Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 7. szám - Cseh-magyar kulturközeledés - A kisebbségi kérdés Erdélyben

Csütörtök, 1924 február 14. MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 niszter ellen. A szovjet lapok egyhangúlag megbízhatatlan és kétkulacsos személyiségnek mondják a cseh külügyminisztert, aki Oroszországnak felajánlotta, hogy közvetiteni fogja a Franciaországgal való megegyezést és a szovjetnek de jure elismerését Párisban, ugyanakkor azonban teljes mértékben pártolja az orosz emigránsokat. A lapok szerint Prága ma semmi egyéb, mint a francia vezérkar keleti végállomása és Csehország minden lépését a szovjet csak a legnagyobb bizalmatlansággal nézheti. Dzserzsinszkij eddig a hírhedt Csékának, a titkos rendőrségnek volt főnöke. Ezt a terrorszervezetet ugyan inár két éve eltörölték, de Goszupravlik néven azóta is éppen olyan kegyetlenséggel működik, mint azelőtt. Uj főnöke Kujbysov lett, kinek nevaj a külföldön még ismeretlen. Ugyancsak uj tagja a kormánynak Rudautak, aki lett származású. <x>o<x>oooo<x>oooooooooo<><>o<x> 4Cseh-magyar kulturközeledés Abból az alkalomból, hogy két fővárosi színházunk is cseh szerző darabjait próbálja, ívíta indult meg a napilapok hasábjain arról: szabad-e, illik-e legagresszívebb ellenségünk kultúráját éppen most pártolnunk? Az egyik részen azt mondják, a művészet nemzetközi, annak semmi köze a politikához, miért ne adnák tehát magyar színpadokon is a jó cseh operát és a jó cseh drámát? Annál is inkább, mert Csehszlovákiában is adják már régebb idő óta a jó magyar színdarabokat. Az ellenvélemény pedig ez: Szemben minden hivatalos nyilatkozattal, Benes népe a legharcosabb ellensége a magyarnak, mely minden téren elgáncsolni igyekszik a magyar talpraállást és intrikáival a legtöbbet árt nekünk a többi államokban is. Ezenfelül a csehek a legraífináltabb és leghatásosabb módszerrel zárják el a kisebbségeik, így a magyar és német kultúrát is, nem illő tehát az a nagy sietség a cseh kultúrával való barátkozás megvalósítására. A művészetbe valóban nem volna szabad politikát vegyíteni, de annak se mi, magyarok vagyunk az okai, hogy ma már a művészetet is felhasználják politikai célokra és éppen ezért, a nemzet testéről lekapcsolt magyarság kulturigényei beranünket is érdekelnek, jogos panaszaikat, kívánságaikat — melyek még a békeszerződések értelmében is kijárnának nekik, itt nálunk is meg kell hallani. Mi ebből a szempontból fogjuk fel a szomszédainkkal való kulturális közeledés kérdését is és amint hiyiei vagyunk a más tereken való közeledésnek is, ugy az igazi művészi produktumok kölcsönös kicserélését is helyeseljük. Ugyanekkor azonban vannak, akiinek meg ketlll mondanunk, hogy éppen a csehek azok, akik az alattuk élő magyarság kulturigényeitu-k kielégítésénél nagyon sokkai maradtak eddig aldósak. A cseh-magyar kulturközeJedésnél nem elég indok az, hogy odaát is játszanak magyar darabokat, tehát nekünk is kell, illik a cseh autorokat pártolnunk. Csehszlovákiának négy és félmilliónyi német és egy millión felüli magyar alattvalója van, a magyar szellemi termékekből tehát egyszerű üzleti szempontból is mindig többet fognak fogyasztani, mint nálunk, a kilencvenkilenc százaléknyi magyar ajkú országban a csehekéből. Arról sem tehetünk, hogy például a pozsonyi cseh színházban — mert tót színház még nincs és a cseh színházat még a tótok sem pártolják, sőt ellenséges szemmel nézik, tehát a cseh színházban, melyet pedig agyonszubvencionálnak, nagyon rosszul megy -és éppen a mult hónapban egy világhírű magyar író darabját vették elő, aminek aztán nagy sikere volt. A cseh újság akkor így sóhajtott fel: Hát magyar író darabját kell elővenni, hogy egyszer végre megteljék a színház? A színházban azonban csehek játszanak, a magyar és a német közönség pedig alig jut szinielőadásokhoz. Egész ,,Szlovenszkó"-nak egyetlen magyar társulata van, azt is egy volt kommunista-desperado vezeti, de mert mindenki tudja róla, hogy a cseh kormány csak azért bízta rá a szinigazgatást, hogy lejárassa a magyar színészetet, senki se pártolja, állandó botrányok vannak és Prágában meg a pozsonyi minisztériumban jókedvűen' figyelik az eseményeket, mert így rövid idő kérdése csak, hogy az utolsó, amúgy