárásával a nyilvánosság elé kényszeritette, ami a délszláv állam tekintélyét bel- és külföldön súlyosan érinti. Különösen érdekes a Horvát Blokk magatartása ez ügyben. Ez a szeparatista pártszövetség teljesen azo- ' nositja magát a herceggel, ami azt a; benyomást kelti, hogy az uralkodóház viszályának szitásával s a kalandor herceg pártfogásával a délszláv állam szervezetének lazítását kívánja szolgálni. Szó volt már róla, hogy a herceg zágrábi hadtestparancsnok lesz s ezt az eszmét a Blokk sajtója, mint neki rokonszenveset, erősen kolportálta, azt remélvén, hogy a herceg ambíciói és a horvát szeparatizmus könnyen összetalálkozhatnak. A kormány igen kínos helyzetbe került György herceg elszánt fellépése folytán. A herceg eltávolítására alig van módja, olyan semmi esetre sincs, mely Európaszerte visszatetszést s a délszl áv államban nagy izgalmat ne keltsen. Tisztában van azzal is, ho«v a Karagyorgyevics-ház helyzete Szerbiában sem olyan erős, hogy egy fegyveres trónviszályt kibírjon. A herceggel tehát meg kell egyezni. A kormány azonban azt is tudja, hogy bármilyen egyezség jöjjön is létre, ennek értéke a herceg beszámithatatlansága miatt igen bizonytalan és hogy a hercegnek állandóan az országban való tartózkodása magában is erősíteni fogja a centrifugális erőket. "György hercegnek az a kijelentése, hogy ellátásával nem a budgetet akarja megterhelni, hanem a király civilistá.Ját, még nehezebbé teszi a kormány helvzetét, mely egy a budget terhére beállított narívobb apanázzsal könynven agitálhatott volna a herceg ellen. A kormány és a herceg között az apanázs-kérdésben máris éles polémia folyik, melynek folyamán Györfv her(<>000<>00000<>0<>00000<><>^ < (Romániáiban a liberális kormány sajtója kétségbeesett harcot folytat az erdélyi nemzeti párt ellen, melyet irredentizmussal vádol. A félhivatalos Vütorul minden számában szemébe vágja a nemzeti pártnak, hogy jogosulatlanul beszél Erdély nevében, mert az egész párt egy maroknyi agitátorból á'U, akiknek semmi összeköttetésük ai néppel' nincsen, a nép azonban hü Bukaresthez. Érdekesen tekint vissza a pártnak akájara a Gazeta 7 runHti'utmn r^m augusztusi cikke a kivetkezőkben: —' KM 3 telén Tlvza' István gróf az eddigi fel fogással szemben meghívta az oláh nemzeti párt vezetőit a magyarok és oláhok közt létrehozandó közeledés céljából tanácskozásokra. A nemzeti párt azonnal jelentette ezt Románia kormányának s azzal cgyetértőleg megkezdte a tárgyalásokat. — Á kérdésben tájékozva volt az Osztrák-Magyar Monarchia bukaresti követe, Czernin gróf, Ferenc Ferdinánd trónörökös bizalmi embere is. A trónörökös, királyi herceggel Vajda a nemzeti párt nevében összeköttetésben állott, ezeket az összeköttetéseket Vajda az oláhok érdekében alapitolta meg. Czernin gróf is sürgette, hogy a nemzeti párt egyezzék nieg a magyar kormánnyal. Mindamellett a bizottság azon ülésén, melyben a Tiszától ajánlott fejtételekel tárgyalták. Vajda a következőket mondta: ,.Minden összeköttetésen és kombináción felül áll népemnek sorsa. Látom, hogy etnikai és nemzeti léte van fenyegetve és veszélyben van politikánk alapvető koncepciója abban a percben, amikor elfogadjuk Tisza gróf feltételeit." — A bizottság Maniu ajánlatára azt határozta, hogy kérdezze meg Tiszát, hogy ezek a feltételek az utolsók-e és a megerősítő felelet után egyhangúlag visszautasította az ajánlatot. — 1914 őszén a háború kitörése és a galíciai osztrák-magyar vereség után Tisza újra megkezdte a tanácskozásokat az oláhokkal. Szüksége volt, hogy megbéküljön velük, mert ezzel a romániai közvéleményt akarta befolyásolni. A nemzeti párt most is visszautasította és a Bukarestbe a kormánynak megküldött jegyzőkönyven kijelentette, „a román nemzeti pártnak hajthatataín meggyőződése, hogy , a magyar kormánnyal és néppel békés utón a meseííveziéiv lehetetlen^" Ugyanabban az időben Maniu kijelentette egy Brassóba érkezett bukaresti politikusnak: „az erdélyi, bán. sági, kőrösvidéki és mármarosi négymillió főnyi oláhság sohasem fogja jószemmel nézni, hogy Románia a központi hatalmak mellett lépjen a háborúba." Maniu e cikk írójának még azt is mondta: „Még az akasztófán sem fogadom el, hogy Románia Magyarország mellett lépjen akcióba." — A háború egész ideje alatt a nemzeti párt központi bizottsága vezetőinek kívánságára megtagadta, hogy egyetlen gyűlést is tartson. (Mindössze Mihaii és két-három tagi nem értett ezzel egyet.) Ezt tiltakozásuk cselekedte a magyar kormánnyal ws/igc-ieiés és «rfeníi.Ifás eddig követeti politikaijának. Az a néhány tjláBi. „akik aláirtak a hűségnyilatkozatot a magyar kormánynak, két-három kivételével nem tartozjiak a neimze.ti párthoz. Mikor Alsóifehérmegye főispánja, Szász József, felszólította Maniut, hogy irja ő isi alá; a nyilatkozatot, ez azt kérte, hogy írjanak alá a magyarok is hasonló nyilatkozatot az oláhokkal szemben. A főispán feldühödve otthagyta s többet senkitől sem kért aláírást. — Jóval a háború előtt a nemzeti párt már előre látta a világháborút és álláspont fát a következőleg irta körül: Az oláh nép semmiképpen ugy ne hagyja ezt a háborút elvonulni, hogy szabadságát meg ne szerezze és politikai hitvallását meg ne valósítsa. — 1914 őszén ürügyül használván föl Károly király temetését, a nemzeti ipjártnak egy (küldöttsége jelent meg Bukarestben, hogy információkat adjon és kapjon. A küldöttséget Vajda Sándor vezette és érintkezésbe lépett a bukaresti kormány tagjaival és pártkülönbség nélkül minden számottevő politikai egyéniséggel. Vájd i mindnyájunk előtt a következő ha'.ározott kijelentést tette: „Mi erdébük, függetlenül attól, hogy mit csinál a szabad román állam, minden lehetői elkövetünk, hogy ebből a bábomból ugy kerüljünk ki, hogy minda t a hasznot megszerezzük, melyre szükségünk van, hogy ugy éljünk, mint szabad románok." — Pop-Csicsó István, a kü'döttség egyik tagja, a romániai ininiíztere1nóknek megmondta, ho^y ki van zárva bármiféle megbéküié ; az o-áht k és magyarok közt. Costinescu Emil, a pénzügyminiszter, kifejtette a küldöttségnek, hogy Románia iLemberg után nem indíthatta meg a háborút, mert akkor a bolgárok őt támadták volna meg és nem tudtak volna két fronton harcolni. — Take Jonescuvat már akkor meg. beszélte Vajda és Vlád a bánsági kérdést Vajda sürgette, hogy az egész Bánságot meg kell szerezni. Take Jonescunak. arra a megjegyzésére, hogy