Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 1. szám - A szakértő bizottság tagjai - A petroleum-kérdés

Csütörtök. 1924 január 3. MAGYAR KÜLPOLITIKA 15 földnek, a hitelező országok érdeke a meglévő nemzeti vagyon mentése egy nagyobb, ujabban nyújtandó külföldi kölcsön utján. A szakértő bizottság tagjai A Jóvátételi Bizottság félhivatalos közlése szerint az első szakértői bizott­sáq, melv a márka értékének és a költ ségvelési előirányzat kérdésével fog lalkozik, a következő tagokból áll: h'aggbritannia: Sir Róbert Kindersleu, az Angol Bank igazgatója és Sir Char­les Stamp, a Nobel-Társaság titkára. Franciaország: Panncntier. a Credit Foncier igazgató-tanácsosa és Alex, a párisi egyetem jogi fakultásának ta­nára. Olaszország: Dr. Pirelli Albert gyáros és Flóra, a bolognai egyetem tanára. Belgium: fíoudart Móric báró képviselő és bankár és Francani Emil miniszter, a Societé Générale Belgique alkormánvzója Eauesült-Államok: Da­wes, a chicagói Central Trust Com­panv megbízottja és Owen Young, az Electric Company felügyelő-bizottságá­nak elnöke A tőkemenekülési bizottság tagjai a következők: Nagybritannia: Reginaid Mac Kenna, volt kincstári államtitkár. Franciaország: A.ttahalin, a Banque de Paris et des Pays Bas igazgatója. Olaszország: Alberti, a Credito Italiano aligazgatója. Belgium- Janssen, a Belga Nemzeti Bank igazgatója. Eggesült­Államok: Robimon Henry, a los-ange­losi Nemzeti Bank elnöke. yC A petroleum=kérdés Románia uj kölcsönével kapcsolat­ban a petroleum-kérdés megint igen előtérbe jutott. A Bratianu-kormány az ország petroleumtermeléséből eredő kincstári bevételét akarja lekötni fede­zetül egy francia pénzcsoportnak 500 millió francia frank kölcsön fejében. A tárgyalások már egyideje tartanak és a kormányférfiak már félhivatalosan teljes eredményről is számoliak be, de a december 15-én érkezett párisi jelen­tések szerint ekkora összegről szó sincs s ha sikerül is megkötni, a köl­csön összege jóval kisebb lesz. A pet­roleumérdekeltségek magukat a petro­leumforrásokat és kitermeléseket akar­ják kézbekeriteni, de az állam petro­leumkiviteli illetékét nem tartják elég reális garanciának. Eredetileg az AnglD­Persian és a Royal Dutch Shell ki­küldöttei kezdték meg a tárgyalásokat, de aztán belekapcsolódott a Petrofina is. A három vállalat közösen akar egy „nemzeti petroleumtermelő uniót" létrehozni, melynek megalakításával Poincaré személyes iniciativájára Er­nest Mercier-t, a villamossági unió el­nökét bízták meg, aki egyúttal az ,,Omnium International des Petroles" elnöke is A Petrofina teljes neve Compagnic Financiere Belge des Petroles, 1920 februárjában alakult ötvenmillió frank tőkével, melyet azóta nyolcvanötre emeltek. Több belga vállalat egyesülé­séből keletkezett, megvette az oláh Concordia részvényeinek kilencven­nyolc, a Creditül Petrolifer hetven­nyolc százalékát, kilencvenkilenc szá­zalékát a holland-oláh Maadschappij­nak, érdekkörébe vonta a Végát, mely­nek nagyságára nézve, második helyen álló finomítója van Romániában, 1922­ben megvette a Purfinát, 1923 márciu­sában pedig a keleteurópai petróleum­kereskedelem lebonyolítására egy So­cieté Commerciale Belge des Petroles nevü vállalatot alapított. Szeptember 8-án szövetkezett a Banque de VUnioa Parisienne-nel olyformán, hogy igaz­gatótanácsának nyolc francia és nyolc belga tagja lesz, az alelnök és a vezér­igazgató pedig szintén francia lesz. Az egyesülés egyik föltétele volt, hogy a vállalat minden jelenleg vagy ezután állítandó fiókja termelésének négy­ötödét a francia piacnak engedi át, viszont a francia kormány védelmét éppen ugy élvezi, mint bármely tisz­tán francia vállalat. A nagy nemzetközi petroleumválla­latok egyideig minden erőfeszítésüket a mezopotámiai petroleummezők meg­szerzésére fordították, minthogy^ azon­ban az alább kifejtendő okokból ehhez a petróleumhoz még mindig nem fér­hetnek, a világ rohamosan szaporodó petroleumszükségletének fedezésére kénytelenek újra az európai piacokhoz is fordulni. A francia kormány külö­nösen erélyesen igyekszik mindenfelől lekötni a petroleumtermelést: igy meg­előzte az angolokat Lengyelországban, most küzd velük Romániában, a san­remoi szerződésben biztosított magá­nak huszonöt százalékos