Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 3. szám - A Ruhr-vidék megszállása

Budapest, 1923 IV. évfolyam, 3. szám ára 20 korona Vasárnap, január 21. ÉS VILÁGGAZDASÁG Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai hetilap Sterkesztőség: Rökk Szilárd «. 31. Tel. JÓM. 63-29 Kiadóhivatal: Budapest, József-kOrut 5. Tel. József 43. F«Ul5» tzerkeartS : RADISICS ELEMÉR Megjelenik minden vasárnap reggel Előfizetési ára: Egész évre 960 kor. Féi évre 480 kor. Negyed évre 240 kor. Külföldre kétszeres U főbb cikkeink > Figyelő; A Ruhrvidék megszállása — A kisantant rágalomhadjáratának jelentősége — Nyáry György: A bolgár összeomlás története (11) A béketárgyalásokon tanúsított magatartásunk (Ludwlg Ernő előadása) — Lengyel Géza dr.: A magyar kereskedelempolitika céljai — Metternioh hercegnő emlékiratai — Khayatt Wadih Nimatullah: A franeia politika a Keleten — Bj.: A délszláv sajtó — Tizenkét év története (Statisztikai összeállítás H.) i <><:^<>c<>o<><><><>00<>C^ A Ruhr-vidék megszállása A hangulat Németországban, Belgiumban, Franciaországban , és Angliában — A Magyar Külpolitika munkatársától — München, január 15. A monarchia utolsó napjaiban az osztrák parlamentben ismételten lehetett hallani arról, hogy a csehek felsőmagyarországi vármegyékre tartanak igényt, Magyarországon szemtelenségnek nyilvánították a csehek követelé«eit, senki nem vette őket komolyan s I alig pár hétre rá minden ellenállás aélkül került Pozsony, Zsolna. Kassa, ' egész Felsömagyarország cseh kézre. | Délen a szerbek, keleten a csehek raboltok a a védtelen, lefegyverzett magyar haza vérző csonka testté lett. Mi magyarok tudjuk már, mit jelent a fegy.vertelenség, mi ismerjük azt a járhatatlan fájdalmat, amelyet az idegen megszállás jelent, éppen azért I kettős fájdalommal nézhetjük a nagy német nemzet tragédiáját. A Ruhrvidék megszállása fájdalmasabban érinti Németországot, mint az összes eddigi területi veszteségek, mert ezen a vidéken központosult az egész németség gazdasági erejének 80 százaléka. A Ruhrvidék megszállása a versaillest békeszerződés 18. paragrafusának S. cikkelyére támaszkodik, amely paragrafust a különböző szerződő felek másképen magyaráznak. Németország szerint Franciaországnak semilyen jog'cime nem volt a megszállásra, sőt mi több, a birodalmi kormány nyíltan kijelentette, hogy a Ruhrvidék megszállására már négy nappal a jóvátételi bizottság megállapítása előtt történtek meg az intézkedések. Németország szerint Franciaország még akkor sem léptetbet életbe szankciókat, ha Néi metország csakugyan nem teljesítené a békeszerződésben vállalt kötelezettségeket, mert ilyen lépést csak közö1 6«n tehetne az ententc. Franciaországnak ellenben az az álláspontja, hogy a versaillesi szerződés egyrészt az entente és Németország, másrészt az cntente-állainok között köttetett. Németország ellen az entenlc bármely tagja egyedül is felléphet, ha az entente valamely tagjának ez ellen kifogása van, ugy legfeljebb tiltakozhatik ellene. 4 békeszerződések paragrafusai oty ördögi módon vonnak szerkesztve, hogy a győzök tetszés szerint magyarázhat fák őket, miként mi azt a Millerand-íéle kísérőlevélnél saját bőrünkön tapasztaltuk. Franciaország régóta várta azt a pillanatot, amelyben a gazdag Ruhr- i vidékre ráteheti a kezét. Hogy a jelenleg) pillanat kedvező volt-e, azt a köaeli hónapok fogják megmutatni. Franciaországban már ma az a kérdés merült fel, hogy mi fontosabb, a Ruhrvidék megszállása vagy a francia ] kommantstákkal való leszámolátt. A vörös veszély Franciaországol is erősen fenyegeti, a polgárság sem nézi szívesen a túlzott nacionalisták eszeveszett játékát. A flottaakcióval is Poincaré ur saját politikai tévedése folytán volt kénytelen erre az útra térni, amely vagy sikerhez vagy pedig a csúfos kudarc zsákutcájába vezet. A nemzeti sajtó szerint a francia megszállás nem jelent mást, mint azt, hogy az entente, az angolszászokat kivéve, egy technikai operációt végez, amely abban áll, .hof- a legnagyobb ipari vidékre, tehát a financiális centrumra ráteszi a kezét. Ez az operáció azért szükséges, nehogy ugy járjon Franciaország, mint a katonai leszerelésnél. A mérnököket kísérő haderő feladata Németországot figyelmeztetni, hogy szabotázs esetén fegyvertől sem riad vissza Franciaország. Ha rövidesen kitűnne, hogy a német adós nem érzi magát rosszabbul a