Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 2. szám - Daruváry Géza a külügyminisztérium vezetésével megbízott igazságügyminiszter Magyarország külpolitikai helyzetéről - A bolgár összeomlás okai

MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1923. január 14.. gyon jól tudták. hogy a háborut sikeresen a németség kitartásával fejezhetik be. Sok súrlódásra adott alkalmat az a körülmény. hogy a fölszerelés ellenében Németországot élelmi, szerrel kellett segíteni, amit a bolgárok később nem szívesen tettek. 1918 elején a szalonik-i front látszólag nyugodtnak látszott. Ha voltak ott csatározások. a szövetség és csapatok, németek, bolgárok, törökök és magyarok vissza bírtak verni az elkeseredett támadásokat. Igaz, hogy 1916ban Tuniszban és Algírban a szerb csapatokat újjászervezték és ezek az újjászervezett szerb csapatok voltak azok melyek az offenzíva alatt előrehaladtak. De a bolgár nép, amely a délszlávok közt élt egy évezreden keresztül, azok sok tulajdonságát elsajátította, noha nem tiszta szláv nép. hanem csak szláv keveredés. A hoszszas haboru helyenkint náluk is kétségeket ébresztett a lelkekben s nagyon sóvárogták a háboru mielőbbi befejezéséért. Ily körülmenyek között találta Bulgáriát az a nagyszerüen megszervezett pacifista hadjárat, melyet az entente-államok vezérkara a központi államok ellen megindított. Aki ismerte a bolgár tisztikart, az jól tudta, hogy az idősebb törzstisztek legnagyobb része szláv érzelmü volt, inert hiszen tanulmányaikat Oroszországban végezték. A fiatalabb törzstisztek francia müveltségüek voltak, mert ab. ban az időben Bulgáriában a francia befolyás volt uralkodó, hiszen Milán és Sándor alatt a rivális Szerbia a monarchiábal ment egy uton. A fiatalabb generáció volt tényleg a központi hatalmak barátja. akik azonban a magasabb vezetéstől legnagyobbrészt távol állottak s igy nem csoda, hogy a katonai vezetéssel kapcsolatos diplomáciai irányitás azok kezében volt. akik nem nagyon lelkesedtek a kör. ponti hatalmakért, noha tudták. hogy az ententetól semmit sem várhatnak mert az országuk rovására a szerb és oláh riválisnak mindent eligért Ha valahol áll az a tétel, hogy a központi hatalmak a háborut nem katonai, hanem diplomáciai téren vésztették el ugy ált ez kiválóan Bulgáriára is Ferdinánd király legendás hüsége nem tudta uralkodása alatt a bolgár népből a balkán Bajorjait kifaragni. A papsás révén a bolgár nép a szlávsághoz tartozónak vélte magát noha a szerbeket legjobban a bolgár papság gyűlölte. Viszont a balkán kis népei a török uralom fölszabadulása óta állandóan a különféle hatalmaknak fizetett eszközei voltak. Hiányzott a vezetőségből és a képből is az erkölcsi erő. mely ily sulyos, megpróbáltatás idején kitartást ad. Mikor az ellenséges államok követei a hadüzenet után elhagyták Szófiát. az Unió kéviselete tovább is ott maradt. Majd midőn az Unió a központi hatalmak ellen háboruba lépett. Bulgária nem adta ki utlevelét az Unió ottlévö képviseletének, hanem továbbra is Szófiában hagyta. S a Wil. eon révén a demokratikus átalakulás szükségét hangoztató Unió. képviselete révén az összes entente államok titkos képviseletet nyertek Szófiában. A német hadvezetőség ajánlotta a bolgár kormánynak az utlevél kiadását, de szintén nem szorgalmazta elég erélylyel s igy természetes, bogy az ellenség diplomáciája törekedett is ezt a kedvező helyzetet