Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 4. szám

Csütörtök, 1924 január 24. MAGYAR KÜLPOLITIKA harc Sachalin szigetéért Az orosz-japán háborút annak idején az egész világ feszült érdeklődéssel kisérte s általánosan megbeszélés tárgya volt a békeszerződés is, amelyik Sachalin szigetének déli részét a japánoknak jutlaüa. Ezidőszerint a sziget másik feléért folyik vértelen, de nem kevésbbé makacs küzdelem, amelyre a világ maii rendjében senkisem fordit figyelmet. Szibériának a japánok által elfoglalva tartott részét Japánország a washingtoni egyezmény értelmében kiürítette, de Sachalin északi részén to. vábbra is ott tartotta csapatait. A ra1 vasz szovjet-diplomácia minden áron távozásra igyekezett birni a japánokat és ezen törekvésének támogatására az amerikaiakat is érdekközösségbe igyekezett vonni azáltal, hogy a Sinclair nevü amerikai cégnek koncessziót adott az ottani naftaforrások kiaknázására. Japánország azzal válaszolt Csicserin fogására, hegy Sachalin északi részirc további 16.000 katonát küldött, utasítván őket, hogy különös erővel azokat a vidékeket szállják meg, amelyeken bő naftaforrások találhatók. Nem lesz érdektelen ebből .az alkalomból visszapillantást vetni Sachalin sorsára és az érte lefolyt küzdelmekre. A sziget 1875-ig Japánország tulajdona volt, de Oroszország már régtől fogva szemet vetett reá és igyekezett azt megszerezni. Már 1807-ben Rezanov kamarás parancsából két tengerészliszt rombolta a japánok halászati berendezéseit a sziget déli részén, ami ellen a japánok erélyesen tiltakoztak. Ez mutatja, hogy a sziget akkor a japánok tulajdona volt és hogy azon japánok is laktak. Az 1853. esztendőben az orosz kormány hagyományos módszere szerint három legfontosabb közigazgatási pontot elfoglal a szigeten, megszállja hadsereggel és Busse orosz őrnagy hosszabb időn át ottmarad a szigeten. Ezután népesiténi kezdi előbb csak önkéntes települőkkel, 1861-ben pedig a deportáltakat kezdi odaküldözgelni és igy lassan nagy börtönné alakítja át a szigetet. A japánok állandóan tiltakoztak a beözönlés ellen és bizonyították, hogy Sachalin tulajdonképen Jesse japán sziget folytatása. Sőt azt is bizonyították, hogy korábban tulaj donképen félsziget volt, amit az 1613. évből származó japán források határozottan bizonyítanak. Ekkor Felső-Jesse volt a neve és csak később nyerte a Karafute nevet, ahogyan japánul ma is nevezik. 1887-ben az orosz diplomácia nyomást kezdett gyakorolni a japán kormányra, hogy a szigetet adja át Oroszországnak vagy cserélje ki más területtel. Ugyanekkor De Witte ezredessel megszállatja és már előzőleg koncessziókat ad szénterületek kihasználására. Oroszország igyekezete 1875-ben végződött formális sikerrel, amikor Japánország a szigetet kénytelen cserébe adni Oroszországnak az értéktelen Kurull szigetekért. Ettőlfogva a sziget Oroszország jogos tulajdona, egy nagy börtön, amelynek nevét Oroszországszerte borzalommal ejtik ki. Ezenkívül azonban Oroszország semmi különösebb gondot nem fordit az értékes területre, sőt azt még alaposan át sem kutathatja. Az orosz-japán háború után 1900ban az orosz lakosság önként elhagyja a szigetet és azon csak a katonai hatóságok maradnak meg és a fegyencek s a gazdag föld, amelyen óriási naftaforrások, szénbányák, erdők, értékes prémek találtatnak, egészen kihasználatlanul bever. A portsmouthi béke a sziget déli részét Japánországnak juttatta, amely ott céltudatos gazdasági tevékenységet kezdett kifejteni, újból felújította a régi halászatot, müvelés alá vette a bányákat, ami ujbóíl ráterelte az oroszok figyelmét is a gazdag vidékre. A bekövetkezett háború azonban ném volt alkalmas arra, hogy ott uj gazdasági rendszer fejlődjék ki s nem voltak arra alkalmasak a forradalmi zavarok sem. Az 1920. év március havában egy orosz kommunista banda Trjapicyn vezérlete alatt rátámadt az Amur deltájában lévő Mikolajevszk városra, azt felégette és a lakosságot legyilkolta. Az általános gyilkolásnak 700 japán is áldozatul esett és különösen vad kegyetlenséggel gyilkolták meg a japán konzult, akit élve elégettek. Az általános veszedelemből csak néhány ember menekült meg és ennek megtorlásául léptek a japán csapatok ugyanez év