Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 3. szám - Újkantiánizmus és újhegeliánizmus a jogfilozófiában

406 ZUBOVICS TIBOR ség, amit az állam, a törvényhatóság, vagy község a mindenkori szükséghez képest, a maga működési körébe von, egyaránt közcélokat szolgáló közérdekű tevékenység és e tekintetben nem tesz különbséget, hogy a hatóság működésének ezt az ágát rendes közigazgatásának keretében bonyolítja-e le, vagy arra külön, többé-kevésbbé önálló intézményeket bíz meg. Az általános jogelv szerint tehát, amint ez a 3. §. indokolásából is kitűnik, a közhivatalnoki működés körét az állam, a törvényhatóság, a község közigazgatási teendőinek elvégzése tölti ki. A lelkésznek tehát, aki a 7720/1939. M. E. sz. rend. alapján különös megbízást nyert az áttéréseknek, tehát az 1939:IV. tc. következtében jogilag jelentős tényeknek az általa vezetett anyakönyvekből adott kivona ok: a keresztlevelek és áttérési bizonyítványok 1.— P. díj ellenében történt kiállításával való igazolására, tehát állami, közigazgatási teendő teljesítésére, ez a tevékenysége megfelel az 1940:XVIII. tc. 3. §-ában írt különös megbízatásnál fogva teljesítendő állami közigazgatási feladatnak és így ebben a feladatkörben végzett teendői teljesítését illetően a lelkész a törvény helyes értelmezése szerint közhivatalnoknak tekintendő, akinek, mint ebben a vonatkozásban közhitelességgel felruházott személynek ebben az ügykörben az arra megszabott alakban kiállított tanúsítványai: keresztlevelei, áttérési bizonyítványai közokiratok. A hamis adatokat tartalmazó anyakönyvi bejegyzések és azoknak kivonatait képező keresztlevelek és áttérési bizonyítványok készítése pedig közokirathamisítás és pedig a Btk. 397. §-a értelmében a Btk. 393., illetve 394. §-ában meghatározott közokirathamisítás bűntettének megállapítására alkalmas. Azokban az esetekben pedig, ahol az így szerzett bizonyítványok alapján az áttérés az állami anyakönyvekbe is bejegyeztetett, vagy az áttérő ennek alapján tanúsítványt, vagy mint nem zsidónak tekintendő egyén csupán ilyen személyeket megillető engedélyeket, jogosítványokat szerzett, a cselekmény a Btk. 400. §-ába ütköző intellektuális közokirathamisítás bűntettének tényálladékát tölti ki azonfelül, hogy az 1939. évi IV. tc. 26. §. 1. bek. 3. pontjába ütköző és e §. 2. bek.-e szerint minősülő bűntettet megvalósítja, mert e cselekmény a törvény 1. §. 3. bek.-nek a) vagy b) pontjában meghatározott személyi körülmények igazolása végett a hatóság fondorlatos megtévesztésével azért történt, hogy ennek alapján az illető a zsidónak nem tekintendő egyén fogalma alá essék. IV. A közhivatalnok és közokirati jelleg bizonyítására felhozott ezekkel az érvekkel szemben az ezzel ellentétes álláspont arra hivatkozik, hogy nincs hatályban levő tételes törvény, amely a lelkészt akár anyakönyvvezetői minőségben, akár azonkívül közhivatalnoknak és az egyházi anyakönyveket az 1895. okt. 1. utáni időre vonatkozóan közokiratnak deklarálná, mert a Btk. 397. §-ának ismertetett rendelkezése az 1894. évi XXXIII. tc. 93. §-a által e törvény életbelépte utáni időre vonatkozó anyakönyveket illetően hatályon kívül helyezettnek tekintendő, bírói gyakorlat pedig idevonatkozóan nem alakult ki. Ezen felfogás szerint nem vitatható az a tételes törvényben lefektetett (1894. évi XXXIII. tc. 87. §. és 1894. évi XXXVI. tc. 9. 4350/1938. M. E. sz. rend. 21. §.) és a bírói gyakorlatban (C. III. 2357/1942.) megnyilatkozó jogi álláspont, hogy az áttérés nem a keresztelés tényével nyer befejezést, hanem akkor, amikor az áttérő a zsidó hitfelekezetből való kilépésére vonatkozó bizonyítványokat bemutatja annak az egyháznak