Magyar jogi szemle, 1943 (24. évfolyam, 1-22. szám)

1943 / 3. szám - A nemzetközi jog történeti próbája

398 REX—KISS BÉLA képest annak következményeit a bíróság szabadon mérlegelheti. Aki azonban azt követeli, hogy a másik fél vért engedjen át megvizsgá­lásra, azt véleményünk szerint kötelezni kell, hogy a maga vérét is hasonló oélra átengedje, kivéve ha a vérvétel egészségében kárt okozna. Jankovich professzor fent említett beadványa nyomán az igazság­ügyminiszter 1929-ben (december hó 4-én 34.371/IV. sz. alatt) véle­ményadásra szólította fel az IOT-ot aziránt, hogy a vérvizsgálatnál szükséges-e a vegyészeti intézet igénybevétele, továbbá, hogy az úgy­nevezett vércsoportoknak mi a tudományos értékük és jelentőségük és hogy azoknak a megállapításoknak, melyek az emberi vérnek vér­csoportok szerint való osztályozásával kapcsolatosak, mennyiben van pozitív értékük, végül, hogy a vérnek a vércsoportok szerint való osz­tályozásával kapcsolatos tudományos megállapítások a törvényszéki orvostan körében az igazságszolgáltatás gyakorlati kérdései szempont­jából mennyiben értékesíthetők és mindezek alapján indokolt-e, hogy a bíróságok figyelme az emberi vércsoportok meghatározásának lehe­tőségére és használatára tájékoztató részletes rendelet útján hivassék fel. Az Igazságügyi Orvosi Tanács 1930. február hó 4-ikén tartott ülé­sén egyhangú elutasító véleményt adott és terjesztett fel az igazságügy­miniszterhez. A vélemény indokolásának főbb pontjai a következők: 1. Bár a vércsoportok megváltozhatatlansága tekintetében a szak­értők álláspontja egyöntetű, mégis kétségek merülnek fel, hogy az emberi szervezetet érő különböző behatások, fertőző betegségek, oltá­sok, röntgensugarak, stb. a vércsoport-tulajdonságokat megváltoztat­hatják. 2. Nem rendelkezünk olyan feltéltenül megbízható eljárással a vér­csoportok meghatározására, amely mellett a hibák és tévedések lehető­sége ki volna zárva. 3. A vércsoportvizsgálatok eredményét az igazságszolgáltatás ak­kor, amikor az a házasságon kívül élő nő fejére az erkölcstelenség szé­gyenéti hozza, sőt alkalmat adhat airra is, hogy a nőt, aki valakinek apaságára esküszik, a hamis eskü vádjával terhelje, döntő bizonyíték­ként nem értékelhetjük. 4. Ha az igazságügyi kormányzat felhívná a bíróságok figyelmét a vércsoportvizsgálatok felhasználásának lehetőségére, fegyvert szol­gáltatna azoknak a kezébe, akik az apaság terhétől szabadulni akar­nak és a lezárt perek felújításának egész lavinája indulna meg. 5. A vérvétel, bármily jelentéktelen is, mégis tulajdonképen be­avatkozás a megvizsgálandó egyén testi épségébe és így azt sem a fel­peres, sem az alperes, sem az, akit a bűncselekménnyel gyanúsítanak nem köteles tűrni és megengedni. Kényszerítésnek nem lehet helye, mert megvan a lehetősége, hogy a vérvétel súlyosabb következmények­kel is járhat és az esetleges következményekért az igénybevevő fele­lőssé tehető. Az IOT fent ismertetett elutasító véleménye már akkor sem nyu­godott véleményünk szerint meggyőző erejű tárgyi alapokon. Rövid­del az IOT véleményének közismertté válása után Jankovich profesz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom