Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 35. szám - A pusztulásra itélt szlovák nemzet kiáltása a civilzált világhoz

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1922 augusztus 27. A keleti egyház egyesítése a nyugatival A Vatikán .nagy terve — A katolikus egyház helyzete Középeurópában — A katolikusok térfoglalása Oroszországban A palesztinai mandátum, a Szentföldön lakó keresztények védelme, és azok a tanácskozások, amelyek juniás havában Lloyd George és Schanzer között, valamint a Népszövetségi Tanács legutóbbi londoni ülésezése alkalmával lel'olyfak, élénk érdeklődést keltettek a Vatikán politikai törekvései iránt. A palesztinai madátum tárgyalásánál az a történelmi fontosságú esemény adódott elő, hogy a Kvirinál, az olasz királyi udvar és kormány határozotton támogatta a Vatikánt, mellyel pedig Olaszország megalakulása óta állandóan leszült, sőt ellenséges viszonyban állott. Élénk bizonyítéka ez annak, hogy a Vatikán immár hatalmas befolyást tud gyakorolni az olasz királyság politikájára s ez annál figyelemreméltebb, mert ilymódon a Vatikán is az állami diplomácia politikájára számithat a maga terveit illetően. A Vatikán céltudatosan halad előre azon az uton, melyet IX. Pius egy tervezetében kijelölt, amelyet XV. Benedek is hathatósan előmozdított, amikor a keleti egyházak kongregációját létesitette és amely tervnek ma Vanutelli bibornok a legfőbb propagálója: hogy a keleti ortodox egyház ismét egyesüljön a katolikus egyházzal. A kérdés most azért vált annyira aktuálissá, mert ma már megállapítható, hogy a katolikus egyház a középeurópai államokban súlyos helyzetbe került, amióta itteni leghatalmasabb védője, az Osztrák-Magyar monarchia öszszeomlott. A cseh köztársaság kormányzó köreinek egyházellenes felfogása közismert. Ebben az uj államban hol a keleti egyházzal, hol pedig az anglikánokkal kacérkodnak az illetéhes kórök, olyannyira, hogy a római szemináriumban már alig akad jelentkező Csehszlovákiában. Joguszláviában még roszszabbak a viszonyok. A belgrádi kormány ugy viselkedik egyházi kérdésekben, mintha a Szentszék nem is léteznék, egyáltalán nem kiván konkordátumot kötni vele, sőt egymásután kisajátitotta a klérus javadalmait, mert <>00000000<><><><><><>OOOP^ Nitti—CaiSlauK—Ha^derSip (Könyvismertetés) az a helyzet, hogy a szlávellenes olasz kormánynál érvényesülni kezd a vatikáni befolyás, azt a felfogást fejlesztette ki ebben az uj államban, hogy a Szentszék is szlávellenes politikát követ. Románia megnagyobbodása sem kedvező jelenség a Vatikánra nézve, már csak azért sem, mert ennek következtében hatalmas részek szakadtak ki az egyesült egyház testéből, de másrészt ismeretes az az állandó ellentét is, amely az állam által elsőbbségben részesitett keleti egyház és a katolikus egyház között mind nagyobb méreteket ölt. A Vatikán az újonnan megerősödöt}, sőt teljesen uj szláv államoknak ilyen ellenséges magatartását kerülő uton igyekszik legyőzni s ezért a szláv eszme voltaképpeni letéteményesénél, Oroszországban fogott nagyszabású akcióba. A katolikus misszionáriusok, akiknek a cárizmus idejében nem engedték meg, hogy Oroszországban működjenek, most a bolsevista rendszer ellenére is szabadon terjeszthetik a katolikus vallást, jelentések szerint nagyon szép eredménnyel, aminek érthető magyarázata