Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)
1923 / 5. szám - Scotus Viator és a tótok - A béketárgyalásokon tanusított magatartásunk tanulságai. Ludwig Ernő és Apponyi Albert előadása. 3. r.
MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1923 február 4, rasrtpárt képviselői jelentették be tiltakozásukat az alkotmányretorm tárgyalása ellen, ugy a kamarában, mint a szenátusban. \r. ülés többi része az antiszemita diákzavargások ügyének tárgyalásával és a parasztpárt és a kormány közli heves Sssxeüfközéssel telt el. ' A béketárgyalásokon tanusitott magatartásunk tanulságai Ludwig Ernő és Apponyi Albert előadása V III. Komolya-n kell foglalkoznunk azzal n gondolattal, hogy a külüoui f. olyálatot bizonyos szempontokból revízió alá vetniük. Előadó melegen érez azokkal a férfiakkal, akik azelőtt és most is a külügyi. szotgálntb"n hazafias felbuzdulásuk teljes kifejtésével szoletáliúk a nemzet üouél. Nem rzek ellen szól. dc vannak sokan, a kik nem valók a mai Magvarország külügyi szolgálatába. A magv ar arisztokráciának mindenkor lelkes tisztelője \olt. amennyiben az a múltban nemzeti életünket és alkotmányunkat alátámasztotta, annak egyik legkiválóbb pillére volt és ma is az. De egy társadalmi osztályhoz való tartozás -em lehet jogcím ma arra. hogy követeink' az ö soraikból kerüljenek ki. Nem akarin. hogv félreértsék szavait. Ijiszlingva'nunk kell. Vannak nagyon ió követeink, de t annak olyanok is. akik nem azok,. Nem a születés, nem a vagyon, nem is a nyelvtudás lehetnek kizárólagos jogcímek diplomáciai á'lá£ok betöltésére, bár ezek. természete en akadályok sem lehelnek. hanem az, hogy a jelenkor ti magyar diplomaV. i leoyen kifogástalan szellemi és lehetőiért iá fizikai kondícióban. Legyen az, arait az anjrolok., fit'"-nek neveznek. Rendelkezzék vilántartasztalattal. kezdeményezési tehetséggel, tudja feltalálni madát minden helyzetben' Magyarországot ma úgyszólván minden oldalró támadják. Szükségünk van olyanokra, akik szóral és írásban gyorsan és mindig jól tudiák kiparilozni a támadja*. Aki ma diplomáciai missziót vállal el. nairv egyéni áldozatot lx>r. Legyen mindenki. tisztában' ezzel! Ne gondolja, bogy az ö sgyéni jólétének nyomnia kell a latban. 'A nemzet egyetemes érdeke, iönőie, jóléte felér akárkinek ecniéni euészsfyéihtl. Diplomáciai karunkat nevelni keU arra. hogy a nemzet érdekében ma a leaföhb „ siker. Materiali-ztikus knrb»a élünk. Az egyéni siker hajhá' szása ma «vs*ran odaviszi az effibe; retket, hogy a szpiritualisctikus javakról, HK erkölcsi értékekről megfeledkeznek. A nemzet életében azoiiban • nem egészen nav áll a dolog. $zükleég van olyanokra, akik a nemzet erköhsi méltóságának megóvása mel' lett a némtet matertrtlistztkns sikerét biztosítani tudiák. fíz az amerikai, ez nz angol-tzdsi nemzetek, az eredményes nemtetek evanaétbima. Akik !ma diplomáciai karónkban Vawnak vagv oda akfcmiak bejnlni. azok. ne »rra gondoljanak, hogy hogyan fognak ők gyors karriert csinálni, mert i az a nemzetet nem érdekli, és nem is érdekelheti. Gondoljanak arra jrűriő*, szüntelenül, hoaa ők honnan tudná' nak sikerekei elérni a nemzet számára. Ez a nemaet hü. Mikor Tisza Isti»án a háboTU kitöréseikor feihlvl; ) a ) nemzetet, hogy a ha/át a mub dicső : h-adicióinoz megfelelően ineg\itdá>e, ez s felhívás visszb. iurra talált a nemj zet lelkében, nein azért, mintha Ma' avarorszás imperialista lefit volna, va^v j a bábom!' akarta volna, hanem azért, mert kellett háborúba mennünk erkölcsi létünk igazolására. Győzni azért akartunk, mert sikert akartunk a nemzet számára. Ez jó volt