Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 40. szám - A trianoni béke megalkotása. 1915-1920. 6. r

Csütörtök, 1923 dec. 20. MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 A válsággal kapcsolatban ellenzéki körökben ismét felmerült egg erős ellenzéki blokk megalakulásának a terve, A blokk megalakilását a demokrata párt vette kezébe s abba a Spalwékat és Korosecékat akarja bevonni. Davidovics máris folytat ily irányú tárgyalásokat az ellenzéki klubbokban. A muzulmán-klub magáévá is tette az ellenzéki blokk alakításának eszméjét, klerikális körökben azonban nem talált nagy visszhangra a törekvés. Végül eseménye még a szerb politikának, hogy a Radics-párti disszidens képviselők, Kordics és Minarics uj hercigovinai köztársasági párt alakítását tervezik, amely progr.immjában teljesen egyezne Radics pártjáéval azzal a különbséggol, hogy függetlenítik magukat Radics diktatúrájától. Az alakuló párt Mostarban Hercegovinái Slobodni Dom címmel lapot is alapított. 0<X>000<><>00<>0<><>^^ A trianoni béke megalkotása V 19*5—1920. Irta: Horváth Jenő egyetemi magántanár. XVI Az osztrák politika élén Bécs a délszlávokat a megszűnt Osztrák-Magvar Monarkia harmadik államtéstében osztrák vezetés alatt akarta eauesiteni és a duális monarchiát egy triátis monarchiává fejleszteni ttrializmus); vele szemben a nagvszerb politika élén Belgrád a délszlávokat szerb vezetői alá vonni törekedett. Az összeütközés is Bécs és Belgrád, a naevosztrák és nacvszerb törekvések között tört ki és vezetett a világháborúhoz, melvben a trializmus zászlóit hordozó Nagy Ausztria és a nagvszerb törekvéseket aláfütő cári orosz hatalom egymás szekereit döntötték fel azon az uton. melv a dél felé keskenyedő Balkán félszigetre futott. A magvar politika túlzott passzivitással szemlélte a végzetes harcot, melvben nem volt elég erös ahhoz, hogy régen lefektetett balkánpolitíkai álláspontjának, melvet valamikor Metternich herceg és Andrássv gróf elfogadtak, érvénvt szerezhessen. Magvarország előtt mindenkor a balkáni népek politikai függetlensége és szabad fejlődése lebegett: Bécs eretleges dia lala ennek az elvnek a bukását jelentette volna, amint ezt jelentette a nagvszerb politika sikere is. A sikert az 1915—17. londoni délszláv komité vezette be, melyet Northcliffe lord 1918 folvamán a brit kormány figyelmébe ajánlott ér Seton Watson az eljárást illetőleg megkérdezendönek tartott. Az ebő formaszerii egyezmény az egyesítést illetőleg 1917 iulius 20-án Korfuban, tehát a szerb kormány menedékhelyén iött létre Pasics Nikola szerb miniszterelnök, az oroszbarát szerb radikálisok vezére és a nagvszerb politika zászlóvivőié, másrészt Trumbics dalmáciai emigráns képviselő között. Fontosnak tartjuk a horvát delegátus dalmáciai jellegének kiemelését, mert ezzel mea akarjuk állapítani azt. hogv nem a Magyarországgal unióban élt Horvátországból, hanem Dalmácia osztrák tartományokból származott és ÍRV nyilvánvalóan még tikkor is csak Dalmáciát képviselhette volna, ha erre megbízatással rendelkezik. A kérdés eldöntésére mindenesetre a horvátokat tartjuk illetékeseknek, mert a korfui paktum értelmében a horvát nemzet Szerbiával lépett unióra és a magyar uniót egyoldalúan felbontotta. Mi csupán azt a tényt állapíthatjuk meg, hogy a magyar kormány a horvát nemzet igénveit honorálva, nem zárkózott el attól, hogv az uniót az autonómiáról két szabad nemzet uniójára helyezze át; 1918-ban Horvátország államjogi függetlenségét elismerte és álláspontját a mai napig sem változtatta meg. Ez álláspontból önként következik az, hogy Horvátország az államjogi függetlenség birtokában immár akadály nélkül újjászervezhette és megerősíthette volna Magyarországhoz való viszonyát és a szövetséges Magyarországra támaszkodva megvethette volna lábát az Adria mellett, hol a horvát hatalomnak és dicsőségnek annyi emléke él. De mindezt Q következést egy tollvonással húzta át az, hogv egy dalmáciai horvát, ki a tartomány osztrák igazgatásának idegenszerűségét érezte, a korfui paktumban a horvát királyról is rendelkezett és azt abban a pillanatban, mikor az önrendelkezés jogának birtokába jutott. Szerbiának adta oda, Szerbiába kebeleztette be és területét szerb megszállás alá taszította. Mi távolról sem akarunk