bizonyára az, hogy ezek a katolikus papok hatalmas emberbaráti munkát is kifejtenek az éhségsujtotta vidékeken. Ez az egyesítési propaganda Szibériában és a távoli Keleten is erősen folyik, aminek érdekében a Vatikán Vladivosztokban apostoli legációt állított fel. Uugyanakkor azonban az orosz emigránsok körében is egyre jobban terjed a katolicizmus, aminek viszont rugóoka talán az, hogy ezek ilyenmódon igyekeznek maguknak állást szerezni az apostoli követségeknél. A Vatikán grandiózus tervét talán keresztezte ugyan egy kevéssé a független Lengyelország feitámadása, minthogy a katolikus lenlengyelek és az ortodox oroszok fennálló politikai ellentéte talán azt is 'megnehezíti, hogy az oroszoknak a katolikus egyházba való áttéritése megfelelően simán menjen, ámde a megkezdett és most még zsenge korát élő munka mégis jelentős eredményekkel kocsegtet. Mig Poincare mindent elkövet, ho&ly a békeszerződések által teremtett lehetetlen állapotokat fenntartsa, mind nagvoibb erőyffl tör mayának utat az a felfogás, hogv a (békeszerződéseket revízió alá kell venni, mert ikülö'ntben E-iurópa ifieAjés (összeomlása elkerülhetetlen. Az első hlang az entente-államokból éhben az irányban laz olasz Nitti volt, kinek Európa senza pace cimü kötete már magyar (fordításban is megjelent. Most már francia részről js felszólalás történt a 'békeszerződések ellen. Caillaux, Franciaoi-szíág egykori pénzjüigjyminisztare, aki a híáfbcru folyamán sem csinált titkof, pacifista érzelmeiről. Qu va la Francé? Qu va L'Europe? cimü most megljelent •könyvéiben kifejti, hogy a földrajzilag és államilag zárt területeknek gazdiasági széttagolása csak a mia/jyipar nemzetközi szövetkezéseinek létrejöttét segitette elő. Célszerűbb vo!na nagyobb Ifelvevőképességü gazdaságii területek fennmaradása, melyeken belül a lehetőség szerint, biztosítanák a szalbadforgalmat lés ez volna a teljesítoképessi'ég kivitelre alkalmas ipar alapja. Az a törekvés, hogv minden országban lehetőleg sokoldalú ipart teremljsentek, csak! a> forgalmat megakadályozó védváSmokra, azonkívül egyoldali politikai nacionalizmusra vezet, melyek korlátoznák a termelőképeséget. Az európai üglyeknek egyoldali politikai szabályozása távolról sem kielégítő. A valóság az. hogy a növekedő kereslet és az elhelyezőképesség az ipari és mezőgazdasági termelést növeli. A feléledő árucseréhez azonban az országról-országra való szabadforgalom helyreállítása szükségles. Caijllaux, mint demokrata, az áruk árának előállításának és szállításának megkönnyítését követeli és ellene van azoknak a nézeteknek, hogv a kis teriiletr: szorult ipari üzemeknek szétesését arra kell feduTs/mádni, ho»y. azokat rossz vi'uin'ban kis összegekért összevásárolják. Frank Vanderffp. az amerikai bankár What next in liurope? cimü könyvében a hadikiadások megszüntetéséi, a teljes leszerelést kwár.ja. azonkívül az állami kiadás-i n IK a minimálisra való leszállítását. Veretes hibának tartja, hogy a bék'-ís/er/ödssei; a régi gazidasáígi egíységeketj szétbontották. Rámutat arra i\ katasztrófára, mely a papírpénz szaporodásával folyton fenyegetőbbé válik és a javulás szerinte akkor fog bekövetkezni, ha Amerika segítségére jön Euvópá-viri. Az amerikai segítségnek azonb.iw nincsenek meg ia lélektani fii lé telei. Eurtpttban ma olu erősek íz önző, <i szomszédos állam