Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 1. szám - A kockázat büntetőjogi jelentősége

30 ANGYAL PÁL A kockázat büntetőjogi jelentősége. Irta: Dr. Angyal Pál egyetemi ny. r. tanár. 1. A kockázat fogalmával és szerepével különösképpen a közgazdaságtan irodalma, a veszélyviselés kérdésére figyelmet fordító magánjog s a biztosítás intézményét tárgyaló kereskedelmi jog írói foglalkoznak (v. ö. Navratil: Közgazdaságtan, 1939:11. kötet második fele 560., 561., 741. és I. kötet, II. kiadás 1936. 261. s köv. lapok; Villányi: A magyar magánjog tankönyve, 1941. 410. 1.; Kuncz: A magyar kereskedelmi- és váltójog vázlata, II. kiad. 1933. III. rész 1. fele 3. s köv. lapok). A fogalom szabatos meghatározásával, vagy akárcsak tüzetesebb körülírásával e most említett irodalomban azonban alig, vagy éppenséggel nem találkozunk, de nem térnek ki arra a büntetőjog tudományának művelői sem, holott a kockázat sok vonatkozásban különösen a büntetőjogi szemlélet érdeklődését vonja magára. Figyelemreméltó Kuncz Ödön kifejtése, melynek során igen közel hozza a kockázat fogalmát a veszély fogalmához. „A szükségletet támasztó véletlen — úgymond — állandó és olyan veszélyként fenyegeti az embert, amelynek elhárításáról vagy enyhítéséről őmaga rendszerint alig képes gondoskodni. Minél magasabb azonban a kultúra, annál inkább válik a kockázatból (rizikóból) fakadó jövőbeli és esetleges szükséglet jelenlegivé, melynek fedezéséről az ember oly módon próbál gondoskodni, hogy igyekszik a szükségletet támasztó eseményt megelőzni, annak káros következményeit csökkenteni, stb." A továbbiakban rámutat Kuncz a kockázat forrásaira, mondván: „A kockázat keletkezhetik természeti eseményből (villámcsapás, jégkár árvíz, öregség, stb.), mások tényéből (gyújtogatás, lopás, testi sértés stb.), vagy a kockázatnak kitett egyén saját tettéből is (főleg vétlen, vagy gondatlan cselekmény által okozott szükségletről lehet itt szó, mert a szándékosan okozott önkár „kockázatnak" alig minősíthető)." „A kockázattal támasztott szükségletet többféleképpen lehet fedezni." Erre szolgálnak — Kuncz példálózó felsorolása szerint -— a takarékosság, a jótékonyság, az életjáradék-szerződés, kockázatvállalás mások részéről, a nyugdíj, az ú. n. önbiztosítás. Ezek azonban mint „védő eszközök .. . nem képesek a kockázat következményeit teljesen eliminálni. A jövőbeli kockázat ... legmegfelelőbb eszköze a szolidaritás, közelebbről a kármegosztás alapgondolatán nyugvó biztosítás." „A biztosítás intézménye ... a legtökéletesebb védekezés, mert a rizikóval szemben a legnagyobb biztonságot nyújtja" (v. ö. i. m. 3—5. 1.). Megállapítható, hogy Kuncz erősen hajlik ama általános s szinte uralkodónak mondható nézet felé, mely szerint a kockázat annyi, mint veszély. Az általános és uralkodó felfogás ugyanis azt vallja, hogy a kockázat fogalma azonos a veszélyével. így a Schumaker—Langsdorf szerkesztésében 1922-ben megjelent The encyclopedic law dictionary szerint: „Risicum: Risk; hazárd; peril", de a „Risk" szó alatt: ,,Not the „danger", but the circumstances which give rise to it." A Kürschner „Lexikon der sechs Weltsprachen" többhelyütt imígyen utal a kockázat szó jelentésére: „Risico = periculum; sein Lében riskieren = committere se periculo mortis" és „riskieren = aleam subire"; máshol: „risque = Gefahr, Wagnis; risquer