Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 11. szám - Jegyzetek az elmult negyedszázad történetéhez. Külpolitikai utmutató. 4. [r.]

Csütörtök, 1924 május 22. MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 és északi része vörös-orosz bevándorlóktól népesedett meg, kik közé az oláhok is sürü tömegben vonultak. A XIV. század végén a szomszédos moldvai fejeledelemség hódította meg ezt a gazdátlan területet és ennek kiegészítő része lett, amíg vele együtt török fennhatóság alá nem került. A XVII. század végén a török uralom hanyatlása megkezdődött, az északon közben nagyranőtt Oroszország ebben az irányban igyekezett tengerhez jutni s a törököktől 1711-ben, 1730-ban és 1787-ben elragadta, de pár évi birtoklás után mindig kénytelen volt visszabocsátani. A török uralom alatt magyar kivándorlók és hadifoglyok is aíapitottak itt néhány falut, de sokkal nagyobb 'tömegben vándoroltak be déli részére a bolgárok, a városokba pedig az örmények, görögök, végezetül pedig a zsidók. Az 1812. évi bukaresti béke véglegesen Oroszországnak ítélte oda Besszarábiát, de a krimi háború után a párisi béke 1856-ban déli részén 9274 négyszögkilométer területet visszacsatolt Moldvához. 1878-ban az orosz-török háborúban azonban a török uralom alól felszabadított és már egységes „Románia" fejedelemségtől az orosz megint visszavette s azóta háborítatlanul orosz uralom alatt volt, majdnem a világháború végéig. A bolsevizmus kitörése után moldvai köztársasággá alakult és kikiáltotta függetlenségét. A köztársaság garantálta a területén élő öt nép teljes nemzeti és egyházi egyenjogúságát. Azonban a bukaresti békét megelőző fegyverszünet alatt az oláh hadsereg bevonult ide és azon a cimen, hogy a bolsevikiket üldözi, megszállta az egész tartományt s 1918 március 27dikén Brosteanu tábornok körülvétette Kisenevben az ülésező államtanácsot s addig ki nem engedte az épületből, mig feltételesen ki nem mondta a köztársaság Oláhországhoz való csatlakozását. A központi hatalmak összeomlása után még ez év november 27-én újra megszavaztatták az államtanáccsal most már feltétel nélkül a Pruth, Dnjeszter, Duna, Feketetenger és Bukovina közötti területnek „önkéntes" csatlakozását. Az országtanácsnak ezt a határozatát Ferdinánd király rögtön királyi dekrétummal ratifikálta s aztán a bukaresti parlament is ratifikálta. A nagykövelek tanácsa 1920 október 28-án ismerte el a csatlakozást, de a nagyhatalmak nem ratifikálták, ugy hogy voltaképpen jogilag nem is léphetett volna érvénybe, mig Franciaország közvetlenül a bécsi tárgyalások megkezdése elölt az idén nem ratifikálta. Bratianu kormánya most azzal érvel, hogy Besszarábia lakossága önrendelkezési jogát érvényesítette a két leiterrorizált határozattal, tehát népszavazásra nincsen szükség. Az oroszok ezzel szemben rámutatnak, hogy az államtanács nem jelenti a népet, de maga az államtanács is fegyveres kényszerítés alatt szavazta meg a csatlakozást, ők maguk, az oroszok, a népek önrendelkezési jogát mindenütt elfogadták a volt orosz birodalom területén s igy hozzájárultak Lengyel-, Eszt-, Finn-, Litván- és Lettország önálló államokká való alakulásához, valamint Besszarábia önálló moldvai köztársasággá való kikiáltásához. Az oláh kormány azonban ezt az önálló köztársaságot fegyverrel megszállotta, felhasználván Oroszország zavaros közállapotait, az ilyen fegyveres elszakitást pedig az orosz kormány jogosnak el nem ismerheti. Az is mutatja, hogy Besszarábia népe egyáltalában nem kívánta az Oláhországhoz való csatolást, hogy a párisi konferencián Miljukov és társai már követelték orosz szempontból a népszavazást, de Bratianu miniszterelnök azzal fenyegetőzött, hogy inkább otthagyja a konferenciát, semmint a népszavazást elfogadja, mert ez beláthatatlan belső bajokat okozna ezen a területen. Érdekes sakkhuzást talált ki ujabban a Bratianu-kormány a besszarábiai kérdésben. Pár napja egymást érik a hirek, hogy az oroszok beütésre készülnek Besszarábiába, hogy az oláh kormány elrendelte a mozgósítást