Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 13. szám - Jegyzetek az elmult negyedszázad történetéhez. Külpolitikai útmutató. 5. [r.]

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1924 november 5. Gladstone E. Vilmos — (1809—98) angol államférfi, többízben miniszterelnök. — fierbert — (1854—) angol államférfi, 1905 belügyi államtitkár, 1910 viscount és 1910—14 delaírikai főbiztos. Gokhale — (1866—1915) a bindu nemzeti mozgalom vezére. Goltz Kolmar báró — (1843—1916) porosz tábornok, 1883 oktató tiszt a török hadseregben, 1900 tábornok, 1911 marsai, 1914 aug.—nov. Belgium főkoimányzója, 1914—15 az I. török badsereg, 1915—16 az irahi török-német haderő parancsnoka. Bagdadban 1916 ápr. 19. tifusz áldozatává lett. — Rüdiger gróf — (1865—) porosz tábornok, 1918 a finnországi, 1919 a kurlandi német haderők parancsnoka. Emlékiratai: Meine Sendung in Finnland und im Baltikum. Berlin 1920. Goremykin Longinovics Iván — (1839—1922), 1906 és 1914—16 orosz miniszterelnök. Gorlice — galíciai falu 7 ezer lakossal, az 1915 máj. 1—3. áttörés színhelye. Gounnares — görög miniszterelnök, 1922 nov. 29. kivégezve. Görögország. — Területe 1895-ben 64.657 km2, 218 millió lakossal, 1913 115.975 km2, 4 25 millió lakossal, 1920 150 ezer km2, 6 millió lakossal. Nemzeti kisebbségek: albánok, macedónrománok, bolgárok és törökök. Fővárosa Athén (gör. Athini) 167.480 lakossal, második város Szaloniki 157.900 lakossal. Vasútvonalainak hossza 2350 km, a távíróvonalaké 9500 km2, a telefoné 3125 km. A kereskedelmi flotta 1490 hajó 792 ezer tonnatartalommal. A hadsereg létszám 60 ezer ember, a flotta 3 csatahajóból és ] cirkálóból áll. — Alkotmánylevél kelte 1911 jún. 1. Egykamrás parlament 316 képviselővel. — V. ö. Horváth Jenő: Hellas 1821— 1921. Budapest 1922. Deligiannes Charylaos miniszterelnök (1894—97) a kandiai felkelés hírére (1. Kandia) Törökország ellen fordult és 1897 febr. 10-én görög hadihajókat és csapatokat küldött Koneába, de Larissa eleste (ápr. 25.) után máj. 1-én a radikális Rhalles Demeternek kellett átadnia helyét, ki a mérsékelt Skouloudest és Theotokest maga mellé véve a béketárgyalásokat bevezette. Utóda, Zaimes Thrasyboulos dec. 6-án békét kötött és a pénzügyi helyzet orvoslása végett Görögország jövedelmeit a hatalmaknak engedte át. Theotokes rövid kormánya (1899— 1901) után ismét hatalomra kerüli ugyan (1901—1902), de csakhamar Deligiannes (1902—03), ezt pedig Theotokes (1903), Rhalles (1903—04), ismét Deligiannes (1904—05) majd ismét Rhalles (1905—06) és ismét Theotokes (1906—09) és Rhalles váltották fel (1909), egészen addig, míg a kis csoport váltakozó kormányai ellen a hadsereg egy hónappal Rhalles viszszatérése (1909 júl. 14.) után, aug. 27-én forradalmat nem támasztott. A fővárost a felkelt csapatok zárták körül, a királyi hercegeknek a hadseregben viselt rangjaikról le kellett mondaniok, György királynak pedig aug. 28-án a katonai liga élén álló Mauromichalest kellett kineveznie miniszterelnökké, ki az adósságokba merült országtól 210 millió drachma kölcsönt követelt. A király erre, 1910 elején, a görögországi ellentétekben érdektelen Venizelostól, a kandiai felkelés népszerű vezérétől kért tanácsot, ki okt. 15-én maga vette át a kormányt, 25-én a parlamentet feloszlatta és a decemberi választásokban 277 :111 (sőt 300 : 64 arányú) többséget szerzett. Ezzel a többséggel az alkotmányt módosításoknak vetette alá (1911 jan. 11 az alkotmányozó nemzetgyűlés megnyitása, 1911 jan. 11—1912 jan. 3) és példás rendet teremtett. Az 1912 márc. 25-i választásokban 150:31 többséget kapott, a 69 kandiai képviselő is az ő embere volt. Az új Görögország ismét számottevő hatalom volt, mikor 1911-ben a BalkánSzövetség eszméje felmerült és a diadalmas háború idején Londonba utazott Veuizelos nyugaton is nagy népszerűségre tett szert, ő volt az, ki az 1913 jún. 1-i szerb-görög szövetséggel Bulgáriát lefegyverezte (aug. 10, bukaresti béke) és a ki 1914 febr. 13-án a hatalmakkal Görögország szuverénitását elismertette. Mikor a brit kormány 1915 január 24-én Görögországnak a bolgároknak átadandó Kavala elleuében (2 ezer km2. 