e helyen Jugoszlávia belső viszonyaival foglalkozni, mert a horvátok nevében nem nyilatkozhatunk. Kénytelenek vagyunk azonban az igazság kedvéért annál határozottabban megállapítani, hogy a korfui paktum Baranyát, Bácskát és a Bánátot is Szerbiának engeefte át. Ua tehát — amiben legyen szabad kételkednünk — Trumbics a horvát nemzetnek bárminő megbízásával dicsekedhetett volna is, a felsorolt területekkel soha sem rendelkezhetett, mert azok nem Horvátországhoz, hanem a magyar anyaországhoz tartoztak, melyen a török elnyomás és üldözés elől menekült szerb emigránsok telepedtek meg, kiknek a magyar állam hazát és földet adott; akik magyar állampolgárokká lettek és magyar igazgatás alatt éltek: akik az elszakitást nem kérelmezték és akik azt hálából nem is kérelmezhették. Fejtegetéseinkben csupán a tények megállapítására törekedtünk és elkerültünk minden olyan szempontot, amely kizárólagos magyar álláspontot engedne sejteni, amihez egvébként teljes jogunk volna. De ha még ezt a tárgyilagos álláspontot is elhagynánk és a Magyarország ellen felvonult hatalmak álláspontjára helvezkedve. azt mondanánk, hogy a korfui horvát delegátus személye megbízás nélkül is a felszabadulni vágyó horvát nép egyetemét képviselte: ugy hogvan képviselte a nem-horvát szerbeket? és ha ez"k nevében is teljes joggal beszélt volna, miért folyt le az egész beszélgetés és miért köttetett meg a korfui egyezmény egy cseh delegátus jelenlétében, ki nyilvánvalóan nem tartozott a délszlávok közé? Mi attól tartunk, hogy a korfui paktum Oroszország nyugati és déli szláv barátainak titkos szövetkezése volt, mely a szláv előrtyomulást az orosz-cseh területen és a nyugatmagyarországi korridoron át az Adria felé vitte tovább; a szláv faiérvényesülésének azon hatalmas manifesztációja, mely Európa jövő harcában a szlávokat az elgyengült latin és germán népek közé taszította. Előre kell bocsájtanunk. hogy ez a megállapítás nem tőlünk ered. hanem az olaszoktól, kiknek az 1915 április 26-iki londoni paktum 700.000 délszláv (horvát-szlovén) lakost ígért oda; kik e megígért terület birtokbavételére készülve, a korfui paktum idejében már két év óta legjobb erőiket áldozták fel az Isonzó vonalán, hogy az osztrák-szláv területek romjain Itália nagyságát alapítsák meg. Az olaszok kétévi véres küzdelem után arra ébredtek, hogy a korfui paktum azokat a területeket, melyekért élethalálharcba indult. Szerbiának adta oda, melynek emigráns kormánya birtokon kivül Korfuban vonta meg magát és melyről nehéz volt megállapítani, hoRy Olaszország szempontjából akkor veszedelmes-e. ha beavatkozásával az olasz hadsereget tehermentesíteni nem tudja és száműzetésben él, vagy akkor, ha esetleges sikereivel vállán hozza a diadalmas szlávokat az Adria felé, hogy az olaszokkal megmérkőzzenek. Itália mindenesetre óvást emelt a korfui paktum ellen, mi a londoni bureaut meglehetős izgalomba hozta. Seton Watson helyett Stead Vilmos, a Times volt bécsi levelezője vette kezébe a kibonyolitás nehéz munkáját, ki az osztrák-magyar kérdésnek legjobb és a szereplőknek is személyes ismerősük volt, a csehekkel és a délszlávokkal állandó összeköttetésben állott. A helyzet bonyolult voltát eléagé jellemezte az, hogy Steadnak is csupán hosszú kísérletezés, békités és egyeztetés után, 1918 március 7-ikén sikerült összehozni Trumbics horvát és Tőrre olasz megbízottakat. Szerbia tehát nyilvánvalólag visszavonult és a horvátokat tolta előre; a csehek nem voltak láthatók; Trumbics nem a korfui paktum aláírói, hanem a felszabadulást kereső ausztría-magyarországi elnyomott nemzetiségek nevében beszélt; Tőrre viszont egyelőre kötetl?n formában szerepelt és a végső döntést Olaszország kormányának tartotta fenn. Trumbics és Tőrre, tehát az érdekelt felek mellett annál nagyobb szerep jutott a közvetítőknek, mert Stead és Seton Watson jelen voltak és az ő fáradozásaik eredményeként jött létre azután az u. n. londoni paktum, melyről sem azt nem merjük mondani, hogy az olasz és horvát nemzetek megegyezése volt, sem Olaszország és Szerbia megállapodásának nem nevezhetjük és igy meg kell elégednünk nzZJ:'1, hogy az a londoni propagandahivatal javaslatának megmentésére jött létre amint az Seton Watson elbeszéléséből kivehető. Erre mutat az is.