Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 1. szám - Házasság megkötése közeli halállal fenyegető betegség esetében, különös tekintettel az 1941: VI. tc. 1. par.-ában foglalt házassági akadályokra

A JOGÉLET ESEMÉNYEI 49 lényegében a felvilágosodás eszmekörében mozgott, addig a büntető eljárás terén a középkori perre való visszatérés volt a tulajdonképpeni feladat. Az újkori büntetőper a kontinensen már nem is volt igazi per, Angliában azonban a büntető eljárás per-jellege végesvégig megmaradt, s a kontinens büntetőperjogi refromtörekvései a XVIII. századtól kezdve lényegileg az angol büntető eljárás és az angol esküdtszék utánzását, vagyis a perenkívülivé vált — nyomozó — eljárásnak újból perré alakítását tűzték ki célul. Az 1843-i magyar javaslatok keretében is a fő vitakérdés épen az esküdtszék behozatala körül forgott. Pedig a magyar jogfejlődés önállóbb út követését is lehetővé tette volna, mert a XIX. század első felének magyar büntetőpere megmaradt valóságos pernek és nem szakított olyan gyökeresen a középkori személyi szemléletű, életteljesebb per eszméjével. A magyar büntető eljárási jog inkább folytatója maradt a középkori kultúrközösségnek és stílusa — éppen úgy, mint Werbőczy Hármaskönyve (Grosschmid) — sokban hasonló maradt az angol jog stílusához. Nem lett volna tehát nehéz olyan módon fejleszteni, hogy megfeleljen a tisztultabb modern követelményeknek, így különösen a szóbeliség elvének behozatala, helyesebben visszaállítása útján. Annál is inkább, mert a közvetlenség elvét csaknem megvalósította annyiban, hogy a tanúkat az előkészítő eljárás befejezése után az ítélőbíróság színe előtt újra kihallgatták, csak arról nem gondoskodtak, hogy az ítéletet a bíróságnak ugyanezek a tagjai hozzák meg. Az esküdtbíráskodás alapgondolata: az önkormányzati elv maga is megvolt 48 előtti büntető eljárásunkban, a törvényhatóság által választott bírák intézményében. Az 1843. évi első büntetőjavaslat ezen az úton indult is el, csak az alsótábla rendelkezésére dolgozták át az esküdtszéki eljárás alakjában. Az első javaslat hibája az volt, hogy megtartotta a törvényes bizonyítási rendszert és nem alkalmazta a bizonyítékok szabad mérlegelésének helyes elvét. De örök értéke mind a két 43-i büntetőjavaslatnak a performának messzemenő érvényrejuttatása, elsősorban a vádlott kihallgatásának a szabályozása. Nem megy ugyan egyik javaslat sem addig, mint az angol büntetőper, mely a vádlotthoz ebben a minőségében még csak kérdést sem enged intéztetni, de ehhez a rendszerhez sokkal közelebb marad, mint a mai jog, u. i. a vádelv és a logika követelményének megfelelően a vád előadásával és bizonyításával kezdeti a főtárgyalást és elkerüli a vádlottnak a peres fél fogalmával meg nem egyező kezelését. „A jogeszme alkonya"!" címmel Egyed István egyetemi tanár tartotta a Magyar Jogászegylet évi közgyűlésén (dec. 15.) az ünnepi beszédet. A mai válságos kor lázasan keresi a kibontakozáshoz vezető irányt. Eszméket hangoztatnak, amelyek reá nyomják bélyegüket korunkra és amelyek megjelölik a fejlődés útján. Egyed egyenként veszi sorra e koreszméket és arra az eredményre jut, hogy azok részben üres jelszavak, gyakran nem is újak, részben mesterségesen vannak elterjesztve és legfeljebb kivételesen fejezik ki az egész művelt emberiség közös eszmevilágát; a háború sem ezek körül folyik és kérdés, hogy a háború után megtartják-e vonzóerejüket. Azután rátért az előadó a jogeszme kérdésére és megállapította, hogy annak tekintélye a mai korban erősen lehanyatlott; a jogot gyakran csak akadálynak, formaságnak tekintik és legfeljebb eszközként használják fel, a jogállamiság korát lejártnak minő«