Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 3. szám - A valóságbizonyítás szigorított előfeltételei a Bv. 14. par-ában

70 HARMATH JENŐ sult magánindítványát visszavonta és nem arra is, melyben magánindítványát elő sem terjesztette. Angyal Pál nézete szerint az „erről" kifejezés az első fordulatra is vonatkozik, tehát a Bv. 14. §-a alapján valóságbizonyításnak csak akkor lehet helye, ha az indítványhiányról a vádlott a bűncselekmény elkövetésekor tudomással bírt. Közömbös, hogy miért nincs indítvány, azért-e, mert azt a jogosított elő sem terjesztette, vagy azért, mert előterjesztett indítványát visszavonta. E felfogás helyessége mellett szól az a meggondolás, hogy aein lehet elfogadható indokát adni annak, hogy miért volna a , tudomás" egyik esetben kellék, a másik esetben nem, holott a vádlott mindkét esetben beleavatkozott a magánindítványra üldözhető bűncselekmény szereplőinek olyan bűnügyébe, amelyet ők törvényadta joguknál fogva egymásközt magánúton úgy elintéztek, hogy az állam sem tartotta szükségesnek büntető igényét érvényesíteni. Az ilyen illetéktelen beavatkozó megérdemli, hogy kérdőrevonás esetén a szigorúbb jogcím igazolására szoríttassék, nemcsak akkor, ha tudott magánindítvány visszavonásáról, hanem akkor is, ha sértő támadását megelőzően akár szándékosan, akár gondatlanul elmulasztotta meggyőződni arról, hogy a jogosult előterjesztette-e magánindítványát, vagy nem. Ha a jogosult magánindítványt egyáltalában nem terjesztett elő, a vádlott indiszkréciója súlyosabb, mert nemcsak a rágalmazási pernek, hanem a magánindítványra üldözendő bűncselekménynek sértettjét sem kímélte, aki legtöbb esetben azért nem tesz indítványt, hogy biztosítsa a sérelmére elkövetett bűncselekmény titokban maradását. (Péld. a Btk. 232. i§ esetében.) Felmerül azonban az a kérdés, hogy abban az esetben, ha a vádlott azt igazolja, hogy nem tudott a magánindítvány hiányáról, sőt ellenkezően alapos oka volt feltenni, hogy a jogosult indítványt tett és azt nem vonta vissza, a valóságbizonyítás megengedhetőségének elbírálásánál ennek a körülménynek lesz-e, s ha igen, milyen joghatása lesz? Minthogy a Bv. 14. §-a a magánindítvány hiányáról való tudomást előfeltételként írja elő: ennek a feltételnek igazolása nélkül a Bv. 14. §-a nem alkalmazható. Kérdés azonban, hogy ilyen esetben áttérhet-e a vádlott a Bv. 13. §-ában foglalt jogcímek valmelyikére, vagy kizárja ezt támadó nyilatkozatának tartalma, mely csak a Bv. 14. § alkalmazását engedi meg. Annyi bizonyos, hogy ha az áttérés nem volna megengedhető, előállana az a visszás helyzet, hogy az a vádlott, aki a magánindítvány hiányáról tudomással bírt és így nyilván szándékosan támadott, a Bv. 14. §-ban írt többi előfeltétel igazolása esetében bizonyíthatná a valóságot, ellenben az elől a vádlott elől, kinek támadását enyhíti az a tudata, hogy a jogosult magánindítványt tett, a valóságbizonyítás útja teljesen el volna zárva. IV. A családi élet belső viszonyait érintő és a női becsületet támadó állításra vonatkozó abszolút tilalom megszüntetését a Bv. javaslatának képviselőházi tárgyalásán az előadó azzal indokolta, hogy