Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 4. szám

Csütörtök, 1924 január 24. MAGYAR KÜLPOLITIKA y visztikus eredetű összeférhetetlenségi ösztönüknek. A szerbek kiváltságos helyzetet élveznek Jugoszláviában. „De jaj nekik, — irja szó szerint a szerző — hogyha egyszer csak azt érzik, hogy egyedül nem birnak többé a nem-szerbekkel és hogy szükségük lenne azok segítségére. Ez a veszedelmes eshetőség pedig háború esetén következnék be; akkor pedig — legyenek bizonyosak benne — azok valamennyien meg fogják ragadni a ritka alkalmat, hogy lerázzák magukról a rabigát. A jugoszlávok tehát csak meneküljenek a háborúnak még a gondolatától is. mint n legnagyobb csapástól, amelyet az ég reájuk mérhet büntetésül azért, mert elbizakodottságukban visszaéltek az isteni gondviseléssel". Ezek a hiányos szemelvények, amelyeket e folytatólagos cikkely keretében előadtunk, természetesen csak tökéletlen képet nyújthatnak a hatalmas mü belső tartalmáról. Hogy milyen alapos munkát végzett a szerző, bizonyság rá az a hosszú könyvjegyzék, amelyben a forrásul használt müveket felsorolja. Sajnos — ezt az észrevételünket nem hallgathatjuk el — ebben a könyvjegyzékben csak egyetlenegy magyar müvet: Bajza József egyetemi tanárnak „Die kroatische Publizistik w:lhrend des Weltkrieges" cimii könyvét találtuk felemlítve, holott találhatott volna a szerző még más magyar müvet is, amelyekből helyesebben tudta volna megítélni az elszakított magyar területek viszonyait, mint az általa felsorolt idegen forrásmüvekből. És ami még sajnálatosabb: ott szerepel ellenségünk: Seton—Watson R. W. (Scotus Viator) könyve is. amelyből reánk nézve csak lesújtó adatokat meríthetett. De még így is, — eltekintve néhány tévedéstől — maradandó becsű munkát végzett a szerző, akinek irányunkban való jóindulata sok helyen kiütközik a sorok közül. (Vége.) <><x><><x><xxx>o<>o<>o<>o<><><><><><x><>o Változások a Magyar Külügyi Társaság vezetésében Az Appomji Albert gróf elnöklete alatt álló Magyar Külügyi Társaság vezetésében röviddel ezelőtt a következő változások álltak be. Minthogy a Társaság megalapítóját és ügyvezető alelnökét, Paikert Alajos miniszteri tanácsost, a Mezőgazdasági Múzeum igagzgatói teendőinek ellátásával bízták meg s így munkaidejét csak kisebb mértékben szentelheti a Társaság ügyeinek, az ő javaslatára a Társaság melléje három alelnököt kért föl és pedig Lukács Györgv dr. v. b. t. t. nyug. miniszter, nemzetgyűlés képviselőt, Pékár Gyula nyug. minisztert, a nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnökét és Ludwia Ernő főkonzuli, továbbá a Társaság ügyvezető igazgatójául Eöttevényi Olivér dr. m. kir. udvari tanácsos, nyugalmazott főispánt, aki ebbeli működését már meg is kezdette. SZOCIÁLIS MOZGALMAK A nemzetközi munkásvédelem ^ törekvéseinek kialakulása Irta: Hilscher Rezső dr. s/vi. Az egysület munkáját megkönnyítette az, hogy a tudomány világhírre szert tett művelői sorából részben a megalakulás előtt, részben.' már működése alatt igen soka.i állottak a nemzetközi munkásvélelem szószólói közé. Különösen jelentős Wagner Adolf propagandája, aki az 1895. évben megjelent Volkswirtschaftslehre cimü nagy munká jában arra a meggyőző lésre jut, hogy a világpiacon egymással versenyző államoknak arra kell törekedniük, hogy a szükséges munkásvédelmi törvényhozást egymás megértésévei, közös megegyezés révén hozzák tető alá, természetesen gondot kell fordítani az egyes országok gazdasági és szociális viszonyainak figyelembevételére. Conrad az 1902. évben Grundriss zum Stúdium der politischen Oekonomie cimmel kiadott müvében azt irja: „A munkásvédelem erőteljes előrehaladásának főnehézsége a nemzetközi konkurrenciában rejlik, mert a munkásvédelmi rendszabályok nélkül dolgozó országok a már ilyenekkel rendelkező országokkal szemben olcsóbban tudnak termelni. Például a gyermekmunka tilalmának egy ujabb évfolyamra való kiterjesztése súlyosan érinti az ipart és azok az országok, amelyek a gyermekmunkát terjedelmesebb mértékben tudják alkalmazni, a nemzetközi versenyben jelentékeny előnnyel fognak rendelkezni. Ezt most