Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 8. szám - Poplar

a MAGYAR KÜLPOLITIKA . Csütörtök, 1924 február 21. hónapokra, mikor Zsombolya már Homámához fog tartozni. A memorandum azután bőséges adatokat sorul fel, hogy Zsombolyán inár hány család jutott a legteljesebb nyomorba, meri a pénzügyőrök és n csendörök mindenüket elcipellek. A német párt ezért sürgős intervenciót követel a parlament elnökétől. A választói jegyzékek kiegészítése, mely a napokban fejeződött be,, szerephez juttatja a magyar p/irtot is, inert most már a magyarság cgyrészc is politikai jogok birtokába jutott. Sántha György dr., a párt elnöke nyilatkozott is, hogy a párt részt fog venni a politikai életben. <X>0000000<XK>0<><><>0^ X Poplar Az utóbbi napok angol parlamenti küzdelmében és ujságpolémiáiban sokait szerepel e név és a munkáskormány első nehézségei ezzel a névvel kapcsolatban merültek föl- E polémiának, amely igen könnyen maga után vonhatja még a munkáspárt bukását vagy pedig rázkódásokra, talán szakadásra is vezethet a párton belül, igazi tartalmát csak ugy érthetjük meg, ha visszamegyünk egy-két évvel az angol podiüka évkönyveiben. Poplar (Nyárfa) egyike London legszegényebb városnegyedeinek, a város keleti szélén, a dockok és a ghetto, a Whitechapel közelében. Lakosai legnagyobbrészt munkásak, a londoni slum, zsúfolt piszkos bérházak lakói. Az angol szocializmus már régen igyekezett felhasználni az ilyen zsúfolt városnegyedekot elveinek megvalósításánál és a Fábián Society, a szocializmus intelligens párthiveinek társasága, amely a szocializmus jövőjét a fabiusi lassú aknamunkában látja, az úgynevezett ruunicipális szocializmust kezdeményezte, melynek célja a városi közigazgatás szociálista kézbe kerítése minden áron. Ez annál könnyebbnek Ígérkezik, mert a választóközönség a parlamenti választások iránt erősen érdeklődik, de legnagyobb részt távol marad a városi választásoktól, ugy hogy ott niagy tere nyílik a szocializmusnak a hódításra és lassú előretörésre. A municipáliis szocializmus intelligens emberek müve és eszközeiben is Játszik ez. Eredményeit a mi városi közigazgatásunkban is láthatjuk a közüzemek és városi akciók nagyarányú fejlesztésében- a város lassankint teljesen kezeibe veszi, ellenőrzi közlekedését, élelmezését és egyéb közhasznú vállalatokat Ha e teljes centralizációt sikerül az államra is átvinni, itt van a szociálista állam, amely a magánvállalkozást teljesen kiküszöböli- Ez iskolának, a Fnbian Society-nvk, vezetószeilemei, Sidney Webb, aki most miniszter, Bemard Shaw, a híres drámaíró és Ollivier, ki szintén miniszter a munkáskabinetben. E politika bizonyos fokig hasznos eredményeket hozott létre; elfajulása ózonban legvilágosabban mutatkozik Poplar esetében. Londonban az egyes városrészeknek sokkal nagyobb autonómiájuk van a saját ügyeik intézésében, mint például Budapesten: igy joguk van önállóan megállapítani a városi adókat s a segélyeket is önállóan határozhatják meg. Poplar városnegyedben a munkásság erőteljes megszervezése természetesen azt jelentette, hogy a városrész teljesen a szo ciálisták, sőt kommunisták kezébe jutott. A poplari tanács legbefolyásosabb embere, Lansbury, aki képviselő és egyideig a Daily Herald munkáslapnak szerkesztője volt. Lansbury és társai arra használták fel Poplair autonómiáját, hogy a munkanélküli segélyeket oly magas összegben állar pitották meg, melyek a tényleges munkabéreknél is magasabbak voltak, ugy hogy a munkanélküli tömeg természetesen igyekszik Poplar felé vándorolni. Céljuk ez akcióval természetesen az volt, hogy a munkabérekre nyomást gyakoroljanak és a munkaadók kénytelenek legyenek a béreket legalább is a poplari segélyek nívójára emelni. \z akció eredménye természetesen abban nyilvánul, hogy Poplarban nem érdemes dolgozni, hiszen a munkanélküli segélyek magasabbak, mint a bérek, másfelöl pedig a poplari háztulajdonosok és adófizető polgárok a terhes adók alatt tönkremennek s ingatlanaikat kénytelenek olcsón eladni a városrész spekulánsainak. Az autonómiának ezt a túlzó mah gyarázatát a koalíciós és konzervatív kormányok természetesen nem nézhették nyugodtan, annál kevésbbé, mert joggal félhettek, hogy más városrészek