április havában a sziget északi részére s a japán kormány kijelentette, hogy a megszállás mindaddig fog tartam, mig az elismerendő uj orosz -kormány Japánországnak a Mikolajevszki tragédiáért teljes elégtételt nem szolgáltat. A szovjetkormány kezdetben nem táplálta célravezetőnek a szigetért való küzdelmet felvenni és csupán 1922. évben tette meg az első lépéseket, amidőn azt hitte, hogy a külföldi kapitalisták csőstül fognak seregleni pénzeikkel az igéit gazdagságok kiaknázására. A sachalini koncesszió engedélyezésével annál is inkább vélte lépre csábítani az amerikaiakat, mert Sachalin Oroszországtól távolesik, a szabad tengerben terül el. A kérdést figyelő politikusok ugy vélik, hogy az orosz diplomácia a Sinclair koncesszió engedélyezésével a békétlenség csóváját akarta belevetni a Japán és Amerika közötti viszonyba és az ennek nyomában támadó zavarokból akarta kifogni kisebb-nagyobb halait. Japánország határozottsága mellett Amerika nem árul el egyelőre olyan szándékot, mely arra vallana, hogy Sinclair koncesszióját az Egyesült-Államok hatalmával is meg fogja védeni. Sinclair azonban nagy propagandát fejt ki azzal a, jelszóval, hogy az ám-Jfikai üzletembernek a föld egé^z kerekségén joga van kormánya védelmére üzletei lebonyolításánál. Ugy az amerikai petroleumtröszt mint a kormány külkereskedelmi államtitkársága a cég nézete felé látszik hajolni és igy nem lehetetlen, hogy a közeli években Európa még sokat fog beszélni és hallani Sachalinról. Tomesáiiyi János. A svájci uj szövetségi tanács Svájc tudvalevőleg kantonokból álló szövetséges köztársaság. Az egyes kantonok önálló állami életet élnek és a közös ügyek intézését egy úgynevezett „szövetségi tanács" végzi, melynek elnöke képviseli az egész államot. Az elnök egyúttal valamelyik departement vezetője is. Ilyen departement hét van s a tanácsosok egyikét szövetségi alelnökinek választják az elnök helyetteseként. Az elnök és alelnök választását a két egyesült törvényhozó testület nemzetgyűlés címen intézi. Az 1923. december 13-án tartott ülésen választotta meg a nemzetgyűlés 1924-re a szövetségi elnököt és helyettesét. Az uj elnök Ernest Chuard dr., a belügyi departement vezetője. 1857-ben született Payerne meEett CorcellesbenKözépiskoláit Fribourgban, egyetemi tanulmányait Lausanneban és Würzburgban végezte. Később Lausanneban a ikémia egyetemi lanára lett és ugyanolt a szőlőkisérleti állomást vezette. 1908-ban Waadtland kanton parlamentjébe kerüí.t, 1912-ben a kanton kormányának lett tagja, mint a mezőgazdasági tárca vezetője. Majd mint nemzeti tanácsos szerepelt 1919. december 11-ig, mikor szövetségi tanácsosnak választották meg. Tartalékos ezredes. Helyettese az uj szövetségi alelnök. Jean-Marie Musy dr., a pénz- és vámügyi reszort vezetője, 1876-ban született /Mf>em>e-beni. Jogi tanulmányai befejeztével!' szintén kantonális szolgálatba lépett. 1912-ben a fribourgi államtanácsban a pénzügyi tárcát vette át. 1914-ben nemzeti tanácsosnak választották meg s mint ilyen, Chuarddal egyidejűleg került a szövetségi kormányba a pénz é's vámügyi tárca élére. A többi szövetségi tanácsos: Giuseppe Motta dr., a külügyi, Edmund Schulihess a nemzetgazdasági, Róbert Haab dr. a posta- és vasúti, Kari Scheurer a hadügyi és Heinrich Haberiin az igazságügyi és rendőri departement vezetője. <X><X><>O0<X>O<X><XX>0O<X>0<><><><>0<> Sajtóhírek Kolozsvárott az Ellenzék, Újság és Keleti Újság munkatársai sztrájkba léptek 13-án, mert a kiadók nem teljesítették a kollektív szerződésben foglalt azt az ígéretüket, hogy a lapok példányszámának három leire való emelésével együtt 25%-os íiz-ítésjavítást biztosítanak. Az Ellenzék és Újság ' közös tulajdonosai szervezetlen újságírókkal próbálták lapjaikat megíratni, de nem sikerült. Az Uj Kelet megadta a javítást és igy megjelent. A sztrájk az újságírók győzelmével végződölt és 17-én már megjelentek a lapok. A román Patria a sztrájkot ismertetve, azt írja, hogy a magyar újságírók már a sztrájk előtt 70—100 százalékkal magasabb fizetést kaptak, mint a román lapok munkatársai s ezeknek kiadói jó lesz, ha tanulnak ebből az esetből. Cikkét igy végzi: „A román újságírók teljes ríken. kívánnak magyar kollégáiknak."