Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 40. szám - A munkanélküliség - A zágrábi kongresszus

^|aniap;f;;űL922 október. ?i. Szociális Y^R munkanélküliség / A^tíesztómolót, mint hónapok óta most is azzal a megállapítással kezdhetjük, hogy: a munkanélküliség tekintetében lényeges javulás még mindig nem következett be. A munkanélküliek, számában beállott lassú lemorzsolódásnak folyamata tovább lart, azonban a csökkenés aránya olyan kisméretű, hogy az általános helyzeten ez mit sem változtat. Ha a csökkenés mai arányát veszszük figyelembe, akkor Angliáiban huszonkilenc, BeSigmnfran, öt, Hollandiában és Dániában tizenegy, Svájcban, Lengyelországban és Olaszországban Siyolc, Svédországban tizennégy,* Norvégiáiban tizenöt hónapig kellene várni a munkanélküliség teljes megszűntére. 'Ez a1 számítás azonban túlzottan optimista jellegű, mert, ha a csökkenés OTértékét visszamenőleg megfigyeljük, ^azt látjuk, hogy az arány, állandóan j kedvezőtlenebb, amiből legjobb eset-* ben a legközelebb beálló sta&nációra ]lehet 'következtetni, de sokkal nagyobb ja valószínűsége annak a feltevésnek, •hogy rövid időn belft'l ma is katasztrofális létszámnak emelkedésével kell számolnunk. Egyedül Németországban halad következetesen, biztos lépésekkel visszafelé-a munkanélküliség, azonban olyan jelek mutatkoznak ott is, hogy a helyzet rosszabbodáséira él kell készülnünk »Nem is [beszélünk olyan országokról, melyekből pontos számadatokkal a munkanélküliség mérvét illetőleg nem rendelkezünk, amelyekből, mint például Csehországból a munkanélküliség hatalmas emelkedését már hetekkel ezelőtt jelentették és az ujabb értesülések még súlyosabb állapotok bekövetkeztét szemléltetik. Angliában július hónap végén a szakszervezeti tagok közül 195,447, vagyis 3 4.6 százalék állott munkanélkül a jimiius' "havi 218.626 munkanélkülivel szembén, kik a taglétszámnak 15.7 százalékát képezték. A munkanélküliség esetére való biztosítást végző intézményeknél július hónap végén 1,458.264 munkanélküli egyént olvastak össze, tehát az összes biztosítottaknak 12.3 Százalékát akkor, amidőn ugyanitt 'júniusban 1,502.955, máijusban " 4,598.888, áí-rilisban 1,714.968 munkanélküli szerepelt a nyilvántartásban. A helyzet súlyosságának mérlegeléáónél nem szabad élfelejtenünk azt, feogy ebben az óriási számban nincsenek benne a részlegesen munkanélkül levők, valamint azok, akik munkanélküli segélyre való jogosultságukat a segélynek a megállapított időtartamon tuí történt élvezésével kimentettők, tehát nem túlozunk, tha az angol munkanélküliek teljes létszámát a két millióhoz közel tesszük. ! Belgiumból májusról vannak a legutolsó adaittaink, melyek 23.366 teljesen és 26.155 részlegesen munkanélkül levő egyénről beszélnek, az áprilisi 28,524 teljesen, 35.308 részlegesen munkanélkül levővel szemben. Hollandiából ugyancsak május hónapról bírunk adataikkal, melyek 33.243 munkanélkülit tüntetnek fel az áprilisi 36.607 mellett. Svájcban júliusban 52.180 munkanélkülit olvastak össze, míg júniusban még 59.456, májusban 71.100, áprilisban 80.799 szerepelt a nyilvántartásban. Itt is figyelembe kéli vennii azt, hogy ez a szám csak a teljesen munkanélkül levőket tünteti fel. a részlegesen munkanélkül levők száma harmincezerre tehető. Németországban a szakszervezetekhez tartozó munkanélküliek létszámában nem állott be változás, a munkaiuélkülásíég százaléka 0.6 ivott júliusban is, miként júniusban is, a májust 0.7, az áprilisi 0.9 százalékkal szemben. A nagyobb szakszervezetek közül a legmagasabb mértékű volt a rnunkanélküliséí? a szociáldemokrata dohánymunkások szakszervezetében: 2.6 száMAGYAR KÜLPOLITIKA 5 százalékos munkanélküliségge'li szemben némi emelkedést jelent. 