részesedést a mezopotámiai petróleumra, melyet ki­zárólag angolok fognak kitermelni (t. i. az akkori vélemény szerint), de ugyanennek a konvenciónak ötödik pontja szerint ötven százalékos része­sedést kap minden romániai koncesz­szióból és harminchárom százalékot az angol gyarmatokon és angol protekto­rátus alatt álló területeken. A tavalyi vámkimutatás szerint Fran­ciaország a következő petróleum­mennyiségeket importálta: Oroszországból 20.427 hl. Romániából 257.638 „ az Egyesült Államokból 3,385-835 „ Mexikóból 95.999 „ más államokból 75.806 „ összesen 3,835.806 hl. Ez csak a nyers petróleum. Fino­mitványok a következő arányban ér­keztek: Oroszországból Romániából az Egyesült Államokból Holland-Indiából más ázsiai területekről Mexikóból egyéb államokból 124.163 hl. 438.579 „ 5,442.024 „ 168.170 „ 432.278 „ 619.999 „ 323.046 „ összesen 7,548.559 hl. Emellett belföldi termelését is min­den irányban igyekszik emelni és az idei költségvetés tárgyalásánál a na­pokban Bokanowski előadó külön je­lentést terjesztett be a francia kor­mány uj petroleumpolitikájáról. Külö­nösen érdekes ennek az a része, hogy a kormány állandó petroleumtartalé­kot akar berendezni az országban, mely négy hónapra teljesen fedezze az ország mindennemű ásványolaj- és benzinszükségletét. Az ország petro­leumellátásának könnyítésére a kor­mány már 1919-ben törvényileg le­szállította a nehéz ásványolajak be viteli illetékét mázsánként 90 frank­ról négyre. Ugyancsak leszállította érzékenyen, rendeletileg a petróleum­termékek városi illetékét, minimális tarifát állapított meg az Orosz-, Len­gyel- és Csehországból jövő petró­leumra, mérsékelte ezekre nézve a vasúti tarifát, úgyszintén a belföldi folyamhajózási költségeket, adminisz­tratív rendszabályokkal fokozza a szét­osztás megkönnyítését, teherautó-cisz­ternákat rendezett be a szállításra Hogy a petroleumtermékek ára még mindig igen magas Franciaországban, annak oka a kincstári részesedés be­hozatala, mely a petróleumot negyven, a finomitványokat ötven százalékká! terheli. 1922-bsn ez az illeték három­százmillió franknál többet jövedelme­zett a fogyasztók zsebéből. Azonkívül igen jelentékeny kedvezményeket biz­tosit az állam francia területeken eset­leg találandó petroleumforrások ki­termelésére. Kis ideig vetélkedés folyt a francia vállalatok és az Anglo-Persian közt a Görög-Macedoniában nyitandó petro­leumkutak koncessziójának megszer­zéséért, de éppen, a napokban állapí­totta meg az amerikai szakértőbizott­ság, hogy ezen a területen nem lehe­tett olyan mennyiségben találni petró­leumot, hogy érdemes volna kiterme­léséhez kezdeni. így mindinkább a tö­rök petroleummezők felé terelődik a nagy petroleum-világérdekeltségek figyelme. Eddig leginkább csak a mosz­szuli és bagdadi, szóval mezopotámiai olajmezőkről volt szó. Ezek a mezők a perzsa határon és a Tigris-folyó bal­partján húzódnak végig. A folyékony petróleum több méter vastag aszfalt­rétegek alatt húzódik el. Ezeknek a mezőknek kitermelésére már jóval a háború előtt megalakult a Turkish Petroleum nevü angol-német érdekelt­ség, mellyel szemben a franciák is alakítottak a Banque de VUnion Pari­sienne és a Tharmann & Co. ház ve­zetése alatt egy érdekeltséget. Mint­hogy az utak Kisázsiában teljesen hiá­nyoznak, a távolságok óriási nagyok és a török kormány komoly támoga­tására nem lehetett számítani, egyik társaság sem vitte többre, mint hogy néhány fúrást megejtett. Az angorai kormány elismerte, hogy milyen kincs van a területén levő petróleumban és ezt politikailag is mennyire értékesít heti. Ezért ratifikálta az utolsó szul­tán rendelettörvényét, mely szerint uj pi troleumkoncessziók nem engedélyez­hetők. A kitermeléshez saját ereje ter­mészetesen nem elég s igy azt várja, hogy valóságos versenytárgyalásokat rendezzenek az angol, francia és ame-, rikai s esetleg titokban német pelro­leumérdekeltségek, hogy a kitermelés­ben részesedhessenek. A mezopotámiai petroleumterületet Anglia biztosítani tudta ugyan magának, de Törökország­nak ez a főpetroleumtelepe. Erzeruin, Van és Bitlisz örmény tartományok­ban kétszázhúsz kilométer hosszúság­ban nyúlnak el más igen gazdag petro­leumföldjei. melveknek koncesszió-

Next

/
Oldalképek
Tartalom