érdekeit figyelembe nem vevő nemzeti törekvések, hogy csak ha d közeljövőben nem enyhülnek, télies anarchiái idézhetnek elő. A törvényjavaslat a külügyi bizottság előtt. — Az uj egyezmény némi haladást jelent a javunkra. A nemzetgyűlés külügyi, közjogi és közlekedésügyi bizottsága szerda délután együttes ülést tartolt, amelyen a Dunára vonatkozó végleges szabályzat megállapítása tárgyában 1921. évi július hó 23-án Párisban kelt egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalták. A megjelenésükben akadályozott bizottsági elnökök helyett Barthos Andor elnökölt. Előadónak Móser Ernőt kérték föl. Bánfíy Miklós gróf külügyminiszter a következőkben ismertette a törvényjavaslatot. — A trianoni szerződés 287. szakasza kimondta, hogy a szövetséges és társult hatalmaktól kijelölt hatalmak a Dunára vonatkozólag végleges szabályzatot fognak alkotni és a 288. §-ban Magyarország kötelezettséget vállalt ezen szabályzat elismerésére. A szabályzat megalkotására egybehívott értekezleten a szövetséges és társult hatalmak képviselőin kívül Németország, Ausztria, Bulgária és Magyarország képviselői is részt vettek, de a szabályzat megállapításánál szavazatuk nem volt. így, habár magyar érdekben: történt fölszólalások egyes helyeken figyelembe is vétettek, a szabályzat rendelkezései sok esetben nem felelnek meg a magyar érdekeknek. — A szabályzat a trianoni szerződés idevonatkozó szakaszaira hivatkozik, ugy, hogy a tárgyalófelek állandóan szemben találták magukat a trianoni béke rendelkezéseivel. Dacára annak, hogly ezek a rendelkezések igen előnytelenek Magyarországra nézve, mégis bizonyos — abszolút véve ugyan csekély — előrehaladást teltünk az egyezmények megállapításánál. A szerződés 275. §-a kimondja, hogy a vízhálózatnak csak azon részei tekinthetők nemzetközinek, amelyek több ország forgalmát szolgálják. A nemzetköziség kimondását tehát nem lehetett szélesebb körben alkalmazni. Ennek ellenére mégis kimondták a nemzetközi jelleget a Szamos torkolatán tul a Tiszaujlakig való Tisza-vonalra. Megkíséreltük a Ferenc-csatorna internacionalizálását is, de a tárgyalófelek arra hivatkoztak, hogy a csatornának mind kiindulási, mind torkolati pontja jugoszláv területen van, tehát nem tekinthető két ország forgalmi vonalának. Ebben a kérdésben a közvetlen tárgyalást ajánlották és a kormánynak az is a szándéka, hogy ilyen módon biztosítsa használhatóságát a csatornának, amelynek tápláló csatornája Magyarországon van. — A trianoni szerződés 279. §-a rendelkezik a cabotageról és kimondja, hogy ebben a tekintetben teljes kölcsönösségnek kell fennállania. A törvényjavaslatban foglalt egyezménynek huszadik pontjában a magyar javaslatra elfogadták azt a rendelkezést, hogy magántulajdonban levő vagy bérbeadott kikötők nincsenek kötelezve egyenlő elbánásra. Ezt azért tartottuk szükségesnek fölvenni, mert a csepeli kikötőnek bizonyos szabadságot akarunk biztosítani a kikötői illetékek tekintetében. Keresztülvittük azt is, hogy egészségügyi és állategészségügyi intézkedések szüksége esetén az államoknak joga van a forgalmat tilalmazni. Ebben ne künk nagy érdekünk volt, mert az állatbetegségeket rendesen a Balkánról hurcolják be hozzánk. — A hadihajók dunai forgalmára nézve próbáltunk és mások is próbáltak a dunai értekezlet áltat elfogadandó közös