Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 10. szám - A szerb kormányválság

Csütörtök, 1924 április 3. MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 A szerb kormányválság Szerbiában a Pasics-kormány megint megbukott és megint megalakult. Nagyszerbia sorsa olyan elválaszthatatlanul hozzá van fűzve ennek az aggastyánnak életéhez, hogy minden kormányválságot csak ő vele mer az uralkodó megoldatni. A kíméletlen erélyű és minden erőszakoskodásra kész balkáni államférfi Cavour szerepét játsza a délszlávok között. Múltja elég változatos. Mint hazaárulót már két izben Ítélték halálra, harmadik esetben pedig szerb katonaság kergette ki hazájából. Milán király haditörvényszékének ítélete elől Bukarestbe menekült, midőn másodízben halálraitélték, hivei a börtönből szöktették meg Bulgáriába. Paraszt származású ember, de európai képzettségű. Fiatal kora óta egy célt tűzött ki maga elé: a délszláv területnek egy államba való egyesítését, és élete alkonyán kedvező világpolitikai események meg is valósították ezt a tervet. Az alkalmi sikert akarja azóta visszavonhatlanná, megváltozhatallanná tenni s ezért követi el az erőszakoskodások, a népek elnyomásák szakadatlan sorozatát, ö nem délszláv államot akar, nem is SHS királvságot, hanem egyszerűen Nagyszerbiát. Nem ugy képzelte az egységet, hogy az addig idegen felsőbbség alatt élő délszlávok saját jószántukból föderatív alapon egyesülnek egy közös állammá, melyben magasabb kulturfokuk folytán elhomályosítják a primitív balkáni szerbséget, hanem az ő ideálja az, hogy Szerbia, az a kis Szerbia, melynek fdkonkinti naggyátételének szentelte egész hosszú életét, egyszerűen uralma alá hajtja a többi délszláv területet, elnyelje, beolvassza és szerbbé tegye. Az egyesülés nem a Pasics terve szerint, hanem föderatív alapon jött létre s azóta Pasics egyre ezt a „tévedést" korrigálgatja. Megszerkesztette és erőszakkal az" ors/ágra kényszeritette a centralista vidovdani alkotmányt, mely a szerbet teszi úrrá az egész területen s azóta a rajongók és öregemberek hajlithatatlan konokságával ragaszkodik ehhez az alkotmányhoz, mely már annak a pártnak, a demokratának sem kell, mely létrejöttét Pasicsnak lehetővé tette. Az uj területek népe, elsősorban a horvátok, szlovének és mohamedán bosnvákok teljes erővel fölvették a harcot ezzel az alkotmánnyal szemben. A harcot azonban csak egyes szerb pártok csatlakozása döntötte el Pasics ellen. Ellenzéki blokk jött létre, melyben a kormány buktatására egyesültek az elnyomott szláv nemzetiségekkel a szerb demokraták és a szerb parasztpárt is. Pasics kisebbségbe került, a radikális párt nem maradhatot kormányon s kénytelen volt beadni lemondását. A kormányválság megoldása egyáltalában nem orvoslás, hanem csak kis időnyerés. Koalíciós kormány alakult a centralizmus másik megátalkodott és gyűlölt híveinek, a szerémségi szerb Pribicsevics Szvetozárnak bevonulásával, aki, csakhogy a vidovdani alkotmányt megmenthesse, kilépett tizennégy emberével a demokrata pártból és négy miniszteri tárcáért koalicióba lépett a radikálisokkal. A Pasics—Pribicsevics koalíciós kormány tehát megalakult március utolsó napjaiban, parlamenti többsége ennek sincs s csak ugy tarthatja magát, hogy a horvát parasztpártiak mandátumait a Ház mindaddig nem igazolja, mig legalább a költségvetést le nem tárgyalják. Legalább az ex-lexet el akarják kerülni. Hogy azután mi következik, talán csak a Pasics titka. Mert a horvátok bevonulása után parlamentileg nem kormányozhat, mert minden kérdésben leszavazzák, viszont az uj választások elrendelése is nagyon kockázatos, mert nagyobb terror mellett azok sem folyhatnak le, mint amilyet az utolsó választáson rendezett Pasics és mégis kisebbségben maradt s ha a horvát parasztpárt, mint a parlament második legnagyobb pártja a maga hetvenkét emberével passzivitásba nem megy, minthogy a királyra az esküt nem akarta letenni, az első órában megbukott volna már a kormány. így mégis nyert majdnem két évet. A helyzet azonban most már annyira kiélesedett, hogy passzivitásra és kíméletre az uj választás után nem számithat. Nem jöhet tehát más, mint az olasz és spanyol példát követni Szerbiában is, hacsak ' a király a legegyszerűbb és leghatásosabb orvosszert