Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 11. szám - A joggal való visszaélésnek egyes esetei a francia bírói gyakorlatban

366 KÖNYVISMERTETÉSEK tény erkölcsi felfogás még nem valósított meg, sokat megvalósíthat korunk. Ehhez azonban nem elég, hogy a nemzetközi joghoz csak akkor forduljunk, amikor a bajban segítséget várunk tőle, hanem annak a területén mindenkor az igazságot kell szolgálni. A „Justitia est constans et perpeiua voluntas saum cuiqm tribuendi" tétele a nemzetközi jog területén is áll. Mégis éppen azok részéről, akikre az államok külügyeinek vezetése van bízva, a praktikus politikai megfejtések túltengésben vannak a jogi megfejtésekkel szemben. Különösen így, jogi megfejtéseknél jóval erősebbek a „propagandák" segélyével célzott s a közvélemény primitívségére számító előnyszerzési törekvések. Pedig szinte megalázó az emberre, amikor a véleményét is egyes kérdésekben mintegy gyárilag előállítva, készen várja másoktól. Magunk bánunk rosszul a nemzetközi joggal és ily bánásmód mellett valóban bámulatos, amit mégis nyújt. Ha viszont megbecsüljük, ápoljuk, tekintélyében növeljük, szinte észrevétlenül egyre inkább a segítségünkre lesz és egyre jobban ki fogja elégíteni a laikusoknak, valamint a „nem is olyan nagyon laikusoknak" a várakozását is. Gajzágó László kitűnő munkájának a fentiekben összefoglalni megkísérelt tételei a történelmi és tudományos irodalmi adatok gazdag dokumentációs anyagával vannak körülvéve. Hogy az aránylag kis terjedelmű dolgozat ennek ellenére sem válik túlzsúfolttá, nehezen áttekinthetővé vagy nehezen érthetővé, hanem ellenkezőleg, mindvégig figyelmet lekötő, sok helyen egyenesen drámai feszültségű olvasmány, az Gajzágó László tudományos felkészültségén, fölényes anyagkezelésén felül írói és előadó művészetének következménye. Legyen szabad a laikus vagy legfeljebb a „nem is olyan nagyon laikus" olvasóban a mű nyomán kelt néhány gondolatról beszámolnom. Vájjon az, hogy a béke nemzetközi joga a háborúban hatályon kívül jut, annyit jelent-e, hogy a háború kitörése a béke nemzetközi jogának szabályait véglegesen hatályon kívül helyezi úgy, hogy a háború végeztével a béke nemzetközi jogát a maga egészében újból kell felépíteni, vagy pedig csak annyit, -hogy a béke nemzetközi jogának szabályai továbbra is fennálló jogszabályok maradnak, csupán az alkalmazásuknak egyik lényeges előfeltétele: a béke hiányzik és ezért ahhoz hasonlóan nem alkalmazhatók, mint pl. a házastársak személyes viszonyára vonatkozó szabályok arra, aki nőtlen vagy hajadon? A szerző azzal a megállapításával, hogy a béketárgyalásoknak a korábbi fennálló nemzetközi jogból kell kiindulni, az utóbbi álláspontot látszik elfoglalni, de viszont az „új" nemzetközi jog bukásának megállapításával az előbbi álláspontot sem látszik kizárni. Ugy látszik tehát, hogy a béke nemzetközi jogának vannak szabályai, amelyek az előbbi és amelyek az utóbbi sorsra jutnak. De talán nincs is lényeges különbség a két megoldás között. Az igazi béketárgyaláson valóban éppen olyn nehéz egyhangúan megállapítani, hogy mi a kiindulásul szolgáló fennálló nemzetközi jog, mint megállapodni abban, hogy minő nemzetközi jogot állítanak vissza a tárgyaló felek. Az, hogy a jogalany a jogalkotásnak részese, úgy vélem, a beljogban, különösen a magánjogban is előfordul. A magánjog tág teret nyit annak, hogy a felek egymásközti viszonyukat egyező akarattal maguk szabályozzák és az akaratmegegyezésnek ugyanazt a kötelező erőt tulajdonítja, mint a tör-