Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 1. szám - Házasság megkötése közeli halállal fenyegető betegség esetében, különös tekintettel az 1941: VI. tc. 1. par.-ában foglalt házassági akadályokra

A JOGÉLET ESEMÉNYEI 45 cenzor magatartása döntően befolyásolhatja. Nem egyszer tapasztaltam, hogy a jelölt az első kérdésekre megdöbbentően tájékozatlan, a korábbi előmenetelével merőben összeegyeztethetetlen feleleteket adott. A barátságos hangú bíztatás és néhány egészen primitív kérdés megválaszolása után azonban visszaállt a lelki egyensúlya, és most már az először gyökeresen elhibázott feleleteit is képes volt igen szépen korrigálni, szinte megmosolyogva a kevesebb pszihológiával dolgozó cenzor előtt menthetetlenül maradó ballépését. * De éppen az említett lelki momentumokra figyelemmel más — lehet, hogy nagyon egyéni — állásponton vagyok a protekció kérdésében is. Én abban nem tudom az igazságtalanság gyanúját látni, ha valamelyik vizsgázómra a figyelmemet felhívják, de viszont én is kételkedem abban, hogy a jelölt tudtánkívüli protekció is van. Ezért a közbenjárónak mindig a lelkére kötöm, csak mondja meg a jelöltnek, hogy nálam melegen be van ajánlva, az érdemi válaszom pedig a következő: Tudom, hogy a vizsga sikeréhez a jelöltnek a tudáson kívül nagy lelki nyugalomra van szüksége. Ezt a lelki nyugalmat fogja biztosítani, ha tudja, hogy én nagy jóindulattal fogom kezelni. Viszont, ha az egyensúlyának e biztosítása ellenére sem fog megfelelő tudást elárulni, ezt én semmi részben sem fogom megzavarodottságnak, vizsgái pszichózisnak tulajdoníthatni, hanem csak annak, aminek mutatkozik — tudatlanságnak. Ebben az esetben tehát sokkal nyugodtabb lelkiismerettel fogom megbuktatni, mintha nem lett volna beajánlva. — .4 tapasztalatom azt mutatja, hogy ez az udvarias, de komolyan meg is valósított formula sem rossz ellenszer a vizsgái protekció elharapódzása ellen. * Természetesen a téma ezzel nincs kimerítve. Kívánatos, hogy tovább is napirenden tartsuk. Hozzászólásokat — mindkét oldalról — szívesen veszünk, és azt hisszük, a „Közigazgatástudomány" is. Z—A. A jogélet eseményei. A Magyar Jogi Szemle huszonötödik évfolyama indul meg a tanulmányok jelen füzetével. Ezt a jubileumot a szerkesztőség minden külső dísz és ünnepélyesség nélkül, a nagy időkhöz méltóan, a komoly munka folytatásának elhatározásával üli meg. Huszonöt év a jogászi közvélemény formálására hivatott folyóirat életében általában még a magyar viszonyok közt sem nagy idő, a lefolyt negyedszázad azonban a magyar történelemnek nem az a szaka volt, amely a tudományos munkának különösen kedvezett volna. Éppen ezért van alapja az örömünknek afelett, hogy a sok nehézséggel megküzdve épen a lefolyt esztendőben a folyóiratunk nem jelentéktelen fejlődése következhetett be, de bőségesen van okunk arra is, hogy a további küzdelemre lelki erőt gyűjtsünk, ha hivatásunkat továbbra is a multunkhoz méltó módon kívánjuk betölteni.