Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 4. szám

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA Csütörtök, 1924 január 24. MflGY&R KÜLPOLITIKA ÉS VILÁŰ0A7D »SÁO Pi leirts szerkesztő: RADlSICS ELEMÉR dp F"tnu"kiitAis : B>HARI IMRE S'ehfsztóség : VIII. ker. Rökk Szilárd utca 31. Tekfon: JrZ-ef 62-29 Szerkesztő égi óráU nnponta d.u. 3 — 5-ig Kiadóhivatal : VIII., ker., Rökk Szilárd-utca 4. Telefon . József J3-84. Hz elő.'izotés 'ára: Egész évre. U.000 K Fél éve: 7000 K M'gyed évre i 35<i0 K E vcs szám ára 350 K Kulföldr.* hétszeres dr l aptulaj ionis: Mngyar Kai > liti <a lapkiadó vlállaat ooooooooo<y ooooooooooooooo Kölcsön és audiencia Londonban befejezték a magyar kölcsön tárgyalását. A hivatalos jelentések nem sokat mondó és a n:m hivatalos hiradásoknak legalább is kétes tartalmából csak egy momentum ötlik szembe: a kisantant engesztelhctetlen^ége és a mi engedékenységünk. A kölcsön, ugy látszik, meglesz. Hozzáértők azt mondják, hogy nem fontos a kölcsönösszeg nagysága, nem fontosak a kölcsön föltételei, csupán az a fontos, hogy a kölcsön meglesz. Azért igy, mert ez a külföll bizalmának helyreállását s azt jelenti, hogy megindul a külföldi töke Csonkamagyarország felé, hogy itt gyümölcsöző elhelyezést nyerjen s véreinknek munkaalkalmat, iparunknak nagyobb len iületet adjon. Vele jár a kereskedelmi és általában a gazdasági érintkezés nyélbeütése közelebbi és távolabbi szomszédainkkal. Mennyire van igazuk e hozzáértőknek — elválik. Mi csak azt látjuk, hogy mint ahogyan a békeévekben — amig Ausztriával házasságban voltunk — mindig csak adtunk, ugy a mondvacsinált békekötés óta is csak adtunk, helyesebben mindig csak tőlünk vettek. Mi azonban mit sem kaptunk. Vájjon most másképp lesz és a kölcsön legalább erkölcsi nyereséget fog-e jelenteni a számunkra? Anglia koronás feje félórás audiencián fogadta Csonkamagyarország miniszterelnökét. Ezt az audienciát erkölcsi értékként könyveli el a külföldi pajt 3. Nyilván igaza van, ha arra a fáradhatatlan munkára, SZÍVÓS akarásra gondol, melyet Bethlen István gróf a magyar temperamentumtól szinte szokatlan és váratlan módon kifejtett. A BucAmgham-pal Etában lefolyt audienciának azonban ezen túlmenő jelentőséget kell tulajdonítani. Szeretnők elhinni, hogy Anglia ezúttal csakugyan és komolyan érdeklő Ini kezd irántunk. Nincs senki jóbarátunk. Politikáról lévén szó, nem is gondolunk önzetlen Horációkra. Csupán azt szeretnők, hogy ne külsőpolitikai fantaszták Iázálma legyen az az ut, mely Angliát Csonkamagyarországon át köti össze a Kelettel. Hogy a londoni audiencián ne csak afféle negatív célokat szolgáló tüntetés legyen a kisantant felé, az eddig követett középeurópai politikával szemben, hanem a magva egy friss pozitív politikának, amelynek ez az egész ország és ez az egész nemzet a hasznát lássa. v A trianoni béke megalkotása /\ S\ 1915—1920. Irta: Horváth Jenő egyetemi magántanár. X Az 1919. február 26-iki rendelkezés megbízóik keresve, Bliss északamerikai tábornokhoz keM csatlakoznunk, ki 1919. március 27-ikén a párisi Hotel Crillor.ban a következő emlékiratot terjesztebe Wilson elnök elé: ../. Franchct d'Espérey tábornoknak (a balkáni haderők főparancsnokának) vezérkari főnöke, Charpy tábornok jelentette, hogy Magyarország az 1918. nov. 13-iki belgrádi fegyverszüneti egyezménynek minden feltételét végrehajtotta; nem igy a románok, mert azok anélkül, hogy Franchet d'Espérey t (előzőleg?) értesitelték volna, a demarkációs vonalat átlépték és előnyomultak; az előn]ommá% azon a napon a 'Máramaros-Csucsa vonalig ért el. Charpy tábornok azt a nézetét fejezte ki, hogy a jelenlegi vo nalon maradjanak meg." Az emlékirat alapján felmerül ugyan a kérdés, hogy >a románokat a demarkációs vonal átlépésére ki hatalmazila