kihasználni. Ferdinánd király nehéz helyzetben volt, mert az ország lakosságának egy része érzelmeinél és érdekeinél fogva az entente felé hozott Az entente nem takarékoskodott ezen elemek megszerzésével, hiszen nagyon jól tudták, hogy mely eszközök azok, amellyel a Balkánon mindenkor barátok szerezhetők. S hogy jól dolgozott az entente diplomáciája, semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy az az állam, amely legkésőbb lépett a háboruba a központi hatalmak oldalán, erkölcsileg leghamarább omlott össze. Magyarázat pedig abba lelhető, hogy egyedüli állam volt a központi hatalmak államai közt, hol az ellenségnek a háboru végéig diplomáciai képviselete volt az Unió képviseletében. S hogy ott következett be legelőször az összeomlás, teljesen érthető, mert a kultura alacsony fokán álló bolgár nép lelkében a kérkedést, kishitűséget sokkal könnyebb volt elhinteni, mint a központi hatalmak többi népében. A közelmultban a Károlyi-féle hazaárulást pör tárgyalásánál többször történt hivatkozás a Szalonikiben lévő állítólagos nagy csapattömegekre a Károlyi-féle védelem részéről. Nagy erőket sejtettek ott, pedig Franehe Desperay-nek, hiteles források szerint, 6—8 hadosztálynál nem volt több embere. 1918 tavaszáig a Szaloniki frontot vegyesen tartották megszállva német és bolgár csapatok, csak a jobbszárnyon váltakoztak osztrák-magyar csapatok is. Az 1918. évi nyugati offenzivák alkalmával bolgár részről azt az ajánlatot tették a német hadvezetőségnek, hogy mivel a nyugati fronton az összes német csapatokra dig vegyes német-bolgár frontot tisztán bolgár védelem alá venni. Ekkor történt a bolgár legénységének nehéz ágyukkal való begyakorlása és lassankint a harcoló német csapatok helyéi tisztán bolgár csapatok foglalták cl. Német vezetés alatt maradtak a müszaki csapatok, az utánpótlás biztosítása, viszont a front tartása tisztán bolgár kézre került. Ebben az időben már nagyon érezhető volt Bulgáriában a pacitizmus hatása. Már 1018 nyarán a legfantasztikusabb híreket terjesztették a központi hátaknak összeomlásáról. Minden bajért a németeket okoztak, pedig akik ott ezeket a híreket terjesztették, nagyon jól tudták, bogy nekik nem volt más választásuk, mint csak a központi hatalmak oldalán való beavatkozás, ennek ellenére terjesztették a kétségbeesést, a kishitüséget. Schulz német tábornok vezérkara nagyon is tudott ezekről a rendkívüli nehéz körülményekről, hiszen ennek ellensulyozására történtek Bulgáriában a különböző fejedelmi ' látogatások, amelyek, sajnos, nem tudták azon eredményt elérni, amit attól vártak. A fertőzés megtörtént, a baj egyszerű operációval nem volt orvosolható. Majd oly híreket terjesztettek a központi hatalmakkal szimpatizáló miniszterekről, hogy a beavatkozásukért millió és millió aranymárkát kaptak. Meggyanusították Ferdinánd királyt, pedig ö hatalmas vagyonát az ország, jobban mondva a politikusaira költötte. Meggondolás nélkül a háboru befejezését kívánták, azzal, ha kilépnek a központi hatalmak szövetségéből, az entente ezen kilépésért hálás lesz nekik s ezt a lépésüket kedvező békeföltételekkel fogja jutalmazni, nem tekintve azokat a szolgáltatásokat, melyeket ezen nézeteket hirdetöi kaptak. Ez a szellem a hadseregben is gyökeret vert. különösen a vezetőség egy részében, hiszen ezeket a balkáni háboru idejéből az entente diplomáciája Jól ismerte, hiszen akkor is elküldte a