különösen Belgiumról és részben Franciaországról, a munkásbiztositással kapcsolatban pedig Angliáról lehet elmondani — a Németországgal való viszonylatban. Tehát valóban egészségesnek kell mondani a Svájcból a hetvenes években kiindult gondolatot, amelyet a jelenlegi német császár vett át és viit keresztül, t. i. hogy a kérdés nemzetközi konferencián tárgyaltassék meg, aminek révén a figyelembe kerülhető államok számára mód nyilik a közös, hasonló előrehaladásra." Nem lehet az eszme vezetőharcosainak megemlítésénél kihagyni Posadowszky nevét, akinek különösen a német birodalmi gyűlésben elhangzott beszédei szolgálták egyéb ezirányu tevékenységén kivül figyelemre méltó eredménnyel a nemzetközi munkásvédelem ügyét. így például az 1902. évi január hó 30-án elmondott nagy beszédében többek között így szól: „Hiszem és itt ismételten hangsúlyozom, hogy nem ellenkezik a mi nemzeti egoizmusunkkal a törekvés, amely arra irányul, hogy más államok a mienkéhez hasonló berendezéseket hozzanak létre a munkásvédelem terén, mert a hasonló munkásvédelmi gondoskodás is egyik kérdése a nemzetközi termelési és kereskedelmi - konkurrenciának." Az 1905. évi február hó 10-én tartott beszéd utaí arra, hogy „minél jobban előrehaladunk a szociálpolitikai alkotások terén, annál inkább föltámad bennünk a sürgős kívánság, hogy a többi államnak velünk lépést kell tartania. Mert ha ezek bennünket a szociálpolitika alkotásaiban nem követnek, akkor előáll az az eset, hogy • mi azoknál drágábban termelünk". A Törvényes Munkásvédelem Nem> zetközi Egyesületének első jelentős eredményét a Baselben, az 1901. év| ben létesített nemzetközi munkaügyi hivatal működésbe állítása alkotta. Az i 1902. évben pedig a munkaügyi hivatal megindította a tervezett kiadványsorozatot is, Bulletin cim alatt. Rövid időn belül 15 országos csoportja alakult meg az egyesületnek, melynek lelkes és fáradhatatlan munkássága belevitte a közvélemény gondolatvilágába a szociális vonatkozású tennivalók elmaradhatatlanságát és gondoskodott a propaganda hatásának állandó ébrentartásáról. Nagy erkölcsi előnnyel indult az egyesület a küzdelembe, már csak azért is, mert szervezetét pártoktól és osztályoktól függetlenítve, alapozta meg és tagjai között világhírű tudósok és államférfiak is szerepeltek, tehát működését nem fogadta az uralkodó közvélemény részéről az az idegenkedés és bizalmatlanság, amely az eddigi hasonló irányú, de eredetileg a munkásszervezetek által kezdeményezett akciókat. Azonkívül a parlamentekben és a kormányokban is ott ült a tagok közül nem egy, ennek folytán mód nyilott számára, hogy eszméjének az államélet irányításában is nyomatékot adhasson. Ilyen előnyök mellett is nagy erőfeszítésbe került a legkisebb eredmények elérése is, hiszen a kapitalizmus makacsul védte állásait. Az egyesület munkájának pozitív eredménye csak az 1906. évben mutatkozott meg. Az 1905. évi berni konferencia készítette elő az 1906. évi berni nemzetközi egyezményeket, amelyeket ma már a legtöbb állam törvénybe iktatott. Az egyezmények közül az egyik a fehér foszfornak a gyufaiparban való használatát tilalmazza, a másik a nők éjszakai munkájának megtiltásáról szól és részükre legalább tizenegy órás éjjeli pihenőt biztosit. Az 1906. évi siker volt az első igazi kivirágzása a nemzetközi munkásvédelem hosszú, annyi erőt látszólag haszontalanul fölemésztő törekvéseinek. A bevehetetlennek hitt váron megnyílt az első rés és a munka ujabb lendülettel folytatódott. Az egyesület vezetőségének 1912. évi hetedik ülésére már 23 ország küldötte el megbízottjait. Legközelebbi föladatokként a fiatalkorúak éjjeli munkájának tilalmazását, valamint a fiatalkorúak és nők napi munkaidejének legfeljebb 10 órában való megállapítását állította a vezetőség előtérbe és az ezekre vonatkozó egyezménytervezetek éppen érdemi megbeszélések előtt állottak, amidőn a háború végetvetett minden továbbmenő lehetőségnek. Már az 1906. évi berni egyezmények létrejötte előtt, az 1904. évben, Franciaország Olaszországgal munkásvédelmi egyezményt kötött, melynek értelmében Franciaország különös védei-