Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 12. szám - Jegyzetek az elmult negyedszázad történetéhez. Külpolitikai útmutató. 4. [r.]

1924 július 15. MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 Jegyzetek az elmúlt negyedszázad történetéhez KÜLPOLITIKAI ÚTMUTATÓ (Minden jog fenUrtva.) összeállította: Horváth Jenő egyetemi magántanár Dünaburg — orosz erődítmény, 1918 február 18-án német kézbe ke­rül, később Lettországhoz, 1921 óta Lengyelországhoz tartozik. Ebért Frigyes — (1871—) heidel­bergi kárpitos, 1912. szocialista kép­viselő, 1916. apárt elnöke, 1918 nov. 9. birodalmi kancellár, 1919 febr. 11. köztársasági elnök. Edén Nils — (1871—) upsalai pro­fesszor, 1917. svéd miniszterelnök. Edhem pasa — (1851—1909) török tábornok, 1897. a Görögország elleni hadjárat fővezére. VII. Edwárd — (1841—1910) Vik­tória angol királynő fia, angol ki­rály (1901—10). Neje Alexandra dán hercegnő, IX. Keresztély dán király leánya (1863). Fia V. György. - V. ö. Esher lord: The influence of King Edward. London 1915. Vincent J. E.: Life of Edward VII. London 1910. Williers H. W.: Edward the Peace­water. 2 kötet. London 1911. Eichhorn Hermann — (1848—1918) porosz tábornok, 1915. a X. német hadsereg parancsnoka, 1917. tábor­nagy és az ukrajnai német csapatok parncsnoka, 1918 júl. 30. Kiewben meggyilkolták. Eisner Kurt — (1867—1919) berlini radikális szocialista író, ki 1910 óta Münchenben élt. 1918 nov. 8-án ő kiáltotta ki a bajos köztársaságot, melynek miniszterelnökévé válasz­tották. 1919 febr. 21. merényletnek esett áldozatul. Elefántcsontpart 1. Guinea. Elgen Sándor Viktor gróf — (1849—1917) angol államférfi, 1893— 98. indiai alkirály, 1903—8. gyar­matügyi államtitkár. Elszász-Lotharingia — 1871—1918. német, 1918 óta francia tartomány. Területe 14.522 km2, lakóinak száma I, 874.000 (1910), köztük 1,634.000 német és 204 ezer francia. Az 1921 márc. 6-i népszámlálás 170 ezer főnyi csökkenést mutatott ki. Entente. — A név az 1904-i angol­francia szövetség (entente cordiale) megkötésekor került forgalomba. 1908-ban Oroszországgal bővült (hár­mas entente), 1915-ben ifedig Itáliá­val (négyes entente). Enver pasa — (1881—1922) 1909­II. berlini török katonai attasé, 1908. az újtörök-mozgalom vezére, 1911. Tripoliszban Itália, 1913. a Balkán­félszigeten a bolgárok ellen harcolt, 1918-ban Ázsiába menekült. Epiros — a drinamenti albán­görög vidék, melyet 1913-ban Albá­nia (Argyrokastro) és Görögország (Janina) között osztottak meg. A görögök időnként Észak-Epirost is birtokba vették (1. Albánia). Eritrea — afrikai olaisz gyarmat a Vörös-tenger partján. Területe 129 ezer km2, lakóinak száma 380 ezer. Fővárosa Asmara, 8 ezer lakos­sal. A vasútvonalak hossza 120 km, a távíróvonalaké 1100 km. Ernő Ágost — (1887—) Cumberland herceg fia, ki 1913 máj. 24. Viktória Lujza hercegnőt, II. Vilmos császár leányát nőül vette és nov. 1. ősi örökségéből Braunschweig hercegsé­get kapta meg. Erzberger Mátyás — (1875—1921) tanító, 1903. centrumpárti képviselő, az 1917 júl. 17-i német békerezolució egyik megalkotója, 1918 okt. állam­titkár. A compiégnei erdőben ő írta alá a fegyverszüneti szerződést Foch francia tábornokkal. 1921 aug. 26-án merényletnek esett áldozatul. Em­lékiratai: Eflebnisse im Weltkrieg. Berlin 1920. Esszád pasa — ((1863—1920) tiranai születésű török tábornok, 1912—13. Skutari védője a montenegróiak el­len, kiknek 1913 ápr. 25-én a várat átadta. 1914. albán had- és belügy­miniszter. Mint ilyen Vilmos király ellen felkelést támasztott és távo­zásra bírta. 