1.4 százalékos munkanélküliség mutatkozott a szociáldemokrata ruházaiíi munkások szervezetében, holott! június hónapban »tt egyáltalán nem • volt munkanélkül levő. A munkanélküliek támogatását ellátó szervezetek kimutatása szerint augusztus első napján a német biro" dalom területén 15425 munkanélküli volt (10847 férfi és 4578 nő), szemben a július havi 19.681, június havi 28.626, májlus havi 64708, április havi 115845 munkanélkülivel. Államok szerint Poroszországban augusztusban 10138 (jiüfasbaw 13316J, Bajoroi szádban 1071 (júliusban 4090), Szászországban 1510 (júliusban 2106), WüFtfjenibergben 121 (júliusban 196), Badenban 149 (júliusban 241), Thüringenben 329 (júliusiban 374), Hesseniben 33 (júliusban 65), Hamburgban 1209 (júliusban 1563), Mecklenburg-Schwei*inbeíi 271 (júliusban 341), O'denburgfyan 19 (júliusban 40), Braunsehweiiyban 70 (júliusban 76)., Brémif.ll>an 423 (júliusban 146). Lübeckben 56 (júliusban 55). Mecklcnburg Sirelitzíben 5 (júliusban 48) munkanélkülit mutattak ki. A városok közül legnagyobbí volt a munkanélküliség Berlinben: 3641, E'resíauban: 1487. Hamburgban; 980, Münchenben: 395, Drezdában: 356, Brémában: 350. Nürnbergben: 323, Lipcsében: 291, Stettinben: 236, Kiéiben; 217 munkahiányt szenvedővel. Olaszországból nyert utolsó ada taink az áprilisi munkanélküliség mér tékét mutatják és 432372 munkanélküliről szótanaik a márciusi 498606, a februári 576284 munkanélkülivel szemben. Dániában 269000 szakszervezeti tag közül júliusban 12.5 százalék <volt munka hiiján akkor, amidőn júniusban 13.2, májusban 16.1, áprilisban 24.0 százalékot mutattak ki. Svédországban 27547 munkanélkülit irtak össze június hónapban, míg májusban 29944 áprilisban 39888 egyén keresett hiába foglalatosságot. Norvégiában júniusban 14200 szakszerv ezei tag közül 15.2 százalék szenvedett a gazdasági krízis hatása alatt, mig májusban a munkanélküliség százaléka 16.3, áprilisban 23.6 volt. Lengyelország még csak májusból adta közre adatait, melyek 112832 munkanekülit említenek, mig áprilisban a létszámot 126691, márciusban 17300'D munkanélküliben tüntették föl. A 'munkanélküliség elleni küzdelem tervszerű megszervezését a genfi nemzetközi munkaügyi hivatal vette programmjába s legutóbbi igazgatótanácsi ülésén erre vonatkozóan konkrét javaslatot is terjesztett elő Thomas Albert igazgató. Sok sikert azonban ettől'a munkától nem várhatunk, niert a krízis okai sokkal mélyekiben fekvők, mintsem a munkaügyi hivatal elhatárolt jolgköre mellett, az igazi gyógyszert alkalmaztatni tudná. Az egyedüli gyógyszer: a békeszerződéseknek az igazságosság alapján való megváltoztatása. <>OÖOOOO<><><><>0000000<>0<>00 I. Június utolsó napjaiban llidzsén egy kis társaság ült össze, hogy meghányja-vesse a délszláv állam belpolitikai helyzetét. A társaság feje Cvijics Jovan belgrádi egyetemi tanár, a szerb akadémia elnöke* a világhírű földrajz, tudós volt s 'tizenkilenc, megjelent között találunk szerbiai, montenegrói, boszniai és vojvodinai szerbeket, dalmát, bosnyák és sziavon horvátókat. Aktív politikus kevés volt közöttük, ellenben valamennyien intellektuálisak voltak s majdnem valamennyien olyanok, kik a világháború alatt a délszláv komité mozgalmaiban részt vettek. A kis társaság négy elvi kijelentésben fixirozta véleményét a belpolitikai helyzetről. 