bolgárokat o csataldzsai erődítésekig, de nem azért, hogy Konstantinápolyt elfoglaltassa, mert azt maga akarta elfoglalni, hanem hogy megmutassa, hogy hübéresivel rendelkezik ugy, ahogy ö jónak látja. Igy érthető aztán, hogy az ily vezetés alatt álló csapatok, melyek vezetői rokonszenvvel viselkedtek az ellenség iránt, ezen rokonszenv legénységükre is átragadt, a nagy dobbal, de annál kevesebb magszükség van, Bulgária hajlandó az ed- gal megindított offenzíva alkalmával. — résztvevők állitása szerint — a front megnyílt és nem az. ellenségnek mentek, hogy annak benyomulását visszaszoritsák, hanem hátai jorditva. Szófia ellen vonultak, hogy elvégezzék azt, amire vállalkoztak: a központi hatamakhoz hü miniszterek, és államférfiak letartóztatását és ferdinánd király elűzését. Hogy mennyire az entenie befolyása alatt történt ez a vértelen, de francia részről nagy katonai tettnek fölfujt győzelem, csak nézzük a saját szomoru esetünket, azzal a különbséggel, hogy nálunk Károlyinak hivták azt. akit ott másnak. Természetes, hogy ily körülmények után a szaloniki-i frontrak össze kellett omlania, mert hiszen az ellenség kényelmem az osztrák-maqyar és a még kitartó bolgár csapatok hátába került. Aki ismeri az ottani terepviszonyokat és ismerte az ottlévö csapatok gyengébb értékét, természetesen tudta, hogy az a front nem tartható tovább. Hogy a kiválás nem terv nélkül ment. mi sem bizonyitja jobban, mint az, hogy Bulgáriát, akinek a szerbek halálos ellenségei voltak, nem ők, hanem francia csapatok szállták meg. A szalon ki-i szerb csapatokat küldték előre, hogy a franciák elött szabaddá tegyék az utat 3 a visszavonuló német és osztrák-magyarcsapatok csak szerb csapatokkál érintkeztek. Ha a szaloniki-i fronton a német csapatok továbbra is vegyesen lettek volna a bolgár csapatokkal, akkor valószínüleg ily könnyű frontáttörés nem történhetik s ez a front is addig tartható lett volna, mig a béketárgyalások megkezdődve a béke föltételek révén lett volna megkötve, nem pedig a teljes összeomlás révén az ententenak kényére-kedvére kiszolgáltatva. A franciák, akik magukat eddig a kultura kizáró, tagos fáklyahordozóinak tekintették, bevonultak Esszenbe. a második nagy kulturnemzet egyik legnagyobb ipari gócpontjába. mint mondják, azért, hogy behajtsák a jóvátétel hátralékos összegéi, valójában azonban azért, hogy porig alázzák ellenfelüket, helyrehozhatatlanul pusztulásba döntsék a német ész. a német szorgalom és a német szervező képesség, szóval a német kultura minden eddigi alkotását. A francia nemzet vérbeli katonanemzet volt. Története fényes katonai tetA háborus felelősség kérdése 'Angol beismerés, hogy Szerbia az oka a világháborunak. A nagy- és kisentente még mindig a legnagyobb konoksággal ragaszkodik ahhoz- a történelmet maghamisitó tételhez, hogy a világháboru felidézésében a németek és szövetségeseik bünösök s éppen ezért büntetésként kellett a gyi koló békefeltételeket rájuk szabni. Hogy Magyarország, mely a békében legtöbbet vesztett, mert területének hetvenkét százalékát rabolták cl. holott Bulgáriának csak 8 és fél, Németországnak 13 és Törökországnak 66 százalékát _ egyáltalában nem akarta a háborut és Tiszát csak megtévesztéssel ugratta bele az osztrák háborus diplomácia a hadüzenet elfogadásába, azt már a szerb Cicvarics a nyár folyamán egy belgrádi lapban okiratokkal bizonyította. Most értékes vallomást