1920 jón. 13-án Párizs­ban merényletnek esett áldozatul. Erzsébet — (Wittelsbach Erzsébet, élt 1837—98), 1854. Ferenc József osztrák császár neje, 1898 szept. ]0-én Genfben merényletnek esett áldoza­tul. V. ö. Tschudi M.: Elisabeth, Kaiserin von Oesterreich und Kö­nigin von Ungarn. Leipzig 1908. Márki S.: Erzsébet, Magyarország királynéja. Budapest. — (Wied Erzsébet, élt 1843—1916) 1869. Károly román fejedelem neje, román királyné. Északamerikai Egyesült-Államok — északamerikai köztársaság. Terü­lete 9,369.400 km2, lakóinak száma 107 millió. Fővárosa Washington 437.580 lakossal. — Az Unió politikai fejlődésének irányát az 1896-i elnök­választás szabta meg, melyben az ohiói -republikánus Mac Kinley Vil­mos döntő győzelmet aratott a de­mokrata Bryan Vilmos fölött. Ezzel az aranyvaluta és a védővám embe­rei kerültek uralomra és maradtak azon 1913-ig. Mac Kinley hivatalba­lépése (1897 márc 4.) után 1897 júl. 24-én a védővám, 1900 márc. 4-én az aranyvaluta törvényerőre emelked­tek, mi hét év alatt páratlan gazda­sági fellendülést okozott. 1900-ban a lakosság már a 80 millió, a nemzeti vagyon 90 milliárd aranydollár felé közeledett és e nagy fellendülés egy­szersmind nagyszabású és erélyes külpolitikai tervek előtt is utat nyi­tott. Az Unió tengerentúli kereske­delme megnövekedvén, elsősorban az interoceanikus csatorna megépí­tésére gondolt, de azon az úton két nagy akadályt kellett leküzdenie. A tengeren ott volt Spanyolország, mely Kuba és Portorikó birtokában meg­maradt, a földszoroson pedig ott volt az 1850-i Clarton-Bulwer-szerződés, mely a megépítendő csatornán Angliának és az Uniónak egyenlő jogokat biztosítván, a megépítést Anglia elhatározásától tette füg­gővé. Az Unió először a gyengébb Spanyolország ellen fordult és a kubai felkelőket önálló harcfeleknek ismerte el (1. Kuba), mire a háború 1898 tavaszán nyomban kitört. Annak eredményeként az 1898 dec. 10-i párizsi békeszerződés Porto-Riko és a keletázsiai Fülöp-szigetek bir­tokával növelte az Unió területét. Mac Kinleyt 1900-ban újból elnökké választották, de a buffalói páname­rikai kiállításon 1901 szept. 14-én gyilkos merényletnek esett áldozatul. — Helyét a newyorki Roosewelt Ti­vadar foglalta el (1901—8), ki tovább haladt a megkezdett úton és figyel­mét most már az isztmuszhoz vezető szárazföldi út felé fordította, mert Anglia európai terveire való tekin­tettel az 1907 febr. 22-i washingtoni Hay-Pauncefote szerződésben lemon­dott 1850-i előjogáról. Ez a lemondás az Unióra nézve a megépítendő csa­torna monopóliumjogát jelentette és ezért fontosságában az új század minden egyéb eseményei között az első helyre került, mert az Unió kor­látlanul megvethette lábát a föld­szoroson, hol az egész amerikai kon­tinens és a két óceán forgalma ke­resztezték egymást. Amint a kon­gresszus a nicaraguai és panamai csatornatervek közül az utóbbi mel­lett döntött, Hay államtitkár 1903 jan. 22-én szerződésszerűen megegye­zett Kolumbia washingtonikövetével a csatorna megépítése iránt. A ko­lumbiai kongresszus azonban az egyezményt elvetette és okt. 31-én szétoszlott, mire nov. 3-án Panamá­ban forradalom tört ki, Roosewelt 6-án Panama köztársaságot függet­len államnak ismerte el, Hay pedig 18-án már Panama washingtoni kö­vetével kötötte meg a csatorna-szer­ződést, melynek alapján a csatorna meg is épült. Rooseweltet 1903-ban diadalmas többség választotta újból elnökké, de az Unió akkor már a panamai koncesszió ellenében Ang­liához volt kötve és a keletázsiai bo­nyodalmakba keveredett. Az orosz­japán háborúban (J1903—5) a két angolszász hatalom Japán mögött foglalt állást és a békeszerződést 1905-ben az északamerikai Ports­mouthban kötötték meg. Egy évvel azután Kalifornia állam a japán be­vándorlás ellen foglalt állást és 1908-ban oly elkeseredett küzdelem vette kezdetét a csendesóceáni álla­mokban a sárgák ellen, hogy 1907—8. az Unió és Japán politikailag és ka­tonailag élesen szembekerültek egy­mással. Roosevelt hatalmas flottát

Next

/
Oldalképek
Tartalom