1. Az általános elégedetlenség oka egyrészt a rossz adminisztráció, másrészt a kormány és a Horvát Blokk szélsőségei. 2. A nép tömegében nagy a megértés a délszláv egység ideológiája iránt. 3. A megyei beosztás végrehajtása ujabb akadályokat gördítene a megértés útjába. 4. A délszláv alkotmány egyetértő revíziója a délszláv egység megerősödését jelenlené. :— Elhatározták továbbá, hogy szept. 10-ére Zágrábban kongresszust hívnak össze az alapelvek megbeszélésére. Ha a kongresszus jelentőségéről objektív képet akarunk magunknak alkotni, talán a következő kérdésekre ftell feleletet keresnünk: kik vettek részt a kongresszuson? mit határozott a kongresszus? ez a határozat mi módon jött létre? mik a kongresszus lefolyásának máris látható következményei? A kongresszus résztvevőinek száma mintegy ezerötszázra tehető s képviselve volt közöttük a délszláv állam minden része, sőt majdnem valamennyi pártja is. Cvijics betegsége miatt nem vett vészt a kongresszuson, helyette dr. Pavelics Ante a zágrábi Nemzeti Tanács volt alelnöke nyitotta meg a kongresszust, melynek alelnökévé az ő indítványára dr. Szmodlaka József dalmát-horvát politikust, volt belgrádi minisztert választották meg. Alelnökök lettek dr. Markovics Bozso szerb dempkrata-disszidens és dr. Ravnikar .Vladimír szlovén nemzeti szociajisja* £áyelks - ag- MíÁU&ÖJfeaJL $ politikai életből kiszorult, nem tudván sem a horvát ellenzékhez, sem a horvát kormánypárthoz csatlakozni. Ott volt mellette dr. Petricsics Zsivkó volt belgrádi miniszter, aki hasonlóképpen járt, mint Pávelics. Szép számmal érkeztek meg a dalmát-horvátok is, nagyrészt olyanok, kik sokáig a belgrádi kormány hivei voltak de aztán kénytelenek voltak ellenzékbe menni: igy Szmodlaka mellett dr. Tartaglia Ivo szpalatói polgármester s a kiváló ősz archeológus Don Bulics Ferenc. Volt még néhány bosnyák-horvát is az ülésen s egy horvát demokrata: Ribar Iván a belgrádi szkupstina elnöke. A muzulmánokat dr. Hrasznica Halil bég a szkupstina alelnöke, a szlovéneket néhány nemzeti szocialista képviselte. Szerb részről megjelentek Jovánovics*Jóca a földművespárt egyik vezére, aki már llidzsén is ott volt. Boszniából dr. Sztojánovics Nikola a Národ szerkesztője, a Vojvodinából dr. Secserov Szlavko és dr. Jaksics MiluUn demokrata-disszidensek. Szerbiából Markovicson kivül dr. Davidovics Ljuba a demokrata-párt elnöke, dr. Veljkovics Voja exminiszter s még néhány szerb demokrata képviselő, dr. Arandjelovics belgrádi egyetemi tanár radikálispárti publicista slb. stb. Országszerte óriás feltűnést keltett Davidovicsék megjelenése. A mai állapotokért elsősorban a demokrata-párt a felelős s maga Davidovics is, mint miniszterelnök, Veljkovics, mint pénzügyminiszter a centralizmus erőszakolásával lényegesen hozzájárultak a szerb-horvát viszony elmérgesitéséhez. Pribicsevics Szvetozár párthatározattal akarta Davidovicsot a kongresszuson való résztvételtől eltiltani s mikor a demokrata-pártot ebbe nem tudta belevinni, akkor a sajtóban nyíltan megtámadta pártjának elnökét. A következetesség mindenesetre Pribicsevics álláspontjában jut kifejezésre. Feltűnő szerb részről Prólics Sztoján távolmaradása. Lapja, a Radikal sietett megállapítani, hogv a kongresz. ?zus Prólics eszméinek diadalát jelent:. Maga Prótics iá melegen üdvözölte a kongresszust egy cikkel s visszatekintve aj délszláv állam megalakulásának történetére, megállapította, manifesztumot Belgrád ismételten megsértette, a horvátokat megcsalta Is! ezzel Rádics táborába kergette^ A kibontakozás utja a visszatérés a manifesztumhoz és az ő alkotmánytervezetéhez, melyet a horvátok hajlandók voltak tárgyalási alapul elfogadni. 