Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 12. szám - Jegyzetek az elmult negyedszázad történetéhez. Külpolitikai útmutató. 4. [r.]

1924 július 15. MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 Jegyzetek az elmúlt negyedszázad történetéhez KÜLPOLITIKAI ÚTMUTATÓ (Minden jog fenUrtva.) összeállította: Horváth Jenő egyetemi magántanár Dünaburg — orosz erődítmény, 1918 február 18-án német kézbe kerül, később Lettországhoz, 1921 óta Lengyelországhoz tartozik. Ebért Frigyes — (1871—) heidelbergi kárpitos, 1912. szocialista képviselő, 1916. apárt elnöke, 1918 nov. 9. birodalmi kancellár, 1919 febr. 11. köztársasági elnök. Edén Nils — (1871—) upsalai professzor, 1917. svéd miniszterelnök. Edhem pasa — (1851—1909) török tábornok, 1897. a Görögország elleni hadjárat fővezére. VII. Edwárd — (1841—1910) Viktória angol királynő fia, angol király (1901—10). Neje Alexandra dán hercegnő, IX. Keresztély dán király leánya (1863). Fia V. György. - V. ö. Esher lord: The influence of King Edward. London 1915. Vincent J. E.: Life of Edward VII. London 1910. Williers H. W.: Edward the Peacewater. 2 kötet. London 1911. Eichhorn Hermann — (1848—1918) porosz tábornok, 1915. a X. német hadsereg parancsnoka, 1917. tábornagy és az ukrajnai német csapatok parncsnoka, 1918 júl. 30. Kiewben meggyilkolták. Eisner Kurt — (1867—1919) berlini radikális szocialista író, ki 1910 óta Münchenben élt. 1918 nov. 8-án ő kiáltotta ki a bajos köztársaságot, melynek miniszterelnökévé választották. 1919 febr. 21. merényletnek esett áldozatul. Elefántcsontpart 1. Guinea. Elgen Sándor Viktor gróf — (1849—1917) angol államférfi, 1893— 98. indiai alkirály, 1903—8. gyarmatügyi államtitkár. Elszász-Lotharingia — 1871—1918. német, 1918 óta francia tartomány. Területe 14.522 km2, lakóinak száma I, 874.000 (1910), köztük 1,634.000 német és 204 ezer francia. Az 1921 márc. 6-i népszámlálás 170 ezer főnyi csökkenést mutatott ki. Entente. — A név az 1904-i angolfrancia szövetség (entente cordiale) megkötésekor került forgalomba. 1908-ban Oroszországgal bővült (hármas entente), 1915-ben ifedig Itáliával (négyes entente). Enver pasa — (1881—1922) 1909II. berlini török katonai attasé, 1908. az újtörök-mozgalom vezére, 1911. Tripoliszban Itália, 1913. a Balkánfélszigeten a bolgárok ellen harcolt, 1918-ban Ázsiába menekült. Epiros — a drinamenti albángörög vidék, melyet 1913-ban Albánia (Argyrokastro) és Görögország (Janina) között osztottak meg. A görögök időnként Észak-Epirost is birtokba vették (1. Albánia). Eritrea — afrikai olaisz gyarmat a Vörös-tenger partján. Területe 129 ezer km2, lakóinak száma 380 ezer. Fővárosa Asmara, 8 ezer lakossal. A vasútvonalak hossza 120 km, a távíróvonalaké 1100 km. Ernő Ágost — (1887—) Cumberland herceg fia, ki 1913 máj. 24. Viktória Lujza hercegnőt, II. Vilmos császár leányát nőül vette és nov. 1. ősi örökségéből Braunschweig hercegséget kapta meg. Erzberger Mátyás — (1875—1921) tanító, 1903. centrumpárti képviselő, az 1917 júl. 17-i német békerezolució egyik megalkotója, 1918 okt. államtitkár. A compiégnei erdőben ő írta alá a fegyverszüneti szerződést Foch francia tábornokkal. 1921 aug. 26-án merényletnek esett áldozatul. Emlékiratai: Eflebnisse im Weltkrieg. Berlin 1920. Esszád pasa — ((1863—1920) tiranai születésű török tábornok, 1912—13. Skutari védője a montenegróiak ellen, kiknek 1913 ápr. 25-én a várat átadta. 1914. albán had- és belügyminiszter. Mint ilyen Vilmos király ellen felkelést támasztott és távozásra bírta. 