Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 3. szám - A mai nemzetközi jog - eredetének tükrében. 1. r. [könyvismertetés]

426 KÖNYVISMERTETÉSEK lyok egyszerű végrehajtása lenni és nem számíthat felmentésre pusztán azon az alapon, hogy jogszabályt nem sértett, hanem pozitív eredményekért felelős. Ugy kell megállapítanunk, hogy ez a „felmentés" és „felelősség" nem jogi, hanem politikai értelmű, tehát nem jogászilag értendő. Jogászilag ugyanis a szerveknek hatáskörük van s a szerv felelőssége tisztán a hatáskörének a betöltésében áll fenn. A politikum ott nyer szerepet, hogy milyen hatáskört formáljunk, mert csak célirányos hatáskörformálással lehet a közigazgatás útján a politikailag helyesnek talált és kitűzött eredményeket elérni. A hatáskört azonban mindig jogszabály állapítja meg s így a hatáskör gyakorlása mindig a hatáskört megállapító jogszabályok értelemszerű, de különben egyszerű végrehajtása. Magyary nem világos a tekintetben, hogy ha a jogi elrendezést t. annak értelemszerű, jogszerű végrehajtását nem tartja elégségesnek ahhoz, hogy a közigazgatás eredményes legyen, ezt mégis hogyan gondolja megvalósíthatónak. E tekintetben csak tapogatódzhatunk s abból, hogy több helyen (50., 76., 543., 581. 1.) utal arra, hogy a fejlődés a jogszabályok szaporodását és ezzel a közigazgatás szabad belátásának mind szűkebb körre szorítását eredményezte, talán az ily értelmű közigazgatásnak kíván nagyobb érvényesülési lehetőséget biztosítani. De viszont a kérdésre feleletként hivatkozhatnánk a munka azon kijelentésére, hogy „amit a jogállam adott, azt megtartjuk, de többé nem érjük be vele, hanem a jog keretében és a jog eszközeivel az eredményt keressük és akarjuk" (81. L). Ez a kijelentés valóban feleslegessé teszi mindazt az okfejtést, amivel a magunk ellentétesnek érzett álláspontját az elmondottakban támogattuk s nyitott ajót döngetőnek minősülnénk, ha ez a kitétel a munka többi okfejtéseivel, annak egész ideológiájával összhangzatos volna. Az a kitétel ugyanis, hogy „az eredményt a jog keretében és a jog eszközeivel keressük", egyenértékű azzal, hogy azt a jogszerűség útján keressük, de éppen a jogszerűségtől vonta meg Magyary a jogállam idejében az eredményesség szolgálatát és ha ezt megvonta akkor, úgy azt logikusan most se koncedálhatja. Ez a kijelentés kétségtelenül elvi engedmény annak a részéről, aki szerint a jogszerűség — ha az a maga totális érvényesülése mellett „a" követelmény, „a" szempont is volt — alkalmas arra, hogy az eredményességet háttérbe szorítsa (76., 96. és 136. L). A joggal szembeni kimutatható következetes leértékelő, sőt egyenesen ellenséges mentalitás mellett a fenti kijelentésnek éppen az ellenkezőjét várhatnánk, azt, hogy félre tehát a jogszabályokkal, a közigazgatási bíráskodással s cselekedjék a közigazgatás a lehető legkötetlenebb szabad belátása, a közigazgatástani irányítások szerint, de az eredményekért a közigazgatási vezérkar főnökével szemben, alulról fokozatosan felfelé, fegyelmi felelősség áll fenn. Ami pedig azt illeti, hogy az eredményesség keresése csak most venné kezdetét és ez a jogállam közigazgatásában nem volt meg, szerintünk szintén nem helytálló megállapítás. Az eredményesség politikai szempontja ugyanis egyidős a közigazgatással s az benne foglaltatik a közigazgatás államtani értelmű fogalmában is. Az tehát lényegszerűsége a közigazgatásnak s így