Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 5. szám - A külföldi kölcsön vámpolitikai feltételei

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA Csütörtök. 1924 január 31MfíGYRR HÍíbPOLITIKa ÉS VILÁOQA7D\SÍQ P< lelSs szerkesztő: RAOibICS ELEMÉR dr Ft'iniu"feiitá'» : BIHARI IMRE S-ekiSztöség : VIII. ker. Rökk Szilárd utca 31. Telefon; J z-ef 62-20 Síirkcsztö égi ó dk naponta d.u. 3 —5-ig Kiadóhivatal : VIII., ker., iiökk Szilárd-utca 4. lelef n . József J3-84. f\z elő'iz^t s ára ! Egész évre. 14.000 K Fél év-e: 7000 K N gyed évre: 35u0 K E, ves *zám ára 350 K Külföldre kétszeres dr LaptLiiuj.,onns: Magyar KÜ1|A IÍIÍKŰ lapkiadó vlállaat. OOOCKXXXXXX OOOOOOOOOOOOOOO A külföldi kölcsön vámpolitikai feltetelei Irta Gyömrci Sándor, a kereskedelmi és iparkamara titkára. A népszövetségi pénzügyi bizottság jelentésének IX. pontjában tudvalevőig azt az ajánlást intézi Magyarországhoz, hogy hagyjunk fel azzal a gazdaságpolitikával, nmely azoknak az iparoknak fejlesztését szolgálja, amelyek nem támaszkodnak Magyarországon levő nyersanyagforrásokra, és a melyek magasabb termelési költségekkel dolgoznak, mint a szomszéd államok hasonló iparágai, hanem ehelyett a mezőgazdasági és az erre támaszkodó iparokat fejlesszük. Ez az ajánlás meglehetős elkedvetlenedést okozott nálunk. Hiszen ennek az ajánlásnak gyakorlati khitele egyrészt a magyar indusztria leépítését jelentené, másrészt ezzel kapcsolatban mindazoknak a kulturális berendezkedéseknek visszafejlesztését, amelyek éppen az ipari alépítményen épültek fel. A magyar közvélemény azonban kissé sötéten látja a helyzetet a népszövetségi ajánlás vámpolitikai fejtegetései alapján és elkerüli ügyeimét az, hogy a népszövetségi ajánlás nem jelentheti egy szószerinti értelemben követendő irányelv felállítását, hiszen ez szöges ellentétben van a kölcsönügy pénzügyi jegyzőkönyvével. Az albizottság szakértői azt ajánlják, hogy Magyarország szakítson az indusztrializálódásra való törekvésével. Ez természetszerűleg nemcsak jövőbeli vám"olilikájának teljes megváltoztatását, hanem jelenlegi vámrendszerének télies lebontását tenné szükségessé. Ezzel szemben azonban a pénzügyi jegyzőkönyv XI. cikke szerint a magyar kormány zálogul lekötött jövedelmekre, ezek között első helyen álló vám jövedelmekre megállapított tarifákon nem ejthet olyan módosításokat, amelyeket ellenezne a főbiztos azért, mert véleménye szerint ezek csökkenthetnék az illető bevételek aranyban kifejezett ama minimális hozadékát, amelyet a kölcsön kibocsátása előtt a szükséges évi törlesztések biztosítása céljából megállapítanak. Ebből pedig egészen világosan következik az. hogy a jelenleg érvényben levő vámtarifa feltételei mintegy az alsó határát teszik a vámjövedéjf alapjául szolgáló díjszabásnak, annál is inkább, mert a vámfelpénz még nem éri el a tényleges aranyparitást. A most érvényben levő vámtarifát, amely a felhagyandónak ítélt iparágaknak, ezek között a textiliparnak is e.éggé jelentős védelmet nyújt, ilyen módon mintegy minimális tarifát köti le a szanálási program. Az albizottsági szakértők ajánlásának tehát nem lehet reális alapja, hiszen az ajánlott gazdaságpolitika, a kölcsön garanciáit támadná meg. I Ezért azt hisszük, jelentőségénél | nagyobb fontosságot tulajdonítanak az I ismeretlen jelentés IX-ik része tartal' mának hiszen ha a szakértők állal ajánlóit vámpolitikát akarnók követni, ez ellen elsősorban a népszövetség ellenőrző főbiztosa emelne kifogást. ' Annak pedig semmi lehetősége nincs, tekintve a tömegjólét alacsony színvonalát, hogy az ipari vámokból eredő bevételt pénzügyi vámokból lehessen pótolni, igy a kávéra, teára, kakaóra, szeszes italokra, cukorra és dohányra kivetett vámokból. Az eisö három cikkből a fogyasztás n.ílunk nagyon kevés, az utolsó háromból pedig alig imnortálunk valamit. A magyar vámbevételeknek legnagyobb része textilvám, ennélfogva a kölcsön pénzügyi garanciáinak veszélyeztetése nélkül Magyarország nem szállíttathatja le az ipari védővámokat. Ily körülmények között nagyon sok gyakorlati jelentőséget teljesen felesleges a népszövetségi ajánlásnak tulajdonítani. Termelési viszonyainknak rendkívül téves félreismerése nyilvánul meg azokban a tanácsokban, amelyek arra vonatkoznak, hogy Magyarországnak azokat a termelőágakat kell fejlesztenie, amelyeknek természetes létalapjai megvannak, nevezetesen a mezőgazdaságot és az ezen felépülő iparágakat. Ha egyáltalában vannak a magyar iparban tulfejlődölt ágak, ugy ezek ejsösorban a mezőgazdasági iparok. A budapesti malomiparról büszkén mondottuk, hogy ez a vilár< második malomipara. A bánáti buzafelhozatal elvesztése folytán igazi vízfejjé alakult át Budapest, mint malomváros, hiszen például az Első Budapesti Gőzmalom helyiségeiben az üzem szünetelése miatt e*" fehérnemügvár dolgozik. Szeszgyáraink nagvon leszorított kontinrensü termeivénveit sem tudja elhelyezni. Sörgyárainkból textil, csokoládé, üveg, műszaki cikk, tápszer stb. gyárakat kellett berendezni, hogy ne kelljen őket teljesen bezárva hagyni. A bőrgyárak, csontés zsirfeldolgozó gyárak, amelyek a A „paraszt- és munkás-cár" — Popov György könyvéből. — Lenin utolsó nyilvános szereplése nagyon érdtkes volt. Gt-hatezer fő hallgatóságnak beszélt. Általában ritkán szokott a nyilvánosság előtt megjelenni, pedig hogy ennek az embernek a poiiiinai arculatát jobban lássuk, olyankor kellett öt látni, amikor „sztretitt tCmegéhez" szólt. Csak itt, iiyenkor mutatkozott meg az egész, az igazi Lenin. A moszkvai operának aranyozással és vörös selyemmel diszitett óriási terme zsúfolásig megtelt. A legmeszszebbmenő elővigyázatossági rendszabályok mindenfelé. Kint az Opera előtt izgatottan száguldtak fel és alá a lovasilolt csekisták és káromkodva hajtották vissza a kíváncsi proletártömeget. Bennünket, újságírókat az Operának a pincéin keresztül vezettek a nézőtérre. Útközben a szó szoros érteimébon, minden másedik lépésre egy szuronyos katona állt. (A merénylettől ugylútszik rettenetesen féltek. A cárt se őrizték ennyire annakidején). Az emberekkel tele színpadon egy hosszú, vürüs szövettel takart asztalnál körül ült a moszkvai szovjet. Kamenev elnökölt. A színpadon lévők mind\i Kreml elitjéhez tartoztak. Ott volt Kulinin, Radek, Lunacsarszki, Krilenko és más nagyságok. Kamenev nyitotta meg az ülést, amelynek rendezése egészen színpadias volt. Amíg mindenki lélegzetvisszafojtva Lenini várta, Kamenev szavazásra bocsátetta az uj választási formulát. A türelmetlenség egyre nőtt. Azzal vigasztalódtak az emberek, hogy ez csak formalitás, amely után bizonyára Lenin fog beszélni. De nem igy történt. Valaki a hátulsó sorokban feltette a kérdést: hogyan fognak a munkanélküliek szavazni. Egyúttal valami javaslatot is tett. A publikum egy része helyeselt, nagyobbik része azonban fütyült mindenféle választásra és a világ valamennyi munkanélkülijére és türelmetlenül topogott, hogy mikor látják és hallják már a nagy Lenint. Kamenev újból akcióba lépett és kijeit ntette: hogy az egész uj választási módszert a szovjet arra hivatott tagjai | már letárgyalták. Aki tehát elfogadja l javaslatát, emelje föl a kezét. Err2 természetesen — mindenki feltartotta a kezét. l'tána csakhamar megint kiáltozni kezdtek: Lenin! Lenin! Halljuk Lenint! De Lenin még ekkor se jelentkezett. Ehelyett valami Dorofejev nevü elvtárs kezdte meg a beszámolóját a moszkvai szovjetnek egy évi működésíről. Mintha hideg zuhanyt bocsátottak volna a hallgatóságra. Mert Dorofejov elvtárs a moszkvai villamosról beszélt, a fürdőkről, ahol naponla most már 100.000 ember megfürödhet, a vízvezetékről, amely ennyivel és enynyivel több vizet adott az idén, mint egv évvel ezelőtt, a világításról, az utcakövekről stb. Beszélt, beszélt az elvtárs kerek két órán át. Mire befejezte, a hallgatóságon olyan türelmetlenség és izgalom vett erőt, hogy jóformán a levegő is remegett az izgalomtól. Csak Kamenev simogatta elégedetten a szakállát. Meg volt elégedve a oompás színpadi rendezéssel. Most azután lassan fölállt és ünnepiesen igy szólt: Lenin elvtársé a szó. Erre a következő dolog történt. A pódiumon lóvők valamennyien fölálltak és utat nyitottak. Ennek az útnak a végén egy sötét nyílás tünt elő, amelyen Leninnek meg kellett jelenni. Érre a sötét foltra meredt hatezer szempár. Az összes szovjettagok a pódiumon s a többiek lent a nézőtéren a