1920 jón. 13-án Párizsban merényletnek esett áldozatul. Erzsébet — (Wittelsbach Erzsébet, élt 1837—98), 1854. Ferenc József osztrák császár neje, 1898 szept. ]0-én Genfben merényletnek esett áldozatul. V. ö. Tschudi M.: Elisabeth, Kaiserin von Oesterreich und Königin von Ungarn. Leipzig 1908. Márki S.: Erzsébet, Magyarország királynéja. Budapest. — (Wied Erzsébet, élt 1843—1916) 1869. Károly román fejedelem neje, román királyné. Északamerikai Egyesült-Államok — északamerikai köztársaság. Területe 9,369.400 km2, lakóinak száma 107 millió. Fővárosa Washington 437.580 lakossal. — Az Unió politikai fejlődésének irányát az 1896-i elnökválasztás szabta meg, melyben az ohiói -republikánus Mac Kinley Vilmos döntő győzelmet aratott a demokrata Bryan Vilmos fölött. Ezzel az aranyvaluta és a védővám emberei kerültek uralomra és maradtak azon 1913-ig. Mac Kinley hivatalbalépése (1897 márc 4.) után 1897 júl. 24-én a védővám, 1900 márc. 4-én az aranyvaluta törvényerőre emelkedtek, mi hét év alatt páratlan gazdasági fellendülést okozott. 1900-ban a lakosság már a 80 millió, a nemzeti vagyon 90 milliárd aranydollár felé közeledett és e nagy fellendülés egyszersmind nagyszabású és erélyes külpolitikai tervek előtt is utat nyitott. Az Unió tengerentúli kereskedelme megnövekedvén, elsősorban az interoceanikus csatorna megépítésére gondolt, de azon az úton két nagy akadályt kellett leküzdenie. A tengeren ott volt Spanyolország, mely Kuba és Portorikó birtokában megmaradt, a földszoroson pedig ott volt az 1850-i Clarton-Bulwer-szerződés, mely a megépítendő csatornán Angliának és az Uniónak egyenlő jogokat biztosítván, a megépítést Anglia elhatározásától tette függővé. Az Unió először a gyengébb Spanyolország ellen fordult és a kubai felkelőket önálló harcfeleknek ismerte el (1. Kuba), mire a háború 1898 tavaszán nyomban kitört. Annak eredményeként az 1898 dec. 10-i párizsi békeszerződés Porto-Riko és a keletázsiai Fülöp-szigetek birtokával növelte az Unió területét. Mac Kinleyt 1900-ban újból elnökké választották, de a buffalói pánamerikai kiállításon 1901 szept. 14-én gyilkos merényletnek esett áldozatul. — Helyét a newyorki Roosewelt Tivadar foglalta el (1901—8), ki tovább haladt a megkezdett úton és figyelmét most már az isztmuszhoz vezető szárazföldi út felé fordította, mert Anglia európai terveire való tekintettel az 1907 febr. 22-i washingtoni Hay-Pauncefote szerződésben lemondott 1850-i előjogáról. Ez a lemondás az Unióra nézve a megépítendő csatorna monopóliumjogát jelentette és ezért fontosságában az új század minden egyéb eseményei között az első helyre került, mert az Unió korlátlanul megvethette lábát a földszoroson, hol az egész amerikai kontinens és a két óceán forgalma keresztezték egymást. Amint a kongresszus a nicaraguai és panamai csatornatervek közül az utóbbi mellett döntött, Hay államtitkár 1903 jan. 22-én szerződésszerűen megegyezett Kolumbia washingtonikövetével a csatorna megépítése iránt. A kolumbiai kongresszus azonban az egyezményt elvetette és okt. 31-én szétoszlott, mire nov. 3-án Panamában forradalom tört ki, Roosewelt 6-án Panama köztársaságot független államnak ismerte el, Hay pedig 18-án már Panama washingtoni követével kötötte meg a csatorna-szerződést, melynek alapján a csatorna meg is épült. Rooseweltet 1903-ban diadalmas többség választotta újból elnökké, de az Unió akkor már a panamai koncesszió ellenében Angliához volt kötve és a keletázsiai bonyodalmakba keveredett. Az oroszjapán háborúban (J1903—5) a két angolszász hatalom Japán mögött foglalt állást és a békeszerződést 1905-ben az északamerikai Portsmouthban kötötték meg. Egy évvel azután Kalifornia állam a japán bevándorlás ellen foglalt állást és 1908-ban oly elkeseredett küzdelem vette kezdetét a csendesóceáni államokban a sárgák ellen, hogy 1907—8. az Unió és Japán politikailag és katonailag élesen szembekerültek egymással. Roosevelt hatalmas flottát