elhatározást! keresztülvinni, díe egyik terv se jutott többségre, ugy, hogy ebben a tekintetben eredmény nem volt elérhető. Mikor ezt tapasztaltuk, a magyar kormániy 'jegyzékkel fordult a szomszéd és a Dunát használó államokhoz, kijelentvén, hogy ragaszkodik a Dunának nemzetközi jellegéhez, vagyis ahhoz, hogy bzionyos parti rádiusban a parttulajdonos területének számit és hogy hadihajókat csak előzetes értesítés mellett bocsájt be. Erre választ ugyan nem kaptunk, de a nagyhatalmak ezen jegyzékünk vétek óta a vízhasználatkor maguk is betart ják ezt. Mi azonban szeretnők, hogv az valahogy válaszba foglaltassák. Ameny. nyiben itt tartózkodásról van szó, ál. láspontunk az, hogy ez a kormány előzetes engedélyétől függ. Ezen állás pontunkat szintén tiszteletben tartják, mert azóta itt tartózkodási engedélyt kérnek. — Az egyezmény a szabad tranzitot minden irányban biztosítja. — Mindent összefoglalva az uj egyezmény némi előrehaladást jelent a békeszerződés rendelkezéseivel szemben, ámbár nem. tudtuk minden óhajunkat keresztülvinni. Mindenesetre ha nem irtuk volna alá az egvezményt, akkor jogilag rövid Duna-szakaszunkra lennénk szorítva és elestünk volna ezektől a javulásokat és engedményeket jelentő rendelkezésektől, mig azáltal, hogy elfogadtuk, biztosítottuk bekapcsolódásunkat az egész dunai forgalomba. Az adott helyzetben törkevésíinknek arra kellett irányulnia, hogy nemzetközi rendezésben ez a kérdés tisztáztassék és ezáltal a mafvar víziforgalomnak ezt a legfontosabb útját a nemzeti gazdaság szolgálatába állítsuk. A bizottság ezután a törvényjavasla tot ugy általánoságban, mint részleteiben minden vita nélkül elfogadta. >oooo<>ooooooooooooooooc<xx><; KÖZGAZDASÁG. A román kivitel 1022. első hat hónapjában A román statisztikai hivatal nemrég tette közzé az 1922 janur—júniusi román kivitelre vonatkozó adatokat. Különösen érdekesebb e kimutatásban a gabonakivitelre vonatkozó adatok, melyet több vonásokban a következők : 1922 1921 első hat hónap első hat hóna] tonna Buza 17.630 19.G77 Liszt 3.399 11.700 Árpa 121.747 153.841 Rozs 21324 21.362 Zab 67.696 43.518 Tengeri 191.233 481938 A petróleum kivitel főbb adatai az év első 6 hónapjában: 1922 1921 Nyers petróleum 1 11.462 Tisztított „ 102.180 40.402 Benzin 65.860 34.238 Paraffin .60 — Ásvány-olaj 8.675 12,007 A faexport kb. 257.000 t.-ra rúgott, mig 1921 első hat hónapjában csak 24,000 t volt. A borkivitel 36.253 hl, ebből június havára 9660 hl esik. Az élő állatkivitel a következőképpen oszlik meg: 10,258 tehén, 65,206 ökör, 55,954 sertés. Azonkivül 19,965 t só került kivitelre. Ami a kivitelt illeti, a következő számokat látjuk: 1922 1922 június havában: első hat havában: Gabona 317"2 millió leu 1297 3 millió Petról. 130-1 „ 870-4 „ Fa 104-8 „ .344-6 „ Egyéb 44-9 „ 266 még pedig 1922 első hat hónapja: Gabona 48-6 millió leu Liszt 17-4 „ Rozs 691 „ Árpa 351-9 „ Zab 187-3 „ Tengeri 5316 „ Tiszt. petr. 2541 „ Benzin 560 ., Fa 344-6 „ — Tőkeemelés. A Magyar Ruggyantaárucfijár R.-T. augiiisztus 31-re rendkívüli közgyűlést hívott egybe, melynek napirendjén az alaptőkének 30. millió koronáról! 60,000.000 koronára való 'fölemelése szerepel. Laptulaj donos: Magyar Külpolitika lapkiadó vállalat. Budapest, 1922. Nyomatott a Budapesti Hirlap nyomdájiban (Rökk Szilárd-u. 4.). Felelős nyomdavezető: Nedeczky László.