is egyetlen magyar társulat szétszalad. A csehek egyáltalában nem tanúsítanak megértést művészeti téren sem, így például öt év óta nem hagyták még jóvá a Magyar Szinpártoló Egyesületet és az összes fórumokon végérvényesen elutasították a Magyar Kulturszövetség alapszabályait. Arról nem is akarunk beszélni, hogy míg a cseh színházra milliókat költenek, sőt még a, német színházat is támogatják néhány ezer koronával, az egymilliónyi magyar adózó pénzéből egy fillér nem jut a magyar színház támogatására. Ugyanez a szellem szüntette meg a pozsonyi, kitűnő magyar egyetemet és az összes jogakadémiákat. Ugyanez a mostoha kéz nem engedélyez a felvidéken egyetlen egy magyar tanítóképzőt sem és így hiába áll ma még hétszáz magyar iskola, (ezerszáz járna a statisztika szerint) amikor a kidűlő tanítókat már nincs honnan pótolni, mert Magyarországból épp ugy nem engedik be a magyar okleveles tanítót, amint nem engedik be a magyar lapokat, a magyar könyveket, sőt még a magyar tankönyveket se, melyek már most is fogytán vannak. Egy-egy magyar osztálynak 1—2 példány áll rendelkezésre a régi tanköriyeekből, a tanító ebből diktálta le az anyagot a 60—80 tanulójának — a legutolsó időkig, most azonban egy szigorú miniszteri rendelet a tananyag lediktálását is szigorúan eltiltotta, aminek a célzata még csak nem is homályos. A cseh-magyar kulturközeledés alkalmával föl kell ezeket a sérelmeket sorolnunk, melynek sora — ha terünk volna rá — rettenetes hosszú volna. Csupa fájó seb, csupa égbekiáltó igazságtalanság, minden egyes panasz jogos, mert törvénvadta jogokat sértenek, vettek el vele. Mit szóljunk arról, hogy a legártatlanabb magyar műkedvelő előadásokat se engedélyezik, ha társasköröket, sőt jótékonyegyesületeket szüntetnek meg csak azért, mert magyarok vannak abban tömöritve. Ilyen körülmények között nem csoda, ha ellenszenvet támaszt sokakban az, ha Budapesten a gavalléros magyar siet a cseh szerzők darabjait szinrehozni. A színtiszta művészet előtt mindig nyitva állanak a magyar kapuk, a cseh zsenit mi épp oly szívesen ismerjük el és értékeljük, akár a miénket. De azokat a legégetőbb sebeket legalább orvosolni kellene odaát, mert anélkül őszinte barátkozásról nem lehet szó és a cseh-magyar kullurközeledésnél megint csak a magyar lesz az, aki többet ad és mindent felejt. <x>o<x>oo<x><>oo<><><x><x>ooooo<>o<> A kisebbségi kérdés Erdélyben Jacob József jogakadémiai tanár ^Nagyváradon A kisebbségi kérdés és a Magyar Szövetség cimü közjogi tanulmányt adott ki román nyelven. A szerző az Avarescu-párt tekintélyes tagja, volt főispán s igy fejtegetései bizonyos tekintetben pártja álláspontját képviselik. Azért érdemes ezt megállapítani, mert tudvalevőleg az Avarescu-féle néppárt kezdett decemberben tárgyalásokat a magyarság képviselőivel és kötött is megállapodást az ezutáni politikai együttműködésre. Ezek után azt lehetne várni, hogy Jacob József a magyarságot, mint nemzeti kisebbséget pártolja, vagy legalább is elismeri. Ehelyett munkájának tendenciája jogszükitő. Kategorikusan kijelenti, hogy a kisebbségek nem nemzetek, csak egyének, tehát közjogilag nem is ismerhetők el. Az ő megállapítása szerint ,,a kisebbségek csupán az állampolgárok egy csoportját alkotják, de nem közjogi személyek és igy jogilag nem is léteznek". Minthogy kétmillió magyar mégis csak létezik tényleg Erdélyben, kissé ingatag alapon áll ez a meghatározás. Külön fejezetben foglalkozik a zsidókkal, akik a szerző szerint nem lehetnek magyarok, mert a békeszerződések a vallási kisebbségeket iktatták törvénybe, tehát a zsidók vallási kisebbségek. Egyetlen pozitiiv javaslata van a tanulmánynak: a választói listák kiegészítése. A gyakorlatban azonban ez sem sokat jelent, amig a választókerületi beosztás olyan, hogy a kisebbségek alig pár kerületben vannak többségben. A Bratianuválasztások különben eléggé megmutatták, hogy még ezekben a tiszta magyar kerületekben is csak azt lehet megválasztani, akit a kormány akar. A tanulmány azzal a kijelentéssel végződik, hogy a román államnak respektálni kell a kisebbségi polgárok törvényben garantált jogait. <X><XX><X><XXK>OC><X>OOO<X>OC<><X>O A MAGYAR KÜLPOLITIKA ÉS VILÁGGAZDASÁGRA minden hó 1-től és 15-től kezdődően bármikor lehet előfizetni.