Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 13. szám - A nemzetközi munkásvédelem törekvéseinek kialakulása. 12. [r.]

4 november 5. MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 Az amsterdami szakszervezeti Internacionálé az 1919. évi február hónap 5—9. napjain Bernben megtartott konferenciája, amelyen Anglia, Bulgária, Csehország, Dánia, Franciaország, Görögország, Hollandia, Kanada, Magyarország, NémetAusztria, Németország, Norvégia, Olaszország, Spanyolország, Svájc és Svédország képviselői vettek részt, hasonlóképen fontos javaslatot dolgozott ki a nemzetközi munkásvédelem megvalósítása érdekében. Ez a javaslat, amely sok tekintetben hasonló az előzőhöz, t izenöt pontban foglalja össze a kívánatosnak tartott irányelveket. Elsősorban az általános iskolalátogatási kötelezettség viendő keresztül annak a rendeltetésnek szemmeltartásával, hogy a hivatásbeli szakképzés alapjai biztosítva legyenek. A magasabb tudományos szakképzést mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni. Az ifjak képességeinek és hajlamainak kifejlesztését akadályozó anyagi nehézségek kiküszöbölendők. Életük tizenötödik évét be nem töltött gyermekek keresetszerű tevékenységet nem végezhetnek. A tizenötödik és tizennyolcadik életév között levő fiatalkorúak naponkint legfeljebb hat órán át foglalkoztathatók olyként, hogy számukra másfélórás pihenő biztosíttassék és az egyfolytában, ^pihenő nélküli munkaidő tartama legfeljebb négyórás tartamú lehet. Mindkét nembeli fiatalkorúaknál naponkint legalább két órán át szakés továbbképző-tanfolyamon kell tanulniok s a tanfolyamokat csak a reggeli 8 és esti 6 óra közé eső időben szabad tartani. Fiatalkorú az esti 8 és reggeli 6 óra közötti időben nem dolgoztatható, úgyszintén vasár- és ünnepnapon, valamint az egészségre ártalmas üzemekben és bányamunkában sem. A munkásnők szombati munkaideje négy óránál több nem lehet és számukra a szombat délután, déli 12 órától kezdődőleg, szabaddá teendő. Ahol az üzem természete kivétel engedélyezését kívánja meg, ott az e szabály szerint megállapított pihenőidő a hét másik napjára tehető át. A munkásnők éjjeli munkára nem bocsáthatók. A vállalkozó, a befejezett munkaidő után, a munkásnőknek otthoni munkát nem adhat. Egészségre különösen ártalmas üzemekben nők nem alkalmazhatók. A szülés előtt és után összesen tíz héten át a munkásnőt pihenés illeti meg és e pihenőből legalább hat hétnek a szülés utáni időre kell esnie. Az államoknak szerződés útján kell kötelezniük magukat az anyasági biztosítás intézményesítésére s az anyasági segély összege nem lehet kisebb, mint a betegpénz. Hasonló munkateljesítményért a nőnek hasonló díjazás adandó. A napi munkaidő 8 óránál, vagy heti 48 óránál több nem lehet. Az éjszakai munka este 8 és reggel 6 óra között eltiltandó. Kivételt csak az oly üzemeknél szabad engedélyezni, amelyek sajátosságuk folytán, vagy technikai okokból éjjeli munkára vannak utalva. A szombat délután szabadsága minden ország munkását megilleti. KÖZGAZDASÁG Ipari üzemredukció Romániában. A gazdasági pangás és ennek folytán az iparüzemek munkaredukciója, különösen a bánya- és fémiparban mindennap komoyabb méretet ölt. A legutóbbi időkig azt lehetett volna gondolni, hogy az egyes üzembeszüntetések a kormánynak az új területekkel szemben követett gyarmatpolitákájából következnek s így csakis az új országrészekben fognak jelentkezni. Ezt a feltevést megerősíteni látszott az a tény, hogy az üzemredukciót maga a kormány kezdte meg és éppen az erdélyi kincstári bányákban és a kincstárhoz közelálló erdélyi és bánsági gyártelepeken. Ezt a példát követték aztán a magánvállalatok is, így a Piritbányák r. t. és az erdélyi