Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 8. szám - Jegyzetek az elmult negyedszázad történetéhez. Külpolitikai utmutató. 1. [r.]

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA Csütörtök, 1924 február 21. Afrika története. — Attól a láztól eltéröleg, mely az afrikai kérdés történetét 1871—1895. jellemezte, mikor minden, európai hatalom, sőt kisebb államok is afrikai területek szerzésére törekedtek, a következő negyedszázad a megszerzett területek birtokosainak súrlódását mutatta. Uj tejületek már nem állottak rendelkezésre, a birtokállományok tulajdonosait a határkérdések gondjai kötötték le. — így Franciaország, mely északafrikai területei (Algéria, Tunisz, Szahara, Szenegál, Guinea és Szudán) birtokában 9 millió km2 területtel rendelkezett, 1898-ban a Felső-Nilus megszerzésére törekedett. Ott azonban Kitchener lord angol hadseregével találta szemben magát (fashodai incidens) és megalázva vissza kellett vonulnia. Nem sokkal azután a Nilusvölgyről (Egyptom és Szudán) vlaló lemondás fejében Marokkó megszerzésére kapott biztatást (1901) és igy vette kezdetét az afrikai történelemben a nemzetközi diplomáciában a marokkói kérdés (1901—12. V. ö. Marokkó.) — A marokkói kérdés a nyugatafrikai német gyarmatok kiterjesztését vonta maga után, mig Belgiumi II. Lipót belga király afrikai dominiumának, Kongoliának megszerzésére törekedett, mit 1908-ban sikerült is elérnie (1. Kongolial). — Nagy átalakulás ment végbe Délafrikában, ahol Fokföld és Natal angol gyarmattal egyesültek Transzvál és Oranje boer (hollandi) köztársaságok (1900) és Német-Délnyugatafrika (1915), miáltal 1910-ben egy délafrikai brit dominium alakult, mely 1915 óta egész Délafrikát egy birtoktestben egyesitette (1. Délafrika). — Ugyanakkor Keletafrikában az angolok Egyiptomból előnyomulva 1896—98. Szudánt foglalták el, 1917—18. pedig Német Keletafrikát szállották meg, miáltal Rhodes Cecil délafrikai államférfi eszménye, a fokváros—kairói brit gyarmatbirodalom egy nagy lépéssel közelebb került a megvalósuláshoz (7. Egyiptom, Szudán, Világháború). — Végül az olaszok a kis eritreal gyarmatból az abesszíniai császárságot akarták meghódítani, de terveik az adriai csatatéren összeomlottak (1896.). Abesszínia független császárság maradt, az olaszok pedig Tripolisz felé fordították figyelmüket, mely 1911-ben Libia néven olasz gyarmattá lett. — V. ö. Darmstaedter P.: Geschichte der Austeilung und Kolonisation Afrika's, 1415—1919. 2. kötet. Berlin 1913—21. Gibbons H. A.: The new map of Africa, 1910—16. A history of European colo nial expansion and colonial diplomacy. Newyork, 1917. Horváth J.: Modern Afrika 1915—1920. Budapest 1922. Afrika területi megoszlása: I. Füayetlen államok: Abysszinia 1.2 millió km.2 10—15 millió 1. Libéria 95 ezer km.2 1.5 millió 1. II. Bel'ia területek: Kongolia 2.365 milli km.2 17.5 millió 1. III. Brit területek: Guineai gyartnalok 1 millió km.2 20.5 millió 1. Délafrika 3 millió km.2 8 millió 1. Keletafrika 1.2 millió km.2 7 millió 1. Egyiptom és Szudán 3.5 millió km.2 16 millió 1. Szigetek 2600 km.2 400 ezer }. IV. Francia területek: Marokkó 572 ezer km.2 5.4 millió 1. Algéria 575 ezer km.2 5.5 millió 1. Tunisz 167 ezer km.2 2 millió 1. Szahara 2.39 millió km.2 0.5 millió 1. Szenegál 19il ezer km.2 1.25 millió 1. Guineai gvarmatok 660 ezer km.2 4.2 millió 1. Szudáni gyarmatok 5 millió km.2 10 millió 1. Szomália 120 ezer km.2 280 ezer 1. Madagaszkár 585 ezer km.2 3.5 millió 1. Réunion 1980 km.2 180 ezer 1. V. Német területek (188Í—1919): Togo 87 ezer km.2 1 millió 1 Kamerun 790 ezer km.2 2.75 millió 1. Délnyugatafrika 835 ezer km.2 100 ezer 1. Keletafrika 1 millió km.2 7.75 millió 1. VI. Olasz területek: Libia (lölil.) 