igy. Bossz aa volt. hogy a defaitizrmis megmételyezte a nemzet lelkét, megfosztotta — habár csak ideiglenesen í* — ez életre való nemzetek Credöuáfól. iönönmagába vetett bizalmától. A békctárgvalásoknál méltóságosan próbáltunk meehalni. de a nemzet élni akart, ma is azt akarja. Azért azokat h; -Tuk meg ügyeink vezetésével ét tlipfomáciánk irúrujílásáoal, akik i nemzet eredményes életét és feltámadását a jövőben biztosítani tudjál. A nagy tetszéssel fogadott beszéd ulau közkh ánatra Appony] Albert gróf emelkedett szólásra, aki mellett percekig tartó tapssá] tüntettek a jelenlevők. ... 4 mayám részéről is — úgymond — csatlakozom Ludwlg fükonziil tir véleményéhez, amely a választolt bíróság intézményének nagy jövőt jósol. Sagyon helyes gondolat ftt volna válasz, totf bíróságra bízni a magyarság ügyéi, olyan birósiiyru különös'n. melybe az amerikaikat is belevonták volna. Bár titkolnom kellett felfogásomat, a békeszerződés megkötésére három ok miatt remény nélkül menteim. Az első az. volt, hogy a nagy antant hatalmai a háború alatt különböző ígéreteket teltek azoknak a hatalmaknak, melyeket ino*t kis antant hatalmaknak neveznek. Ezektől az igérc'cktöl nagyon nehéz lett w]nn fclállniok. A második döntő szem. pont a halalmi kérdés volt. A forradalom egyedüli. — igaz ketesértékü vivinányaihoz az tartozott, Jiogy az ország védtelen állapotát eredményezte. Hogyha nem történt volna az a hallatlan dolog, hosv a Károlvi-kormánv leleszi a fegyvert, hogv «z A. 0- K. az oi re vouatkoró parancsot.. 1 frontokra toivabbitfal'ia és hogv mikor bizonyos kisebb taktikai éhségek teljes rendben visszatértek a frontról azoktól is elvették a fegyvert, hng-yba mindéi; nem történt volna, akkor ma való-fiuüleg ínáskéno állnánk. Yalamenvnvi hadveaérünk egybehanezó kijelentése szerint, akivel alkalmam voit erről beszélni, hogyha akkor csak egy párszázezer emberrel rendelkezünk, se a csertok. »c a románok hozzánk be nemi iőttek volna. így azönban a nafiverjtente ív-lt vákami blamáaifól. mert n szom-. zédállíiniok' már okkupúlták azokat a területeket, melyekre bejelentettek igényeiket és sc a francia, se ar angol kormány sem tehettek volna valamit abban az irányban, hogy ezek az okkupált területek nekünk visszaadassanak, nvert annyi bizonyos, hogy nem küldték volna katonáikat, liogy azok a mi érdekünkben harcol iának és a vesztett területeket nekünk visszaszerezzek. mé2ba ezt akarták volna is megtenni, amit egyáltalán nem lehet mondani. \ harmadik szempont az. volt. hogy a hatalmak szemében különösen Francia, orsrág előtt az volt a mértékadó hogv a megkötött szerződéseket teljes egészükben tartsa fenn és óvakodtak attól, hogv ezeknek a szerződéseknek' összesesén bárhol is rés üttessék, mert félő volt, hogy akkor összedűl az egész, kártyavár. Fram iaorsz. ág nündb? Elzászra gondolt. Nem lehetett neki precedenst teremteni és ez •volt az oka araiak, hogy a magvar szerződésen sem akartaik változtatni. Meg kell említenem, még azt a mindenki e'őtt ismeretes tényt, hogv a magyar békedelegáció munkáját nagy. ban megnehezitette. hogv a franciák bennünket csaknem hferroetioe elzártak a külvilágtól. Be kell vallanom, hojlv. nagy fejtörést okozott nekünk, vájjon olt inaradjunk-c mindnyájan és ott költsük el az ország pénzét, vagy sem. Végre is a delegáció felét hazaküldtük. Később biwnvos földalatti összeköttetések révén mégis sikerült érintkezésbr lépnünk irányadó francia diplomáciai körökkel, melyekkel tárgyalásokat folytattunk'. lic kell ismernem, hoaa velünk jobban bántak, mint előttünk a németekkel, a kiknek csakis a versai|les-i