Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 10. szám - Jegyzetek az elmúlt negyedszázad történetéhez. Külpolitikai utmutató. 3. [r.]

MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 X Jegyzetek az elmúlt negyedszázad történetéhez \ KÜLPOLITIKAI ÚTMUTATÓ Összeállitotla: Horváth Jenő egyetemi magántanár X ÚL Ott akkor már élesen szemben állottak egymással a görögök, kik nov. 8-án és a bolgárok, kik 11-én Szia'loinikiba bevonultak. Február 3-án a fegyverszünet is lejárt és a kiújult harcban március 6-án Jaoiina görög, 26-án Drinápoly bolgár, ápr. 23-án Skutari (Minden jog fentartva.) montenegrói kézbe került. A máj. 30. londoni békeszerződés a megszállott területeket a Balkán Szövetségnek engedte át. A győztes hatalmak azonban a szerzett zsákmányon nem tudtak megosztozni és jun. 1-én Szalonikiban uj szövetség jött létre Szerbia és Görögország között, melynek éle a szövetséges Bulgária ellen vo.t irányítva. Az uj háborúban (jun. 30-tól aug. 10-ig) Bulgária vereséget szenvedett és Macedóniát az aug. 10-iki bukaresti békeszerződésben Szalonikival es Kavalával Görögországnak, Monasztim Szerbiának engedte át. Bulgária gyengeségét a törökök is kihasználták és július 22-én Drinápolyt visszavették, melyet a békeszerződésben megtartottak. Ugyanakkor a románok, kiknek a pétervári réunion április 9-én Szilisztriát odaigérte, szintén hadat üzentek és a védtelen Szófia ellen vonulva, erőszakolták ki az augusztus 10-iki bukaresti békeszerződést, mely a győztes, de kimerült és megalázott Bulgáriát győzelme gyümölcseitől megfosztotta. Románia és Görögország Hohenzollernjeit a német külügyi hivatal vette pártfogásába Bulgária ellen, holott azok akkor már orosz vezetés alatt Szerbiával együtt egy //. Balkán Szövetségben egyesültek, melyből Bulgária kimaradt. Ugyanakkor, amikor 1913 február 5-én Románia 1920-ig megújította 1883-iki szövetséglevelét, a kettős monarchiánk már egy másik Balkán Szövetségben kereste a vezető szerepet, mellyel az 1914 júniusban Konstanzába látogató II. Miklós cár meg is ajándékozta. E szövetség lelke azonban a szláv Szerbia maradt, melynek miniszterelnöke, Pasics, február 2-iki pétervári látogatásakor személyesen ' tisztelgett a cárnál, kinek belgrádi követe, Hartvig Hendrikovics Miklós a szövetséget Ausztria-Magyarország ellen fordította. Mikor június 28-án Szerajevo utcáin a Narodna Obrana emberei Ferenc Ferdinánd osztrákmagyar trónörököst meggyilkolták, Pasics a cárhoz fordulva, igényelte a megígért támogatást és az osztrák-magyar hadüzenet (július 29.) után Oroszország haderőit a Kárpátok felé indította.' Ez volt az oka annak, hogy az 1914-íki szerbiai hadjáratok sikertelenek maradtak és hogy a balkáni harcteret augusztus 22-én és december 15-én ki kellett üriteniök. A balkáni kérdés az orosz harctéren dőlt el, hol Ausztria és Magyarország haderői 1914 őszén súlyos vereségeket szenvedtek. A központi hatalmakra támaszkodó Vilmos király szeptember hó 5-én végleg elhagyta Albániát; szeptember 18-án Bratianu román miniszterelnök titkos egyezményre lépett az oroszokkal. Ugyanakkor Itália október 25-én Albániába küldötte hadi hajóit és december 26-án Valonát birtokba vette, a görögök pedig ÉszakEpirost szállották meg, melyet 1913 március 17-től 1914 március 27-ig is megszállva tartottak. Az 1915-iki orosz vereségek végre a balkáni területeken is döntő fordulatot eredményeztek. Bulgária július 17-én a központi hatalmakhoz csatlakozott és október 12-én a szerb csapatok annak ellenére is átlépték a bolgár határt, hogy Mackensen német és Kövess osztrák-magyar tábornokok csapatai 8-án már Belgrádban állottak. November 5-én már Nis is elesett, mire a szerb hadsereg Péter királlyal együtt Albánia hófedte hegyein át az Adria felé menekült. 