alkalmazni nem meri: a centralista alkotmány visszavonását és az ország föderatív átszervezését, vagyis Pasics egész élete müvének lerontását. Ezt Pasiccsal megtétetni nem lehet, Pasics nélkül kibontakozást Szerbiában még elképzelni nem tudnak. Tehát a gyökeres orvoslással várnak, amig meghal. Népszerűsége mindenesetre sokat csökkent az olasz megegyezés miatt. A Pasics—Pribicsevics koalíció előzményei. Rádicsnak, a horvát parasztpárt külföldre szökött vezérének agitációja indította meg voltaképpen azt a-, bomlást, melynek most az uj koalíciós Pasicskormány kinevezésével akarnak gátat vetni. Rádics ernyedetlen londoni működése a horvát kérdést európai üggyé tudta tenni. A szerb kormány nemrég még lépéseket tett a Rádiccsal való megbékélés felé, egyidőben Rádicsnak saját pártjában is áruló hire kelt, mert azzal gyanúsították, hogy kiegyezett a szerbekkel és feladta a külön horvát köztársaság programmját. Közbejött azonban az olasz—szerb szerződés, mellyel a Pasics-kormány a szlovének és horvátok igényeit adta föl, ami ezek elkeseredését még fokozta. Pasics, nem kellvén már tartania olasz támadástól, esetleges montenegrói vagy horvát forradalom kitörésénél, erőszakkal akarta a centralizmust életbeléptetni s tálán, meggondolatlanul nyilatkozatokban! is hangoztatta, hogy most szabad kezet kapott a belpolitikai kérdések erélyes megoldására. A horvát és szlovén autonómia utolsó maradványait is eltörölte, ez olyan fölzúdulást keltett az érdekelt tartományokban, hogy a másik nagy szerb párt, az ellenzékben levő demokrata is megriadt tőle, másrészt azonban alkalmasnak látta az időt a kormány megbuktatására. A kormány táborához való tartozás Szerbiában elég jövedelmező szokott lenni s igy a demokraták önérdekből is időszerűnek látták a radikálisok felváltására. Davidovics Ljuba, a párt elnöke, talán taktikai okokból, talán meggyőződésből, fölvetette a demokrata programm revízióját az alkotmánykérdés tárgyában és az eszéki pártkongresszus el is fogadott egy uj programmot, mely teljesen visszaállítja, sőt kiépíti a tartományi autonómiát az SHS királyság egész területén: kimondta, hogy a nemzetiségekkel szemben a testvéri megértés és az állammal való I egyenjogúság álláspontjára helyezke/ dik. Csupa olyan alapvető elvek, meI lyeket a koalíciós kormányban résztvevősük idején eszükbe sem jutott törvényesíteni. Az uj programmal a pártot mindjárt szakadás is fenyegette, mert Pribicsevics Szvetozár, a magyar országgyűlés egykori tagja, ez a fanatikus horvátgyülölő s általában minden nemzetiséget üldöző szerémségi szerb állást foglalt a maga híveivel a pártprogramra ilyen megváltoztatása ellen, de nagy kisebbségben maradt. Azóta a demokrata párt egysége csak látszólagos. Pribicsevics március végéig bennmaradt a pártban, de mint a hivatalos álláspont nyilt ellensége. Az eszéki határozat után Davidovics vette kezébe az ellenzéki blokk megalakításának tervét, melyet eddig a szlovén Korosec és a bosnyák Szpáhó hirdetett. Davidovics csatlakozása szerb körökben is kedveltté tette ezt az eszmét, mert most látták, hogy nem hazaárulásról, ellszakadásról van szó, mint ahogy Pasics eddig hirdette, hanem éppen az állam megszilárdítását célzó uj, becsületes kisebbségi politikáról. A tárgyalások hetekig tartottak. A kormány a maga kis többségével nem tudta a költségvetést megszavaztatni és három hónaponként meghoszszabbitott, u. n. tizenkettedekben kapta a régi költségvetés alapján az indemnitást. Még rosszabbra fordult helyzete, mikor az ellenzéki blokknak sikerült Korosec közvetítésével a parasztpárttal is elvi megegyezésre jutni. Preradovec megjelent Belgrádban, hogy igazoltassa a horvát parasztpárti képviselők mandátumait, mert ezek is részt akarnak venni a parlamenti munkában. Az első két turnus mandátumait igazolták, a többieké hátra van és a kormány valóságos amerikázással akadályozta meg ezek igazolását. Az uj kormány most a költségvetési vita befejezése utánra igéri. Pasics az ellenzéki blokk fenyegető i terjeszkedésének megakadályozására j megtelt minden lépést a többi pártnál, de sikertelenül. A nyolctagú német parlamenti klub minden ígérgetés ellenére is kijelentette, hogy nem bizik a kormányban és ellenzékbe ment. A kilenctagú szerb parasztpárt szintén