aranybányák, melyek közül 496 szünetel s már csak 27 van munkában. Nem áll jobban a vasércbányászat és kohászat sem, mert a vajdahunyadi művek már csak a legszükségesebb munkát végzik és a modern kohók nagyrészében a munkát megszüntették. Összesen 15 vasércbánya üzeme szűnt meg Erdélyben teljesen, köztük Torockón az állami vasércbánya. Hasonló válságban van a rézbányászat is: összes bányái közül egyedül Csikibalán-bánya dolgozik. A zalatnai biganybányászat teljesen megszűnt. Utóbbi időben az erdélyi ipari válság átcsapott a királyságba is, habár ott a kormány bánásmódja nem olyan mostoha. A gazdasági válság olyan általánossá vált, hogy nem korlátozódhatik az új területekre s a régi terület iparában is mutatkozik. Kimenetele meg sem'jósolható. A belga tőkével alakult bukaresti Lemaitre gyár, mely az aradi és a resicai után az egész ország legnagyobb vas- és fémipari gyára, kénytelen volt üzemét váratlanul redukálni. Ennek válságát is voltaképen a kormány okozta, meri a gyárnak vasúti gördülőanyag javítására vonatkozó szerződése volt az állammal, de az állam a szerződés feltételeit nem tartotta meg, amenynyiben évek óta a gyár által végzett javításokért semmit sem fizetett, mire hiábavaló többszöri sürgetések után a Lemaitre kénytelen volt mozdony- és vasútikocsd javító telepeinek működését bezárni. Erdélyben, a Bánságban s újabban a királyságban is az üzemredukálás következtében nagyszámú munkást bocsátottak el. A kormány úgy próbált a helyzeten segíteni, hogy a külföldi munkásokat kiutasította, hogy a belföldieknek valahogy biztosíthassa a munkát. Ezen intézkedés folytán azonban a sokkal roszszabb munkateljesítmény következtében a termelés színvonala annyira leszállót*, hogy több helyen az egész üzemet meg kellett szüntetni. Különösen Erdélyt sújtotta megint ez a helyzet, mert az évtizedek óta itt dolgozott magyar munkásokat külföldieknek minősítették és kiutasították. A tanult szakmunkások helyett pedig frissen és nagyjában betanított oláh napszámosokkal pótolták nem egy helyen. Ezeknek tanulatlansága és gondatlansága folytán egymást érik a szerencsétlenségek a gyári üzemekben. A gazdasági válság legfőbb oka az általános pénzügyi krízis, ennek viszont külpolitikád okok mellett leginkább az az oka, hogy az állam négy és félmilliárd leit kitevő belföldi tartozásait a szállítóknak évek óta nem fizeti. De nem kevéssé hozzájárul ehhez az okhoz a vasút teljes lezüllöttsége, egyáltalában a nehéz szállítás és a magas kiviteli illetékek rendszere. A lengyel petróleumfinomító ipar termelése 1924 első felében. A Kurjer Lwowski október 23-i száma részletes havonkénti statisztikát közöl a lengyelországi petróleumfinomító működéséről 1924 első hat hónapjáról. A táblázat szerint e félév alatt feldolgoztak a lengyel petróleumfinomítók 347.396 tonna nyersolajat (1923 első felében 313.778 tonnát), ebből a következő produktumok készültek: benzin 43.228, lámpaolaj 95.785, gázolaj 57.658, kenőolaj 61.318, parafin 17.810, gyertya 235, vazelin 279, aszfalt 3522, nafta-koksz 4121, félgyártmány 26.936 és kence 379 tonna, összesen 311.271 tonna. Ebből a termelésből belföldi fogyasztásra került, illetőleg 1924 első felében petroleumgyártmányokban a következő belföldi fogyasztás volt: benzin 7616, lámpaolaj 29.776, gázolaj 12.784, kenőolaj 16.967, parafin 2162, gyertya 209, vazelin 121, aszfalt 441, nafta-koksz 50, félgyártmány 2736 és kence 352, összesen: 73.214 tonna. Külföldre kiszállítottak: benzinből 37.069, lámpaolaj 39.027, gázolajból 38.993, kenőolajból 34.868, parafinból 14.694, gyertyából 1, vazelinből 91, aszfaltból 1531, nafta-kokszból 2697, félgyártmányokból 17.467 és kencéből 63 tonna, összesen: 186.526 tonna.