megszállás folytán és hogy a tiltakozás csak demonstráció volt, ha a.Jóvátéteili fizetések a megszállás folytán csakugyan pontosabban fognak történni, ha Németország a francia megszállás alatt teljesíteni fogja szénszállításait, akkor elérte Franciaország a célját, mert abban az esetben nyilvánvalóvá vált, hogy csak a rosszindulat következtében nem teljesítette Németország kötelezettségét. Ha azonban Németország á megszállás alatt sem fizetne és Franciaország nem volna képes behajtani követeléseit, az egész akció megbakottnak tekintendő, ami Franciaországra nézve katasztrofális követkczmónyekkel járhat és fog járni. Figyelemreméltó, mivel okolják meg a belgák a Ruhrvidék megszállását. A cannesi konferencia és a jóvátételi bizottság 1922. évi márciusi konferenciája a német moratórium kérdésével foglalkozott. A moratórium föltételei a következők voltak: Németország fizet havi 720 millió aranymárkát készpénzben, amely fizetéseknek nagyobb részét Belgium kapja, azonkívül természetbeni fizetéseket havi 1450 millió aranymárka értékben. Németország már 1922 július, havában kérte a moratórium föltételeinek megváltoztatását, mert képtelen volt fizetni s kérése elsősorban a készfizetések elengedésére vonatkozott. A győzök 1922. évi augusztusi londoni konferenciája azzal a kérdéssel foglalkozott, miképpen lehetne esetleg Németországnak egy ujabb moraVónumot nyújtani. Ez a tanácskozás eredménytelenül végződött és a kérdés a jóvátételi bizottságra lett bizva A jóvátételi bizottság egyhangúlag eil vetette Németország kérését, ellenben tudomására adta Németországnak, hogy a készfizetések tárgyában igyekezzék Belgiummal közvetlenül megállapodni. Ez a megállapodás létre is jött, a birodalmi kormány elfogadta a Rcichsbank által adott s Belgium által követelt biztosítékokat. A sikertelen londoni konferencia után megállapodtak az entente-hatalmak, hogy uj konferenciát hivnsrk egybe Brüsszelbe. E konferencia »ikere érdekében hívták egybe a,deeem. béri londoni elökonferenciát A londoni konferencián kijelentette az angol kormány, hogy az augusztusi kon* ferenoia előtt az entente-hatalmakhoí intézett u. n. Balfour-jegyzék sem tekintendő Anglia utolsó szavának. A Balfour-jegyzékben kijelentette Anglia, hogy nem tudja a hadi költségeket viselni s főként amerikai tartozásait fizetni, ha saját adósaitól nem kap equivalens ellenszolgáltatásokat Decemberben ismertette Anglia Londonban az entent-közi adóságok tör lésére avagy csökkentésére vonatkozó felfogását. Ámde abban a pillanatban, amelyben egy Németországnak nyújtandó többéves moratóriumról kezdett beszélni, ellentét támadt Franciaország és Anglia között. Franciaország nem volt hajlandó ujabb moratóriu-; mot nyújtani kellő zálog nélkül, ami-' hez a Ruhrvidék megszállása is tartó-) zott, Anglia ellenben hallani sem akart ilyen erőszakos rendszabályok-' ról. A londoni konferenciát három hét) múlva a párisi konferencia követte, i A párisi konferencián három tervet tárgyaltak. Anglia terve, amely abbanj állott, hogy leszállítják Németország; adósságait és a fenmaradó adósságra! vonatkozóké* ui annuitást vesznek <e-i kintetbe. Itália terve, amely majdnem megfelel a Mussolini által Londonban előterjesztett tervnek s amely Németország adósságait 132 milliárdról 50 milliárd arannmárkára szállítja la Végül Franciaország hajlithatatlan terve. A franciák, olaszok és belgák nem tudtak megegyezni Angliával. Belgium főként azért nem, mert nekíj nincsenek hadiadósságai s a német jóvátételi összeg leszállítása, valamint aj moratórium következtében lényegesért! kevesebbet kapna a jóvátételi összeg- i bői, mint a többiek. Belgium az angol\ feru szerint kijátszva érezte magát » azért készséggel csatlakozott Francta-] országhoz, amelynek segítségével hadi-\ sarcot remél kierőszakolni. A belga kormány egyébként azzal okolja mee n Ruhr-vidéki onerációban való részvételét, hogy Németország] nem tett eleget leszerelési kötelezett-j ségének, nem szolgáltatta ki a háborús] bűnösöket, nem teljesítette fa-, szén-j és burgonya szállítási kötelezettségeit,; nem adta vissza a Belgiumból elhur-j colt állatokat. A fő argumentum azon-] ban az, hogi Belgium nem tud tovább'várni a pénzre s azért kénytelen rend-, szabályokhoz nyúlni. Anglia hangulatát egy mondattal le-j J het jellemezni. London azt kérdezijj j mit csinál Washington? ** ' v; " FiouelS. \