1916 január 10-én a Lovcsen-hegy, 13-dikán Cetinje került osztrák-magyar kézre, mire Miklós király szintén elmenekült, csapatai pedig 25-dikén letettek a fegyvert. Venizelosz hozzájárulásával már szept. 30-dikán partra léptek az ententehatalmak csapatai Szalonikiban, hol azok száma 1916. tavaszán a félmillió létszám felé közeledett., Bruszilov orosz tábornok júliusi lucski áttörése után Bratianu is elérkezettnek hitte a döntés idejét és mikor Sarrail tábornok aug. 15-dikén ' Szalonikiból előnyomult, az augusztusi szerződésben a beavatkozás mellett határozva, 27dikén Erdélybe küldte csapatait. Makkensen tábornok a bolgár-német haderő élén azonban gyorsabbnak bizonyult és Dobrudsát szállotta meg, Falkenhayn tábornok pedig a németosztrák-magyar haderő élén Erdélyt megtisztítva, dec. 6-dikán 'Bukarestet foglalta el. Csak Konstantin görög király állott még ellen az entente követeléseinek egészen addig, amig\ Jonnart francia főmegbizott 1917. jun. Ildikén a Pyroies előtt álló Juslica francia csatahajóról lemondásra nem szólította. Jun. 12-dikén hajnalban a király elutazott léls helyét fia, Sándor foglalta el, mire Venizelosz hazatérve, a központi hatalmaknak hadat üzent. Ez volt a helyzet, mikor 1918 szept. 14-dikén a szaloniki hadsereg támadása megindult és a kimerült bolgár frontot elsöpörte Franchet d'Espéray francia tábornok, fővezér, már 30dikán fegyverszünetre birta Bulgáriát. Ferdinánd cár és miniszterelnöke, Radoszlavov elmenekültek, helyüket Boris cár 'és a demokrata Maiinov foglalták el. A szövetségesek okt. 12dikén már Nisbe, 19-dikén a dunaádba menti Viddinbe, nov. 1-én Belg érkeztek. A kimerült Románia miniszterelnöke, Bratianu 1918. febr. 9-dikén lemondott és Marghiloman máj. 7dikén békére lépett a központi hatalmakkal, de nov. 6-dikán elhagyta helyét és 17-dikén a román hadsereg Berthelot francia tábornok vezérlete alatt Bukarestet ismét megszállotta. Az 1919. szept. 10-diki saint-germaini osztrák, a nov. 27-diki neullyi bolgár, az 1920. jun. "4-diki trianoni és az aug. 10-diki sévresi békeszerződések alapján Bukovina, Erdély, Délmagyarország, Horvátország, a szlovén területek, Dalmácia és BoszniaHercegovina Románia és Szerbia birtokába mentek át, Görögország pedig déli Macedóniát és Thráciát kapta meg. E szerződések annyiban szenvedtek változást, hogy a kisázsiai görög vereségek következtében keleti Thráciát Drinápolylyal együtt ! 1923. elején Törökország visszakapta. V. ö. az egész korszakra nézve Horváth Jenő: A balkáni kérdés utolsó fázisa 1895—1920. Budapest 1921. A kardiai kérdésről Bérard V.: Les affaires de Créte. Paris 1898. II. kiadás 1900 és Vaillaux M.: Les originés1 de T'autonomie crétoise. Paris 1912. A görög-török háborúról Go//r ('..báró: Der thessalische Krieg Berlin 1898. Lordy E.: La guerre grécoturque. Paris 1899. A macedóniai reformációról Brailsford H.: Macedónia, its races and their future. London 1906. Dragarof P.: La Macedonie et les réformes. Paris 1906. Rechti J.: Die Reformaktion OesW-reich-Ungarns und Russlands in Macedoniien. 1903—08. Gotha 1908. A Balkáin-szövellség háborúiról Der Ballkankrieg, 1912—13. A német vezérkar kiadása. I. Berlin 1914. Immánuel: Der Balkankrieg, 1912—13. Berlin 1913. I'ricc W. C: The Balkán confl. The political and military history of the Balkan Wars in Macedónia. London 1914. Rarbin R.: The irrer history of the Balkan Wars. London 1914. A világháború balkáni vonatkozásairól Dcvis E.: La grandé Serbie. Páris 1915. Immánuel: Serbiens und Montenegros Untergang. I—II. kiadás. Berlin 1916. Price D : Venicelos and the War. London 1917. Seton-Watson R. S.: Roumania and the Great War. London 1915. Stiéron Ch.: Lemptiére reumáin et la déféction russe. I—V. kiadás. Páris 1918. Baltikum — a Balti-tenger orosz területeinek közös neve a finn határtól a német határokig.