tesz M. E. Durham neves angol író és hirlapíró a legkomolyabb angol külügyi folyóiratban, a Foreian Affalres legutóbbi számában arról, hogy a világháborut egyenesen Szerbia és Montenegró provokálta orosz biztatásra. Durham a balkáni háboruiban került Szerbiába és két évet töltött a Balkánon, hogy a keleti kérdést tanulmányozza. melyről nagyobb összefoglaló munkája is jelent meg A Foreign Affaires-ben most megjelent cikkéből közöljük a következő jellemzö részt: — A délszláv országok népei már a háboru kitörése előtt jóval. nyiltan beszéltek arról a nagy háboruról melyet Oroszország az Osztrák-Magyar Monarchia ellen fog indítani. Beismerték, hogy Oroszország elfogadható ürügy nélkül nem kezdheti meg a háborut és hogy a monarchiát ugyszólván erőszakkal fogja a háboruba belerángatni. Juguriev, egy orosz tiszt, aki a montenegrói hadsereg kiképzésével volt megbízva, már 1912-ben mondta nekem, hogy Oroszország teljes energiával készül a háborura és az előkészületeket két év alatt fejezi be. A bekövetkező események felöl anynyira tisztáiban voltam, hogy kiadómnak, Arnoldnak, aki egyik bevégzett könyvemnek kiadását 1914 tavaszáról októberre akarta halasztani, azt feleljem, hogy ez lehetetlen, mert. addig a közeli Keleten minden alaposai meg fog változni. A Balkánon oly kevéssé titkolóztak terveikre vonatkozólag, hogy a montenegróiak már 1913-ban azt mesélték nekem: „Minden elő van készítve; mi Szerajevó ellen vonu. lunk, a szerbek Bécs ellen. Az oroszok velünk vannak és mindent, elveszünk, amit akarunk. Boszniában fogjuk megkezdeni. " — Ugyanezen év juniusában Ohridában egy szerb tiszt azzal büszkélkedett előttem, hogy már minden készen van arra, hogy a szerbek az Adriái ujra birtokukba keríthessék. Egyik Uszkübben lakó barátom azt mondta, hogy a szerb tisztek egyáltalában semmi egyébről nem beszélnek, mint a monarchia ellen bekövetkezendő báboruról. Teljesen biztos voltam benne, hogy a háborunak még 1914 vége e őtt ki kell törni. Mikor Ferenc Ferdinánd trónörököst meggyilkolták, rögtön tudtam, mit jelent, az a kifejezés: ,, Boszniában fogjuk elkezdeni; - De arra nem voltam elkészülve, hogy Anglia a gyilkosoknak fog segíteni. Ha ezekben a napokban Ausztria-Magyarország mellé álltunk volna. nem tört volna ki a háboru. Angliában nem igen tudnak arról a körülményről, hogy a monarchia a gyilkosság után egy hónapig várt mielőtt Szerbiának. hadat üzent volna és hogy ez alatt a hónap alatt a szerb kormány a legcsekélyebb kísérletet sem tette s gyilkosok nyomozására, még letartóztatásokat sem eszközölt s midőn a belgrádi osztrák-magyar követ a gyilkosság után két nappal érdeklődőtt, hogy milyen rendszabályokhoz nyult a rendőrség. Grgics szerb külügyi álamtitkár azt felelte, hogy a rendőrség egyáltalában nem is foglalkozott ezzel az üggyel. Az is általában ismeretes, hogy köz. veten a békekötés után szerb hivatalnokok nyilegyenesen Bécsbe siettek s ott a legnagyobb energiával követelték azoknak a törvényszéki iratoknak kiszolgáltatását, melyek gyilkosok ellen vezetett törvényszéki tárgyalásokra vonatkoztak. Vagyis siettek, hogy a szerb háborus- felelősségre vonatkoz bizonyítékokat még idejében megsemmisítsék. Hogyha ezekben a legkisebb igazságtalanságot, a legcsekélyebb alaki hibát felfedezték volna. rögtön kikürtölték volna. a nagyvilágba. Vajjon ezekről az angol vallomásokról vesz-e tudómást az angol külügyi hivatal?