1 A kongresszisták ideológiája nagyjában ennek felel meg. Távolmaradását egyrészről a nemrégiben Rádicstól kapott kosár, másrészről azok a régi ellentétek magyarázzák mieg. melyek ' Prótiesot a radikálisoknak Pasics után sokáig első alvezérét Davidovicséktól, a volt szerb ellenzéktől elriasztják.' Horvát részről a kongresszuson csak a se hus, se hal politikusak jelentek meg. A Blokk vezére, Rádics1. gúnyosan utasította vissza a meghívást éi megállapítottá, hogy a kongresszus horvát résztvevői mögött aligi egynéhány száz horvát intellektuális áll. Ribár Iván megjelenésié a kongresszus humoros jelenségei közé tartozik.; Hazatérve, a szkupstina elnöke megjelenését azzal indokolta, hogy egyrészt a kíváncsiság (!) hajtotta oda más-; részt az, hogy mérséklőlegf akart hatni Davidovicsra. Ribárról Újra megtudhatta a délszláv politikai világ, hogy diszes közjogi állásában is ugyanaz aj vidéki ügyvéd maradt, akire a régi j Horvátországban senkisem adott, sem- i inifj sem. Nem jelent meg a gyűlésen az egyetlen jelentékenyebb horvát de-' mokrata disszidens1. ; dr. Rojc Milán volt vicebán sem és hiányzott onnan Trumbics is, aki kevéssel a ykongreszszus összeülése előtt a iszpatatói Nouo Dobóban kifejtette, hoigy a\ kibontakozás utja a; morál front-jának megteremtése a kormánykorrupcióval szemben. E politikusok annyi keserű tapasztalatot gyüjttöttek mar Belgrád álnoksáeáról. hogy a kongresszus elé a legnagyobb szkepszissel néztek, ami távolmaradásuknak is maSíyarázata. Végül nem jelentek meg az egyetlen horvát parlamenti ellenzék', a horvát néppárt tagjai sem, mert az ő klerikfilizmusuk nehezen egyeztethető össze al kongresszus túlnyomó részéjnek szabadkőműves-liberális világnézEetével. 2. A kongresszus., egy^aneu határozattal egy terjedelmesebb, rezoluciót fogadott el. A rezolució azjjiKdzsei határozatok gondolatkörében mozog, A délszlátv egységet aí délszláv népek ér-, dekébbn fentartandónafc mondüa ki. Kivánja, hogy ez az egység az állam nevében is kifejezésre jusson: a.? állami neve Jugoszlávia legyen. Kivánja, hogy a rendeletileg megállapított uj megyei beosztást elvetésévé^ nagyobb közkormányzati egysélgek alakíttassanak szélesebbkörü önkormányzattal. Elitéli a kormány; erőszakos és korrupt rezsimijét, dte a Blokk absztinenciáját is és a külföldhöz való fordulását délszláv belügyekben. Szükségesnek tartja a hazafias pártok és elemek egyesítéséi egy pártszövetség formájában, melyet Délszláv Egyesülésnek nevez el. A határozat megvalósítására és a további leendők előkészítéséire a kongresszus egy bizottságot küldött, ki a három elnök vezetése alatt. E határozat sok ügyességgel lavíroz a két szélsőség, Pasics ést Rádics között. Elárulja, hogy a kongresszus tagjai kilépve az akadémikus vitatkozások köréből, az állam vezetésére érzik magukat hivatottnak s egy uj kbalició megalkotásával a mai kormány rendszer megdöntés étre törekszenek. A koalíció alapelveit meglehetős általánosságban s nagy elaszticilással kell megfogalmaznunk, hogy mindenki, akinek gondolkozása megközelíti az övékét, hozzájuk csatlakozhassék. Különös tekintettel voltak a demokrata párt megjelent teafáira, kik a vidoydáni alkot-nány létrehozásában igen nagy szerepet játszottak, s ezért az alkotmányrevizió expressis yerbis^ nincs benne a határozatban. Más] kérdés az, hogy az ilyen bizony talán] messzi lehetőségeket felölelni akarói pártsaöivet'ség. biztos J>ázisa" 'lehet-e egy \ korinánytriak'. t^ütjuk.X - • ,j