30 ezer görög lakossal), a kisázsiai Ioniát (Szmirna és vidéke, 125 ezer km2, 800 ezer görög lakossal) ajánlotta fel, Venizelos még aznap emlékiratban kérte a nyugati hatalmakhoz való csatlakozást, de a vezérkar és a király elutasították. A dardanellai vállalat tehát görög tárgyalás nélkül indult meg febr. 15-én; a király — Vilmos német császár sógora — régi politikusaitól (Dragoumes, Rhalles és Theotokes) és a vezérkartól (Dousmanes) támogatva, a márc. 5-i koronatanácsban Venizelos második emlékiratát is leszavaztatta és helyette márc. 11-én Gounnarest kinevezve, 11-én szigorú semlegességet fogadott. A jan. 13-i választások azonban Venizelost 184 :126 arányú többséggel ajándékozták meg, mire a király aug. 17-én újból a kormány élére állította őt. Mint ilyen Szalonikit az antant-csapatoknak adta át, mire okt. 5-én ismét felmentették. Helyét Zaimes foglalta el, kinek kabinetében Dragoumes, Sounnares, Rhalles és Theotokes is helyet foglaltak. November 3-án Zaimest 147 :114 arányban leszavazták, mire a venizelista parlamentet 6-án feloszlatta, mire Skoluloudes váltotta fel, Venizelos pedig Szalonikiba utazott, hol antant-barát kormányt szervezett. Az antant-hatalmak most minden erejökkel Görögország ellen fordultak. Nov. 23-án a macedóniai vasutak átengedését követelték és bár Skouloudes a dec. 19-i választásokban többséget kapott, 1916 jan. 12-én Korfu szigetét a szerbek részére foglalták le, Macedóniát megszállották, febr. 16-án már a thesszáliai vasutak átadását, ápr. 12-én a larissa-patrasi vasutat követelték, jún. 7-én egész Görögországot blokád alá helyezték, jún. 21-én a királyt Skouloudes elbocsátására szólították. Skouloudes 23-án visszalépett és helyét Zaimes foglalta el; aug. 1-én Dousmanes vezérkari főnököt kellett felmenteni; szept. 1-én 42 angol és francia hadihajó jelent meg Pyraios előtt, hol a törődött Zaimest szept. 16-án Kalogeropoulos Miklós, ezt 8-án Lambros Spiridion váltotta fel. Venizelos szept. 25-én Konduriotes admirális kíséretében végleg elhagyta Athént és okt. 8-án Szalonikiban kötött ki. Két nappal azután, okt. 10-én Lanbrost az egész görög flotta átadására szólították, 16-án Athént francia csapatok szállották meg, mire a görög hadsereg dec. 15-én Moreába vonult vissza. Alighogy Zaimes 1917 május 23-án visszatért, jún. 6-án Szalonikiból Athénbe érkezett Jonnart francia főbiztos, ki 11-én a Justice francia hadihajóról Konstantin királyt 24 órás ultimátumban lemondásra szólította. A koronatanácsban Dragoumes, Gounnares, Lambros, Skouloudes és Zaimes a lemondás ellen foglaltak állást, a király azonban az ultimátumot elfogadva, 12-én hajnalban önkéntes száműzetésbe ment. Helyét ifjabb fia, Sándor herceg foglalta el (1917—21), mire 26-án Venizelos Athénbe érkezett, kormányt alakított és 29-én a központi hatalmaknak hadat üzent. Sándor király 1920 okt. 25-én vérmérgezésben elhalván, Pál herceg lett a trónjelölt, ki mellett a régensséget Olga özvegy királyné, a kormányt pedig — miután Venizelos a nov. 14-i választásokban váratlanul 246 :120 arányban kisebbségbe került és elhagyta Görögországot — Rhalles látta el. A dec. 5-iki népszavazás 1,013.724 : 999.954 szavazattal Konstantin király visszahívása mellett foglalt állást, ki dec. 11-én Athénbe érkezett. A király 1921 jan. 7-én az új parlamentet megnyitotta, de a Venizelostól megszállt Ioniában a törökökkel szemben hosszú és kemény háború vette kezdetét (1921 jan. 20—), melyben a görögök döntő vereséget szenvedtek. Konstantin királyt 1922 végén forradalom távolította el a trónról, melyre fia, II. György került (1922—24), ki a törökökkel Lausanneban 1923 júl. 24-én békére lépett. A pártellentétek 1923 végén Venizelos visszahívását eredményezték, ki 1924 jan. 5-én újból megjelent Athénben, hol még aznap a nemzetgyűlés elnökévé választották, röviddel azután pedig kormányt alakított. Betegsége következtében lemondani kényszerülvén, barátai márc. 26-án kikiáltották a köztársaságot, mire II. György király elutazott. (V. ö. még Balkán-háborúk.) Grey Albert gróf — (1851—), 1904—11. kanadai főkormányzó.