fel, de a belgrádi francia parancsnokság megállapította, hogy a bukaresti parancsnokság a fegyverszüneti egyezményen tulte.te magát. Ezen a megállapításon épült fel Bliss tábornok emlékirata is, mi nyilvánvalóan elegendő arra, hogy Románia eljárását egyéni akciónak tekintsük. Ez akció a Máraimiaros-Csucsa vonalhoz érkezéssel, melyeit a magyar kormány Vyx alezredes sürgetéséire de facto kiürített és ezzel Erdélyt sorsának engedte át, befejezeti! ténnyé, egy átmeneti státuskvóvá alakult át, melyei a szövetségesek már de facto állapotnak tekintettek. Mikor a további előnyomulás a Királyhágóinál megsőt sok czev paraszt verődik itt össze Oroszország minden tájáról, sőt a ja varészüiv a lépcsőkön, tornácon stb. alszik, elképzelhető, hogy ez a ház piszok és rendetlenség dolgában messze felülmúlja a többi szovjethivatalnak a szonnyességét, amely pedig amúgy is határtalan. Már Kelinin háza előtt az uicán támogatásra szorulók egész hadosztályai tolonganak. Házának lépcsője pedig annyira tele van káromkodó, tetves, vegyesen báráinybundás és rongyokban didergő emberekkel, hogy aüg lehet rajtuk keresztül vergődni. Főkép parasztok ezek H kéregrtők, akik Oroszország különböző ínséges vidékeiről kerülnek ide. Mindannyian ugyanazt panaszolják: a vidék éhezik, felnőttek és gyermekek százával fordulnak fel, mint a legyek, már az u„olsó vágómarhát is megették és minden kunyhóban a végső kétségbeesés lelt úrrá a lelkeken. Egyetlen mentség van: idejében megmunkálni a föl leket. Amle senkinek sincs vetőmagja. Valamennyien jajgatnak és könyörögve kérik Kelinint: „az Isten szerelmére — adj nekünk vetőmagot!'' I)c mert a szovjetkormánvnak nincs ilyen vetőmagja, bizony az öreg KeliKelinin * Kevesen tudják, hogy a bolyseviki Oroszországnak nem Lenin Iljics Vladimír az elnöke, hanem a szovjet parla ncnijén k, az úgynevezett végrehaj tóbizottságnak az elnöke: Kelinin a bolys vik-ájlam „feje". Természetesen amilyen árnyékparlament a végrehajtóbizottság, épp olyan bábelnök Kelinin ..elvtárs". A be-lysevíkok szeretik hangoztatni, hogy Oroszország parasztállam. Logikus tehát, hogy a legfőbb állami méltóságot is egy paraszt taksa be. Minién azonban Lenin az „intelligencia" sorából való, professzor, falusi kurtanemes, szóval minden egvéb, csak éppen nem falusi paraszt, megtettek hát egy Kelinin nevü muzsikot a szovjetkozláisaság reprezentációs föparasztjánrrk. Senk: som tudja, hogyan botlottak bele a bolysevikok époen ebbe a jelentéktelen, szollem nélkül való, * Újévi számunkban Popov Gvörgv hírlapírónak Szovjetoroszországról irt Knvvéből mutatónak hoztunk egv jellemző rajzot Csicserinrői. Ezúttal a szov jeturalom egv másik nagyságát mulattuk be Popov könyve nyomán. teljesen műveletlen emberkébe, akinek ! egyetlen előnye egyéniségének megnyugtató kényelmessége és tagadhatatlan kedélyessége. Valósággal rátermett a reprezentatív paraszt szerepére. Mert 1 el kell ismerni, hogy páratlanul érti a módjái, hogyan kell a parasztok ezreivel tárgyalni ós nyelvükön beszélni, I ami éppenséggel nem könnyű, ha meggondoljuk, mennyi mindenféle gond és szükség hajtja ezeket a muzsikokat Moszkvába — Kalcminhez. A j bolysevikok ezért jsggal nevezték el j minden orosz falvak „sztarosztájának" — öregbirójának, mert erre a névre , csakugyan rászolgált. Kelinin a szovjetállamban mindazo! kat a reprezentatív teendőket végzi, a melyeket demokratikus országokban a köztársaság elnök1 végez: ö veszi át az idegen diplomaták megbízólevelét, ő irja alá a legtöbb fontos államügvekbea készített dekrétumot, kérvényeket, panaszokat vesz út és elnököl a végrehajt „bizottságban. A kérvényezőket Kelinin nem valami középületben fogadja, hanem egy tipikus orosz uriházban, amely aze'őít vakmi gazdag embernek a palotája volt. És mert naponta sok száz