udvarokban volt szabad sétálniok. Mi Neuillvben. Sevres-ben szabadon mozoghattunk, csak éppen Parisba nem mebcltirnk külön enegedélv nélkül. Nem tértünk azonban reménv nélkül viszs/a Budapesre. mert mégis sikerüli nemi Ígéreteket és enyhítéseket szereznünk. Ezek a hircs Milleranddéle leveiben vannak leiéve. amely nem csupán apró-cseprő nevekre \onalkozik. mint a?t tno't szeretik feltüntetni hanem emt komoly iaérelel tartalmaz, melu íuéretet lehet anyán meri nem tartant, de sohasem letaf/adni. hooil ez ai iaéret mer/tétetett. A helyzet jellemzéséül még lelemütem. hogv mikor Párist elhagjtuk. a Temps - - nyihánvalúap 'ugalni^zi. tt vezércikkében — annak a véleménynek adott kifejezést, hogy a magyajdelegációnak nincsen oka Fajnílkozni a Neuillyben eltöltölt idő hosszúsága feleli, mert igen értékes és reális eredményekéi ért el. Valamit a ielen külpolitikai heluzetünkröl <», Tudatában kell lennünk, hosv nagvnn M>k nehézséggel kell számolnunk. Hiába hangoztatjuk, hogy ?zomszéd"inkkcil szemben barátságos viszony létesítésére törekszünk', ha ezt senki sem hiszi el nekünk. A szonvszéd államok nagyon is jól tudják, hosv túlságosan sokat raboltak e| tőlünk, ahhoz. liQgy ecv olyan nemzet, mint a magyar, ebbe valaha bele tudjon nvugodni. Szómszédainkra nérve állandó veszélvt jelentünk és ezért ük minden alkalmat meg fognak ragadni, hogy gyenüit-enek bennünket é* lelietöleg a tönk szélére juttassanak. Az. ellenünk megindrtott kampány első ré^ze, amely egész frissen cl emlékezetünkben, tudvalevőleg kudfirceal végződött. Ez a kudarc azonban nem kedvetleniti el ellenségeinket. Számolnunk k«ll azzal, hogv belátható időn belül ismét hasonló módon fognak fellépni ellenünk. A naguententc államainál méa mindia uz a mentalitás «z uralkodó, hogy a kisenterMe országai velük. Magyaror. 'zán ntdiq ellenük küzdött a noau ftd. honiban. Ez ellen a felfogás ellen na* íyon nehéz védekezni. Valahányszor nvugafi államok képviselőivel tárgyal* lam a megszállott területeken élő kw sebbségeink sorsáról, mindifl ezzel a slereo'tvp válasszal jöttek. \ Ludwia fökonzul áltjti hu-naottu. tott választott birósúai intézményt fel. tétlenül fel kellene használnunk a jó. vnben: de azokat a nemzetközi intézményeket is. amelyeket a hágai egyezménv egyrészről, másrészről pedig a népszövetségi ejzyezménv t^ahnaz. A nemzetiségi kisebbségek megvédésére vonatkozó akciókai is erőtelje, sebben kell folytatni, nem azért, minllia orvoslást remélhetnénk, h»nem azért, mert ezeknek a kérdések'' nek a folytonos íelbolygatása szatu. rálni fogja az európai közvéleményt nzzal a tudattal hoev a mai állapot mégis csak tarthatatlan. Amikor utoljára künn jártam Genf* ben. láttam és tapasztalhat* a m, hogy a semleges államok óriási befolyási jelentenek. Ezeknek az oi^zá^'oknak a közvéleménye nagyon fontos, összeköttetést kell keresnünk velük. Elő kell készitenünk a talajt a jövőre. Nem vagyok szfratéga. de aa éli iózan eszem azt mondja nekem, hogy ati a sikert akarja, annak mindent elő kell kcsziteni_ a döntő mér. közéire, emelnie kell a hadsereg morálját is. Itánk nézve kedvező politikai atmoszférát kell teremtenünk a külföldön. Ezért voltam én mindig barátja annak, hogv betépjünk a Népszövetségije. A semleges államoi ott íj mindinkább előtérbe lépnek. Az angolszász vélemény javunkra változik. Olaszországban is vannak érdekkapcsolatok Magyarországgal. Mindinkább szaporodnak azok a jelek. me» lyek arra engednek következtetni, haau a helyzet számunkra méois javu. Ivbnn van. " 1 Vége. l A tót !