stb. Ez mind a külföldnek szóló csalétek, elsősorban a Balti-államoknak. Bukarest ugyanis, hogy Besszarábia birtoklását biztosithassa, nyugati szövetségeseiben már nem bízván, a kisantantban még kevésbbé, oroszellenes blokkot akar összehozni Oroszország bekerítésére. Japánnal sikerült már szövetséget kötni, április 23-án utazott el Bratianu miniszterelnök Anghelescu miniszterrel Konstatinápolyba és Brusszába, hogy Törökországgal is ilyen szerződést kössön, azután pedig a már szövetséges Lengyelország utján a Balti-államokat is be akarja vonni egy ilyen szövetségbe. Hogy sikerül-e vagy nem, a jövő titka. A sajtópropaganda mindenesetre jól működik ebben az irányban és ijesztgeti az orosz veszedelemmel az érdekelt szomszédországokat. Bennünket mindenesetre a dolognak az az oldala érdekel legjobban, hogy a híres kisantant-szövetség, mely Középeurópa diktátoraként szeretne szerepelni, az első komolyabb szóra, hogy szétesett. Mihelyt Oroszország felvetette a besszarábiai kérdést, Csehországban a prágai egyetem diákjai népgyűlésen követelték Besszarábia visszajuttatását Oroszországhoz, a szerb sajtó pedig teljes erejéből Bukarest ellen fordult s a legnagyobb nyíltsággal az oroszok melleit nyilatkozott, sőt a maga részéről is az oláhok kiüldözését követeli Európából, ' mert az Adriai-tengertől a Fekétetengerig csak a délszlávok részére van hely. ,<XX>0000000<X>000<>0<>000<>00<><> í A MAGTAR KÜLPOLITIKA ÉS VILÁGGAZDASÁGBA minden hó 1-től és 15-től kezdődően bármikor lehet előfizetni. A HÓNAP KRÓNIKÁJA Április 4. Jugoszláviában az ellenzék törvénytelennek jelenti ki a szkupstina elnapolását. — Németország, a szakértői bizottságok progranimja szerint 4 évi moratóriumot kap. Ez alatt biztosítania kell a szénszállításokat és fizetni a megszállás költségeit. Négy év multán évenkint 2 és félmillió aranymárkát fizet. — Krisztinszki kijelenti, hogy a román-orosz tárgyalások meghiúsulta után a besszarábiai nép részére nem marad más hátra, mint hogy tanácsrendszer alapján döntsön hovatartozása fölött. — Stinnes képviseletében üzletemberek érkeztek Angorába. — Az interparlamentáris unió ülései Bernben megkezdődtek. — A francia képviselők számát a jövő választásra 626-ról 584-re szállították. Április 7. A bajor választásokon 491.802 szavazat esett a nacionalista blokkra, 919.587 a bajor néppártra, 207.422 a bajor földmives és középosztály szövetségre, 433.821 a szociáldemokrata pártra, 73.818 a német nemzeti pártra, 203.017 a kommunistákra. Arra a kérdésre, hogy el akarnak-e szakadni a birodalomtól, 1,224.017 szavazat volt igennel, 1,263.892 nemiméi. Április 8. Poroszország és Oroszország között naponta légjárat indult meg. Április 9. Az olasz választások eredménye: 4,264.500 kormánypárti, 645.000 néppárti, 448.000 szocialista, 351.000 fasiszta melléklista, 348.000 nacionalista, 304.000 kommunista, 241.000 szabadelvű demokrata, 147.000 alkotmányos ellenzék, 124.900 köztársasági, 104.900 demo-szocialista stb. A kormány 375 mandátummal rendelkezik. Április 10. Perzsiában a parlament hozzájárult a köztársasági államforma kimondásához. — Macdonald kijelentette, hogy a kormányváltozás nem befolyásolja az angolok eddigi Ruhr-politikáját. — Stinnes meghalt. Április 11. Románia katonai szerződést köt Franciaországgal. — A Stambulinszky kormánv volt minisztereit a bol&ír büntetőbíróság felmentette. Április 12. Szinovjev a pétervári szovjetben kijelentette, hogy Oroszország nem harcol Besszarábiáért. — Pasics újból lemondott, a király őt bizta meg a választások kiírásával. — Jugoszláviában a német kulturszövetséget feloszlatták, mert 8 német képviselő az ellenzékhez csatlakozott. Április 15. A görög népszavazásnál 930.000 szavazatot adtak le, ebből 630.000 cselt a köztársaságra, melynek elnöke Zainus lesz. — Németország; a szakértői jelentések szerint, 2500 millió aranymárkát fizethet. — A román ellenzék fuzionált a Bratianu-kormány ellen. — Emmayer német igazságügyminiszter lemondott a centrum párttal és bajor néppárttal való ellentétek miatt.