is fogiák követni a poplari példát. Mond koalíciós munkaügyi miniszter tehát kemény akciót indított, a poplari tanácsosok rendeleteit megsemmisítette egy miniszteri rendelettel. A poplari tanácsosok azonban ezentúl is kitartottak elveik melleit, mire törvényes eljárást inditottalk ellenük és elfogatták őket. Végül is hosszas tárgyalások után sikerült a megegyezés, a tanácsosokat újra kibocsátották s a visszaélések megszűntek. Most, hogy a munkáspárt jutott uralomra, a munkáskabinet extremista tagja, Wheatley, ki a túlzó clydei (glasgowi) csoportból kerül ki s akit Macdonakl csak azért vett kabinetjébe, hogy e csoport ellenállását lefegyverezze, Mond rendeletét hatályon kívül helyezte s ezzel elismerte a poplari tanácsnokok jogosultságát a munkanélküli segéljek bármily őszszegben való megállapítását. A polgári sajtó és a polgári pártok teljes felzúdulását vonta maga után ez intézkedés. Különösen a konzervatív lapok hangoztatták, hogy a munkáspártnak meg van ugyan kötve n ke/e a parlamentben, ugy hogy tukó programmpintjaikat ott nem valósíthatják meg, de kezük annál szabadabb a közigazgatásban, ahol igen sok zavart okozhatnak és előkészíthetik az állam szocializálását- Különösen a Mornig Fost ugy beszél e rendeletről, amely teljesen programm szerint következik be abban a tervben, melyet a moszkvai internacionálé Anglia felbomlasztására készített és most már könnyen következik a programm többi pontja és Anglia „poplarizációja" (szójáték a „populari/áeió" szóval). A liberális párt részéről maga a vezér, Asquith jelentette be képviselőházi beszédében), hogy a poplari kérdést ő sarkalatos kérdésnek tartja s ha a kormány ragaszkodik álláspontjához e kérdésben, a liberálisok nem hajlandók tovább támogatni. Macdonald most már abban a nehéz helyzetben volt, hogy vagy megmarad Wheatley álláspontjának védelménúl s akkor a liberálisok ejtik el a kormányt, ami a kormány bukását vonná maga után, vagy pedig elveti ez álláspontot s ekkor a munkáspárt túlzó elemei ellene fordulnak s aa amúgy is gyönge párt kettészakad, a mi ismét lehetetlenné leszi a kormányon maradást. Végre is sikerült kompromisszumot létrehozni a liberálisokkal és MacdcnaUdnak sikerült meggyőzni a liberálisokat, hogy a Mond-féle rendelet úgyis elavult, mert azóta törvényes intézkedések történtek a kérdésben és megegyezett a két párt, hegy Wheatley rendeletét nem vonják vissza, viszont ai városi autonómia túlkapásait egy később benyújtandó szegénysegély törvényben fogják megakadályozni. A vihar tehát egyelőre elült s Macdonaldnak sikerült pozícióját újra megszilárdítania!, azonban nem lehet tudni, mikor készit valami meglepetést ismét számára túlzó minisztere, ami tekintve a konzervatív-liberális ellenzék erős figyelmét a munkáspárti közigazgatással szemben, ujr^ viharokat idézhít elő és könnyen a kabinet bukását vonhatja maga után. <xxxx><x>o<xxx><><><>oo<x><><><>oo<x> /, Bolgár belpolitikai áramlatok — Szófiai levelezőnktől. — A régi polgári pártok (nemzeti, progresszív, demokrata, radikális) egyesüléséből augusztus 10-én uj politikai erő, a jelenlegi többségi párt, a demokrata egyesülés (zgovor) keletkezett. Ez a párt, amely egvesiti magában a kuliura minden ágából a bulgár intellektuellek és specialisták elitjét, a szociáldemokratákkal koalícióban van. Mindenekelőtt feladatának tartja, hogy a népben a fiatal bulgár demokráciának a presztízsét helyreállítsa és azonkívül a két pólus között összekötő kapocs legyen. A „demokrata egyesülés" keretén belül azonban a régi pártok önálló életet élnek, ámbár elhatározó törekvés észlelhető az egész vonalon, hogy organikus fúzió állal egy párttá tömörüljenek. A rend és társadalmi béke híveinek igy, egy táborbal vjaló egvesülése elkerülhetetlen lett, ha a haladás és a béke útjára akarták vinni az országot. A június 9-iki rezsimváltozás és az uj kabinet alakulása óta máig a legfontosabb belpolitikai kérdés, az ellenzék viszonyának — az agrároknak és kommunistáknak — az államhoz, kormányhoz és a szobranjehoz való tisztázása megoldódott. Mig n kormányzótöbbséget alkotó különféle pártok körében az organikus uton való tömörülés jelei mutatkoznak, addig az ellenzéki pártok kebelén belül széttagozó-