1.1 millió km.2 900 ezerk Eritrea 119 ezer km.2 380 ezteir 1. Szomália 257 ezer km.2 300 ezer J. VII. Portugál területek: Guineai gyarmatok 36 ezer km.2 289 ezer 1. Angola 1.25 millió km.2 2 millió 1. Mozambik 760 ezer km.2 3 millió 1. Szigetek 5 ezer km.2 400 ezer 1. VIII. Spanyol területek: Marokkó 28 ezer km.2 0.5 millió 1. Rio de Oro 258 ezer km.2 30 ezer 1. Guineai gyarmatok 26.6 ezer km.2 140 ezer 1. Kanári szigetek 7 ezer km.2 0.5 millió i. IX. Nemzetközi terület: Tanger 600 km.2 60 ezer 1. X. Mandátumok: Agadir — délmarokkói kikötő, hova Németország 1911. július 1-én a francia megszállás ellen tiltakozva a Parthercirkálót elküldötte (agadiri incidens) I. Marokkó. Albánia — európai köztársaság a Balkán félszigeten. Kiterjedése 28 ezer km2, lakóinak száma 850.000. Fővárosa Durazzó 5 ezer lakossal, legnagyobb városa Szkutari 35 ezer lakossal. Alkotmánylevél kelte 1920. jan. 20. Egykamarás parlament 79 képviselővel. — Mint tartományra Itália és Ausztria tartottak igényt és versengésüknek eredményekónt 1900—1. abban állapodtak meg, hogy Albánia státuskvója csupán mindkét hatalom megegyezése alapján változtatható meg. A balkán háborúk idején (1. o.) a valonai albán nemzetgyűlés 1912 nov. 28-dikán független állammá nyilvánította. Első kormányát Iszmail Kemál bég alakította meg. Dec. 20-dikán a londoni réunion, az 1913 máj. 30-iki londoni békeszerződésben pedig Törökország is elismerték független államnak, mire a bevonult montenegróiak, kik évszázadok óta dél felé törekedtek és a szerbek, kik október óta megszállva tartották, kiürítették. Albánia ekkor fejedelemséggé alakult és első fejedelmévé Wied Vilmos német herceg lett, ki 1914 márc. 7-dikén I vonult be Durazzo fővárosba. Sorsa I hoszu ideig Skutari védőjétől, Esszád I pasától (1. o.) függött, ki olasz szövetI ségben felkelést támasztott ellene és csak eltávolítása után állott helyre a nyugalom. A világháború kezdetén Vilmos király (alb. sopret) szept. 8-dikán lemondás nélkül eltávozott, mire a szerbek, délen a görögök és Esszád pasa visszatértek (1. Epiros), majd 1916 elején osztrák-magyar és bolgár, Valonát 1916 novemberben olasz, Argyrokastrót görög, Koricát pedig francia csapatok szállották meg, kik Albániát, melyet az 1915 április 26-diki londoni szerződés (1. o.) olasz érdekkörbe utalt, 1917 jun. 3-dikán olasz védőrség alatt független állammá nyilvánították. Ugyanakkor a Koricában álló franciák a francia megszállott területen alakított külön albán köztársaságot proklamáltak, de három hónap múlva tervüket feladták. A szerb előnyomulás veszedelmére való tekintettel Itália 1920 aug 2-dikán elismerte Albánia teljes függetlenségét és az okt. 30-diki rapallói szerződés (1. o.) után csapatait visszavonta. Távozásuk után a szerbek előnyomultak ugyan, de mikor Albánia 1920 dec. 17-dikén a Nemzetek Szövetségének tagjává lett, a Nagykövetek Tanácsának 1921 nov. 9-dikén hozott határozata értelmében a szerbeknek és az Epirost megszálló görögnek is vissza kellett vonulniok. Albánia határait mindezek ellenére sohasem állapították meg szabatosan és a szerb-görög támadás veszélye mindvégig megmaradt. A rendezetlen határviszonyok eredményezték 1923 nyarán Telliri olasz tábornoknak és az albán-görög határmegállapitó bizottság tagjainak a janinai országúton való meggyilkolását és ennek következtében Korfu időleges olasz megszállását. — V. ö. Chebrezi C.i Albánia past and present. London 1919. Gopcsevics S.: Das Fürsteníhum Albanien Berlin 1914. Javay S. L.: La jeune royaume d'Albanie. Paris 1914. Peacock W.: Albánia, the fourdhing state of Europe. London 1914 Rolheit R.: Aus Albaniens Werditagen. Berlin 1914. Sulliotti .4. /.: In Albánia. Sei mesidi regno. Milano 1914. Különösen pedig Miss Edith Dúrban: The burden of The Balkans. London 1905 II. kiadás 1912. High Albánia. London 1909. Albert — (Koburg Albert, 1875.) belga király (1909). II. Lipót király fivérének. Fülöp flandriai grófnak fia. Neje (1900) Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnő (1876). A trónörökös Lipót brabanti herceg (1901). Albert — (1848—1922.) monakói fejedelem (1889—1922).