>u''onóinisták az ebnult év során memorandumba foglalták sérelmeiket és a műveli világ elé! léplek panaszi'kkal. Nemsokára e/után a tói néppárt lapjában,; 1 Shováihvft azt irta Iliinké Amfrás. hojs a tót nip védelmére egy uj Scotus Viatort kellene keresni. Ez a kijelentés annyira fáit az... (InVoniott népek" védelmeziűjén. k. hogv a cseh kormány: félhivatalos laniáb''n nvilt levelet intézeti Scotus Vialor Hlinkához. melyben ön. érzeteden hivattttozík arra. hogy egészen 1918-ig szent köíelességénck tar. totta a tólok rettenetes helyzetét a kftnéldtien maEt>-aríositiisi föreir\ésekkel szemben egész Európa előtt védelmezni. Most azonban, amikor a tót aiitoriómtsták újból retlenclc; elnyomatásról panaszkodnak és tarthatatlannak mondják a rselhek és tótok közötti viszonyt nem hiszi el a felsorolt adatokat '— mert — ielcnli ki önérzetesen Scotus Viator — legyen nyugodt Hlinia. ö még mindig szivén viseli a kis. elnvomott nének sorsát és ezért nagyon sértő rá néave. ha egy ui Scotus Viator után kutatnak a tólok. Mondanunk sem kell. hogv Hliaka András sem maradt válasz nélkül és lapjában — amennyire a cseh cenzor megengedte — hiszen 1922-Jben tizenkilencszer, ez évben már háromszor kobozta el a cenzúra n Stovákot. — alaposan megfelelt Scotus Vialornak. Tudni kell még. hogy asrt a bizonyos memorandumot nem holmi irredenta elemek, vagv a névtelenség hnmálvába burkolWdzó egyének szerkesztették hanem a színtiszta tótságot magába foglaló „szlovák néppárt" határozta el zsolnai fconaresszusán a tót nép sérelmeit feltáró memorandum kiadását. Scotus Viator ez ejsö védekező mondata a legügyetlenebb és elárul mindent ö maga jelenti ki, hogv 1918-ig kötelességének tartotta a tótok' védelmét. Hiszen éppen ez a baj: Hogv csak 1918-»s tartotta ezt kötelességének! De miéit nem tartja tovább is? Illetőleg ha azt hiszi. hog$ a mostani sérelmek túlzottak, tendencióuzpsak. talán egyszerűen kitalál lak, miért nem siet a helyszinté, mint annak ideién és miért nem néz 9 sarát szeiné\-el körül? A tótok elnyomása csak addig volt szent ügy. védelmezni és tele lármázni vele EunőpáL aniig a magvarok akarták megnaagyarositani .. őket"? Most azonban, hosv a sokkal veszedelmesebb és könnyebben megvalósitható csehesités fenyegeti „ tótságot. amikor gazdaságilag. is tönkre tették a Felvidékei, nem is szólva arról, hogv a garantált autOr róm jogokat se kapják me«. most egy előkelő gesztussal el lehet hárítani a felelősséget azzal, honv mindez ugv sem igaz? A tótok Legjobban tudják, mi fá(i nekik és amjt HÜUkáék mondanak, az százszor igazabb, i ^nlé^szinübb mint amit s cseh'prona- \ «anda kürtöl szét és ahogyan a Scotus Viutiorokat informálja. Mondjuk, hogv — 1918-ig a legtisatább szándékok Tezerték Scotus \'iatort — biír rettenetes 'tévedésben volt. mo6t, hosrv mindaz, amit tett. •propagált és nem kis mértékben az ő agitációja révén mejf\-alósult. ha az rossz, ezerszer kegyetlenebb, fáidalma. sabb és rombolóbb, mint. bármiiven elnyomatás 1918 előtt — az a legkevesebb, hoav beismerje n tévedését, a csalódását és uiból od*áilljon az. igazán elnyomottak védelmére. De Scotus Viator nem áll oda, azért keresnek Hünkáék uj Scotus Viatort. mert a régi védelmező oihen a babéra in. nem akar többé személye, sen uvessrvöződni. részletekkel foglalkozni. A tótok 1918-ban fel lettek szabadítva, a csehek szabaditották fel őket és Scotus Viator boldog meg-: elégedett, hogy sikerült a nagy munka 1 Minden Ugv van jól. ahogyan vun, 1 lám. a cs>«- k nem Danaszkodnak, ők ! Jól érzák magukat és az elnyomott tó- ' tok^ vádjait a félhivatalosok hasábjain. utasítja vissza a nagy pat-/ rontit. Scotos Víatot és a tótok