Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 3. szám - Az új igazságügyi szervezeti törvényjavaslat

JUSTITIA MÉRLEGÉN 421 a maga személyében egyenesen rá van utalva? Ha van rétege a társadalomnak, amelyet ki kell menteni a fekete piacra való ráutaltság kínos helyzetéből, akkor a bírói kar az! Ha a bíró tud ítélni a gazdasági élet körében felmerült vitákban, anélkül, hogy ugyanannak a gazdasági életnek az aktív szereplője lenne, akkor ebben a vonatkozásban a tétel megfordul. A bíró a fekete piac nemzetromboló ügyeiben éppen csak akkor tud tiszta lelkiismerettel ítélni, ha neki azzal semmiféle kapcsolata nincs. Ehhez pedig feltétlenül szükséges, hogy a fizetéséből fedezhető áron el legyen látva a maga és családja fenntartásához nélkülözhetetlen élet szükségleti cikkekkel. Ez a ma legégetőbb kérdése! Erről írj kedves öcsém, ezt a kérdést helyezd okosan, tapintatosan, de éppen olyan határozottan a Justitia mérlegére s akkor — legalább én azt hiszem, — a legjobban mozdítod elő, hogy felkelhessen a bírói kar szélesebb köreiben is az érdeklődés, az érték és valóság viszonyának jogfilozófiai problémája vagy a hellén világ igazságeszméje iránt. Ezt várja tőled a munkádban egyébként sok sikert kívánva öreg bátyád egy három efcsés régi bíró." * Íme a válaszom: „Kedves Bátyám! Ne vedd rossz néven, hogy a leveledet közreadtam, de azt sem, hogy a tanácsodat nem követem, a javaslatodat nem teszem magamévá, sőt arra kérlek, hogy fontold meg, minő veszedelmek járnak a helyesen diagnostizált valóban súlyos helyzet általad javasolt orvoslási módja nyomában. Nap mint nap olvashatod, hogy minő erőfeszítéseket tesznek az illetékes tényezők avégből, hogy nemcsak a bírói kar, hanem a társadalom minden rétege az életszükségleti cikkekkel az igazságosnak tartott áron el legyen látva. Nem titok, hogy ezt a törekvést maradék nélkül megvalósítani nem lehetett. Abban talán igazad van, hogy még a mai viszonyok közt is lehetséges lenne az aránylag kisszámú bírói kar minden tagjának és minden családtagjának esetleg az általános fejadagnál magasabb mennyiséget is biztosítani, mégpedig valami külön szervezet útján minden sorbaállás nélkül, a bírói méltóságot is kielégítő formaságok között. De a kétszer kettő logikai szükségszerűségével ennek az lenne az ára, hogy a többi társadalmi rétegek, sőt a többi köztisztviselői kategóriák ellátása még a mainál is rosszabbá válnék, mert a bírák szükségletének fedezetét valahonnan venni kellene, ez a valahol pedig csak az összesség ellátására rendelt amúgyis elégtelen készletek körében lehetne. És mi lenne a következmény? A bírói karnak a kedvezményezése nemcsak a kormányzattól, és a közigazgatástól való függetlenségnek esnék rovására, hanem az a bírói kar, amelyet a társadalom tisztelettel és bizalommal vesz körül és éppen ezzel adja neki az erőt magas hivatásának a gyakorlásához, az irigység és gyűlölet hullámait látná maga